Milyen is az, amikor a gyerekekkel együtt az egész család kezd külföldön új életet?
Melyek a külföldön töltött évek előnyei a gyerekek szempontjából?
Milyen kihívásokra számíthatunk, és hogyan oldjuk meg a felmerülő nehézségeket?
Én magam 3 gyerekkel, több mint 3 év alatt, már 3 országot megjártam, és évek óta elsősorban online, skype-on keresztül dolgozom pszichológusként, külföldön élő magyarokkal - köztük sok családossal - így szakmai szempontokon és saját tapasztalataimon kívül az ő tapasztalataik alapján is írom ezt a cikket.
A külföldi lét – akár csak a külföldön töltött néhány év – a gyerekek szempontjából rengeteg előnyt tartogat.
Kezdjük a legfontosabbal: Mivel a szülők többsége a létbizonytalanság, vagy legalábbis a kiszámíthatatlan jövő, bizonytalan munka és karrier lehetőségek, bizonytalan anyagi helyzet elől költözik külföldre, amennyiben ez a vállalkozás beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a szülők elégedettek, „rendben vannak”, sokkal inkább képessé válnak biztonságot sugározni a gyerekek felé, ami a gyerekek szempontjából elengedhetetlen feltétele a saját biztonságérzetüknek. Különösen igaz ez kisebb gyerekek esetében, hiszen 3 éves kor alatt a gyerek számára az egész világot a szülők és a szűkebb család jelenti és a fókusz még óvodás, sőt kisiskolás korban is a szűkebb családi környezeten van. Úgy is fogalmazhatunk, hogy 7 éves korig a gyerek a család „tünethordozója”, ha a szülők azt sugározzák felé – és nem csak a verbális kommunikációval, hanem metakommunikatív jelekkel egyaránt - hogy minden rendben van, biztonságban vagyunk – ő boldog és kiegyensúlyozott. Ellentétben ezzel, a szülők problémáját is minden esetben érzékeli, de mivel nem igazán érti és megküzdeni sem tud ezzel a stresszel, különböző testi – lelki negatív tüneteket, akár betegségeket produkál. (Ezért van az, hogy 7 év alatti gyerekeket csak a szülőkkel együtt érdemes kezelni, pszichológiai problémák esetén.)
A legegyértelműbb előnye a külföldön eltöltött éveknek, hogy a gyerekek rövid időn belül kétnyelvűvé válnak. A kétnyelvűség előnyeit pedig ma már számos kutatás támasztja alá.
A két vagy többnyelvű emberekre jellemző egy komplexebb gondolkodásmód, több területen jobb tanulási képességek valamint az, hogy képesek több különböző módon is látni a világot, hiszen ahány nyelv, annyi eltérő gondolkodásmód is egyben.
A gyerekek – különösen nagyon fiatal korban – sokkal könnyebben és lényegesen gyorsabban tanulnak új nyelveket, mivel a nyelvtanulás során mindkét agyféltekét intenzíven használják. 6-7 éves kor alatt ugyanúgy tanulják meg a második, harmadik nyelvet, ahogy annak idején az anyanyelvüket. Ráadásul a kisgyerekkor egy rendkívül emocionális szakasza az életnek, és egy rendkívül érzelemtelített környezetben tanulják az új nyelvet, és mint tudjuk, az új ismeretek hatékonyabban rögzülnek, ha intenzív érzelmek kötődnek hozzájuk, a tanulási szituációhoz.
Új nyelveket tanulni az egyik leghatékonyabb módja az intelligencia fejlesztésének: jobb problémamegoldó képességhez vezet, javítja a memóriát, koncentrációt, a multitaskingra való képességet (amikor valaki képes egyidejűleg több dologra is figyelni), komplexebb gondolkodást eredményez.
A külföldön élő gyerekek ezen kívül komoly előnyre tesznek szert, nagy eséllyel akcentus nélkül lesznek képesek beszélni több nyelvet, ami a jövőjük szempontjából mindenképpen kedvezőbb lehetőségeket teremt. (Általában elmondható, hogy 12 éves kor alatt képes valaki megtanulni egy nyelvet akcentus nélkül.)
