Mert itt a gyerekek többnyire játékosan, tapasztalati úton, jól szórakozva tanulnak.
Mert minden évben megrendezik az „Élő Történelem Napját”, és bár ez csak egyetlen nap az évben, több hónapot készülnek rá. Ezen a napon minden évfolyam az általa aktuálisan tanult történelmi kor jelmezeibe öltözik, a tanárokkal együtt, és szinte az adott korban élve töltenek egy napot. Hol vikingek, hol ókori görögök, rómaiak, egyiptomiak, hol viktoriánus korabeliek, de voltak már kalózok is egy napra. Hetekig készítik erre a napra az adott történelmi kornak megfelelő dekorációkat, pajzsokat, rúna írásjeleket, latin szövegeket, mozaikképeket, kerámiákat, ékszereket, rajzokat, festményeket. A kor egy-egy jellemző jelenetét (viking halotti szertartást, a császárnak való bemutatkozást, az isteneknek való hódolást, egyiptomi mumifikálást) pedig színdarabban játsszák el. Ezeken a napokon az adott kor jellegzetes ételeit fogyasztják, korabeli szokás szerint.
Mert tisztelik és igyekeznek megismertetni a gyerekekkel az itt élő különböző kultúrákat. Megrendezték már a Marokkói és az Indiai Kultúra Napját is, amire szintén hosszasan készülnek, információt gyűjtenek. Ezeken a napokon a gyerekek és tanárok az adott nép jellemző viseletét, ékszereit hordják. Az ebédet az itt élő kisebbségi közösségek tagjai készítik számukra, bemutatva népük jellegzetes ételeit.
Mert a vallás tantárgy keretein belül nem csak egyetlen vallásról tanulnak, hanem megismerik az összes világvallást. De a szülő még ez alól is kérhet felmentést, és nincs helyette kötelező erkölcstan.
Mert a természettudományos órákon, földrajz és rajz óra keretében rendszeresen tartanak órákat a természetben, hogy ne csak a tankönyvek két dimenziós képeiből ismerjék a növényeket, állatokat, kőzeteket, természeti jelenségeket.
Mert egyáltalán nincs szóbeli felelés – ami néhány gyereknek kedvezne csupán, a gyerekek jelentős részének teljesítményét rontja a kényszerű szereplés – csak minden trimeszter végén írásbeli vizsgák.
Mert nem cél, hogy minden gyerek néhány hónapon belül tökéletesen megtanuljon írni, olvasni – hiszen tudják jól, hogy minden gyerek különböző tempóban képes haladni. Nem sietnek sehova, hiszen mindenre bőven van idő.
Mert differenciált oktatás zajlik, osztályonként 3 illetve 5 különböző csoportban tanulnak, aktuális tudásszintjüknek megfelelően.
Mert nem skatulyáznak be senkit, van átjárás a csoportok között a fejlődés függvényében.
Mert minden gyerek a saját tudásszintjének megfelelő könyveket kap olvasásra és ezek a könyvek valóban érdekesek, szórakoztatóak és tanulságosak. Ténylegesen a mai gyerekeknek szólnak.
Mert minden héten van külön „könyvtár órájuk”, a modern technikai eszközök mellett sem hanyagolják el a hagyományos könyveket.
Mert év végén az „osztályzat” (A, B, C, D, E) mellé hosszú, részletes, személyre szabott írásos értékelést kapnak. Szinte egy regényt írnak a tanárok minden egyes gyerekről.
Mert nem csak a tárgyi tudásra figyelnek, és azt értékelik, hanem a gyerekek közösséghez való viszonyát, iskolához, tanuláshoz való viszonyát, tantárgyi érdeklődését, aktivitását, erőfeszítéseit, önálló munkáit, másokkal való együttműködését, kezdeményezőkészségét, általános közérzetét, hangulatát is.
Mert a kisebbeknél minden héten kiválasztják az osztályból, hogy ki volt a „Star of the week” – „A hét sztárja” – és előbb-utóbb minden gyerekre sor kerül, nem csak a legjobb magatartásúakra. Kire ezért, kire azért. Van, aki segítőkész volt, van, aki aktívan részt vevő, van, aki kezdeményező.
Mert vagy egyáltalán nem kapnak házi feladatot, vagy csak nagyon keveset, pár perc alatt elvégezhetőt. Hétvégére, a szünetekre pedig soha. Hiszen az iskolán kívül töltött idő a pihenésé, feltöltődésé, játéké kell, hogy legyen. A családé és a barátoké.
Mert a gyerekek nem cipelnek több kilós iskolatáskákat, mivel nem hozzák haza a tankönyveiket, csak egy vékony olvasófüzetet.
Mert az iskola falaira minden gyerek alkotásait kiteszik, nem csak a legjobban sikerülteket.
Mert zene órán kipróbálhatnak szinte minden létező hangszert és maguk komponálhatnak zeneműveket.
Mert senkit nem köteleznek arra, hogy egyedül énekeljen az osztály előtt.
Mert a kórusban az egyházi és klasszikus zeneművek mellett mai pop-rock dalokat is énekelnek.
Mert nem csak elméleti oktatás zajlik: a kicsiket kiviszik a város utcáira, a postára, a tűzoltóságra, rendőrségre, a strandokra. Mert néha sütnek, főznek, varrnak, hímeznek, agyagoznak.
Mert minden iskolában dolgozik iskolapszichológus – a kicsik úgy tudják, hogy ő az, aki segít, hogy „boldogok” legyenek.
Mert a tanulási problémákkal küzdő és külföldi, az angolt még nem beszélő, nagyobb gyerekek mellé kirendelnek egy „segítő tanárt”, aki külön, csak vele foglalkozik.
Mert rengeteget költenek az oktatásra: minden teremben van smartboard és whiteboard. Minden gyerekre jut egy számítógép és a nagyobbaknak iskolai használatra egy iPad.
(Hagyományos táblát, krétával akkor láttak a gyerekek először, amikor az „Élő Történelem Napján” egy napot viktoriánus korabeliként töltöttek.)
Mert a tanárok elnevették magukat, amikor ezen a napon viktoriánus tanárként szigorúan kiabálni kellett volna a gyerekekkel, és fegyelmezni őket, a szerepüknek megfelelően. Annyira élet idegennek és groteszknek érezték a szituációt.
Mert a tanárok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, kedvesek – hiszen nem terhelik túl őket az adminisztrációval, magas óraszámmal, és természetesen tisztességes fizetést visznek haza. A tanári hivatás igazán nagyrabecsült itt, Gibraltáron.
Mert az osztályok búcsúpartit rendeztek a gyerekeinknek, amikor elköltöztünk Máltára – amikor pedig 3 hónap után visszatértünk, a tanárok a nyakunkba borultak örömükben.
És igen, tudom, hogy ez a rendszer sem tökéletes, de azért lenne mit tanulni tőle, lenne mit beépíteni a magyar oktatásba.
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta (3 gyerek édesanyja, akinek több mint 3 évig volt szerencséje két brit – gibraltári iskolát megismerni.)
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
Fotók: Schrammel Ivett
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.