Ezért is bíztatok minden külföldön élő szülőt arra, hogy használják otthon a magyar nyelvet, nem vegyék el a gyerektől azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi szinten beszéljen minimum két nyelvet. Ez a szülő – gyerek kapcsolatot is fejleszti, mélyíti, hiszen amennyiben a szülők nem kétnyelvűek, saját érzéseiket, gondolataikat a legpontosabban, legárnyaltabban a saját, magyar anyanyelvükön keresztül tudják átadni. Ezenkívül ha lehet, kíméljék meg a gyereket attól, hogy az ő tökéletlen nyelvtanukat és magyaros akcentusukat adják át azáltal, hogy otthon a befogadó ország nyelvét beszélik a magyar helyett.
A két vagy többnyelvűség és a multikulturális környezet kedvez az érzelmi intelligencia fejlődésének is, növeli a gyerekek nyitottságát, empátiás készségét, a másikkal szembeni toleranciát, elfogadást.
Mivel egy új országba való költözéssel, a szülőkkel együtt a gyerekek is kilépnek saját komfortzónájukból, remek lehetőség ez a személyiségfejlődésre, új minták kialakítására, új készségek megszerzésére.
Az új környezethez való alkalmazkodás és az idegen nyelvi környezetbe való beilleszkedés során az érzelmi intelligencia is fejlődik. Hiszen mivel a gyerekek legtöbbje az új nyelv ismerete nélkül érkezik külföldre, a kapcsolatteremtéshez, kapcsolattartáshoz pedig elengedhetetlen a másik megértése és önmaga megértetése, sokkal inkább rá lesz utalva a metakommunikatív jelek helyes értelmezésére. (testtartás, mimika, gesztusok, hangszín, hangerő, hangsúly, stb) Ezáltal megtanul jobban odafigyelni a másikra, pontosabban érteni őt.
Most pedig következzenek a nehézségek – bár én jobban szeretem a kihívás szót használni:
Tény, hogy a tágabb családdal való kapcsolat átalakul, megszűnik a napi személyes találkozások lehetősége, ezek helyét a virtuális találkozások, legtöbbször a skype veszi át. Ami természetesen nem ugyanaz, hiszen nincs lehetőség megérinteni, megölelni a másikat. Ez pedig főleg kisebb gyerekek esetében lehet nehéz, hiszen számukra még sokkal fontosabb a testi kontaktus, mint a szóbeli kommunikáció. Könnyebb egy kisgyereket megvigasztalni egyetlen öleléssel, mint ezer szóval. Tény, hogy ez egy veszteség.
A kapcsolattartás a mai technikai eszközök mellett azonban már nem okoz nehézséget, akár minden nap beszélhetünk egymással, láthatjuk egymást a képernyőn keresztül. Megoszthatunk az otthon maradt családtagokkal fényképeket, videókat, gyerekrajzokat és más alkotásokat – így nem maradnak le életünk jelentős és kevésbé jelentős eseményeiről. Más módon ugyan, mint azelőtt, de részesei maradnak mindennapjainknak. Többen arról számolnak be, hogy kifejezetten többet beszélgetnek távol élő családtagjaikkal skype-on keresztül, mint otthon személyesen, amikor egy karnyújtásnyira éltek egymástól.
Meg kell említeni azt is, hogy ma már nem igazán jellemző több generáció együtt élése, akkor sem, amikor erre lehetőség lenne. Ezt a megoldást régen is inkább a kényszer szülte – bár kétségkívül a hátrányok mellett megvoltak az előnyei is annak, hogy a gyerekek nagycsaládban nőttek fel – a többség kifejezetten nem szereti, ha „papucsban át lehet menni” a szülőkhöz, anyóshoz, apóshoz.. Minden kapcsolatban megvan egy optimális távolság, érdemes ehhez igazítani a találkozások gyakoriságát.
Külföldön élve, a személyes találkozások jelentősége felértékelődik, sőt, talán meglepő, de a leggyakrabban az történik, hogy az otthon maradt családtagokkal való kapcsolat kifejezetten javul. Hiszen már nem „kényszer” a gyerekeknek a nagyszülőknél vagy más rokonoknál tölteni az időt, amíg a szülők „szabadnapot” vesznek ki kettesben, hanem egy értékes és ritka lehetőség.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a felnőtt-felnőtt kapcsolatok is általában javulnak a távolság hatására, hiszen már „nem látnak bele”, „nem folynak bele” olyan módon egymás életébe, mint a költözés előtt, ezáltal kevesebb a konfliktusforrás. A ritkább találkozások alkalmával pedig mindenki igyekszik minőségi időt együtt tölteni a másikkal. A régi konfliktusoktól eltávolodva, szó szerint is messzebbről ránézve, ezek egészen jelentéktelennek is tűnhetnek.
Az új környezetbe, idegen kultúrába való beilleszkedés - ráadásul a nyelv ismerete nélkül - szintén nyilvánvaló kihívásokat rejt magában. Hogy melyik gyerek hogyan éli meg és hogyan oldja meg ezeket a kezdeti nehézségeket, az egyaránt függ az életkorától, a személyiségétől, a családtagok hozzáállásától valamint az új környezettől.
3 éves kor alatt a nyelv nem ismerete még nem igazán probléma a gyerek számára, hiszen optimális esetben ezt az időt még a szűkebb családdal tölti, más gyerekekkel pedig ebben az életkorban még egymás mellett játszanak, nem pedig együtt játszanak.A közös játékot még óvodáskorban sem igazán akadályozza egymás nyelvének nem ismerete vagy nem tökéletes ismerete. Ebben az életkorban a gyerekek még könnyedén sajátítják el az új nyelvet is, mindenféle erőfeszítés nélkül. Az agyuk olyan akár a szivacs, egyszerűen felszívja a környezetéből az új információkat.
A nehézségek inkább az iskola kezdetével jelentkeznek, ahol már szükség van a tananyag megértésére is, ami egy újabb kihívás. 5 éves kor után a teljesítmény kerül előtérbe a gyerek életében. Ez a szakasz 12 éves korig tart. Ha ebben az időszakban sok dicséretet, elismerést kap, kialakul a kompetencia érzése. Ennek hiányában a kisebbrendűség érzése lehet úrrá rajta. Eleinte sok kudarc érheti a gyereket a nyelvi hiányosságok miatt. Az otthon kiemelkedően teljesítő gyerek legjobb esetben is átlagos teljesítményt produkál, az átlagos pedig átlag alattit. A korábban népszerű gyerek hirtelen kikerülhet a "sztár pozícióból". Hogyan segíthetünk nekik ezekben a nehéz időkben? Az iskolai teljesítményromlás és az osztályban betöltött régi szerep elvesztése átmenetileg kedvezőtlenül befolyásolhatja az önértékelést, de ezt törekedhetünk ellensúlyozni. Ha mi töretlenül hiszünk benne, ő is hinni fog önmagában, ha mi továbbra is pozitívan értékeljük, ő is értékesnek fogja tartani saját magát – hiszen egy gyerek elég sokáig a szülei szemén keresztül tekint önmagára. Segítsük, hogy az óvodán, iskolán kívül sikerélményekhez juthasson ebben az időszakban, olyan dolgokkal töltsük a szabadidőt, ami könnyedén megy neki, sikerélményt és örömet okoz – lehet ez sport, művészet, kreatív foglalkozás – ahol nincs igazán jelentősége a nyelvnek, a verbális kommunikációnak.
Az átmeneti teljesítményromlás természetes, aggodalomra semmi ok. A külföldre kerülő gyerekek általában 2-3 év után újra elérik azt a teljesítményszintet, amit a költözést megelőzően sikerült elérniük az iskolában. Ez természetesen összefügg a nyelv elsajátításával. Itt szeretném eloszlatni azokat a tévképzeteket, hogy a gyerekek külföldön élve, pár hónap alatt megtanulnak egy idegen nyelvet. Ez egyszerűen nem igaz., ezért senkinek ne legyenek irreális elvárásai. Feltételezem, hogy ezt olyan szülők állítják, akik maguk sem beszélnek magas szinten az adott nyelven, vagy egyáltalán nem beszélnek az adott nyelven, és a gyerekektől hallott néhány kerek mondat megtévesztik őket. Tény, hogy kisgyerekek nagyon gyorsan elkezdenek beszélni az új nyelven, értik a gyakran előforduló szavakat, kifejezéseket, a "gyerek szlenget", de ez még egy ideig távol áll a valódi nyelvtudástól. (Ahogy egy másfél éves gyerek sem "perfekt magyar"..) A valódi, magas szintű nyelvtudás jó fokmérője, hogy mikorra éri el saját anyanyelvi teljesítményszintjét illetve a nagyobb gyerek mikortól olvas értő módon az új nyelven.
Tudom, hogy sok szülő külön nyelvórákra járatja a gyerekeit a külföldre költözést követően.. és értem is a pozitív szándékot.. Mégis azt javaslom, hogy ne tegyék ezt. Ne terheljék a gyereket az iskolaidő után is az új nyelvvel és a tanulással. Legyen ez az idő a pihenésé, kikapcsolódásé, felhőtlen játéké. Hiszen felnőttként sem egészséges napi tizenegynéhány órát dolgozni.. Meg kell őrizni a munka/tanulás és szabadidő egészséges arányát. Ráadásul az iskola utáni szabad játékban van a gyereknek leginkább lehetősége feldolgozni az iskolával és az új környezettel járó stresszt is. Ráadásul egy nyelvtanfolyam vagy nyelvtanár sokkal kevésbé hatékony ebben a korban, mintha a saját kortársaitól, játék közben észrevétlenül sajátítja el az új szavakat, kifejezéseket.
Az életkor előrehaladtával a kortárs kapcsolatok is egyre fontosabbá válnak, a barátságok mélyülnek, valódi érzelmi köteléket jelentenek. A legnehezebb helyzetben a kamaszok vannak ilyen szempontból. Nekik a legnehezebb elválni az otthoni barátoktól, valódi érzelmi veszteséget élnek meg ezen a módon, és számukra már nem megy olyan könnyedén a nyelvtanulás sem. Viszont mivel a szülők és a család szerepe már nem elsődleges ebben a korban, ők a legmotiváltabbak a beilleszkedésre, új kapcsolatok építésére. Pszichológiai szempontból ez az "énkeresés fázisa" (13-19 éves kor között), ez a folyamat pedig nehezebben megy végbe változó körülmények között. A nagyobb kamaszkorban országot váltók közül sokan felnőttkorukra a hazatérést választják. Évek múlva azonban kiderül, hogy mit is profitáltak a kint töltött évekből és akár egy pozitív emlékké is szelídül ez az időszak.
A nehézségek leküzdése, a "próbák" kiállása, minden esetben fokozza az énerőt, növeli az önbizalmat, magabiztosságot, erősíti a személyiséget. Ezek a tapasztalatok később komoly belső erőforrást jelentenek, újabb kihívások esetén előhívhatóak, mozgósíthatóak.
Amivel a szülő a legtöbbet segíthet bármilyen életkorú gyerekének, hogy igyekszik ő maga „rendben lenni”, így képessé válik arra, hogy biztonságot nyújtson a gyerek számára, igyekszik pozitív mintát adni, hiszen a gyerekek mintakövetéssel, utánzással tanulnak, nem pedig szóbeli "nevelés" hatására - tehát elsősorban nem az számít amit mondunk, hanem az, amit teszünk - és igyekszik őszintének lenni, így lesz hiteles a gyerek szemében.
A gyerekek életkora szerint tehát a „minél előbb annál könnyebb” elv érvényesül általában a külföldre költözés során. Ez azonban nincs mindig így, ennek oka egyrészt a személyiségben keresendő. Vannak könnyebben és nehezebben alkalmazkodó gyerekek, rugalmasabbak és kevésbé rugalmasak, könnyen barátkozók és zárkózottabbak.
Befolyásoló tényező a család hozzáállása is, hogy mennyi segítséget, támogatást, megerősítést, biztonságot képes nyújtani.
Persze a befogadó országon is sok múlik, hogy mennyire lesz gyors és zökkenőmentes a beilleszkedés. Teljesen más egy multikulturális közeg, egy nagyváros, mint egy kis hegyi falu például, ahol a helyiek legfeljebb síszezonban látnak „idegeneket”. Ezt érdemes figyelembe venni a lakhely megválasztásakor is. Egészen más élni valahol, mint a szabadságot tölteni, ilyenkor más szempontok kerülnek előtérbe.
Mindent összegezve, saját és külföldön élő klienseim tapasztalatai alapján is úgy látom, hogy gyerekekkel külföldre költözni lehetséges, sőt érdemes.
Nyilvánvaló, hogy ez esetben a költözés nagyobb körültekintést kíván, hiszen sokkal több szempontot kell figyelembe venni a lakóhely kiválasztásától kezdve a munkavállalás módján át.
Az előnyök azonban magukért beszélnek, a nehézségek áthidalhatóak, a kihívások pedig fejlesztenek.
Fogjuk fel úgy, hogy ez közös életünk egyik „nagy kalandja”!
Ha érdekelnek más, a külföldi léttel kapcsolatos írásaim, kattints a blogomra!
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
2. 3. 4. 5.kép - fotó: Schrammel Ivett
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.
