Nagyon megérintett engem ez az igaz történet, "a bátorság története", ezért elmesélem nektek. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak segíteni fog és erőt ad.

Onnan indultunk Eszterrel – nevezzük most így – hogy mikor tudott hinni önmagában, mikor érezte úgy, hogy igazán elfogadja önmagát. Nem kellett sokáig kutatni az emlékeiben, hogy ezt a 10 évvel ezelőtti történetet felidézze:

Eszternél 12 éves koráig élte a tizenévesek megszokott életét. Rendkívül mozgékony gyerek volt, szertornázott, ám egyre gyakrabban szenvedett izületi fájdalmaktól, végül eljutott oda, hogy a kilincset is nehezére esett lenyomni. A diagnózis egy gyerekeknél ritka autoimmun betegség: krónikus izületi gyulladást.

Így került el évekkel később kamaszként a Bátor Táborba, amit ő a „nyugalom szigetének” nevez. Itt „cimbiknek”, „cimboráknak” hívták azokat a segítőket, orvosokat, gyógytornászokat, akik súlyosan beteg gyerekeknek tartottak csoportos foglalkozásokat. De ennél valójában sokkal többet tettek: visszaadták ezeknek a gyerekeknek az életkedvét, az önbecsülését.

Eszter itt tanulta meg elfogadni magát, olyannak, amilyen és másokat is olyannak, amilyenek. Ráébredt, hogy mindenkiben – így benne is - van valami, ami szerethető. Itt a táborban azt emelték ki, amiben valaki jó, és mindenki jó valamiben. Felismerte, hogy a betegség mellékes, a betegsége mellett is élhet boldog életet. Megismert más beteg gyerekeket, olyanokat is, akik nála sokkal rosszabb állapotban voltak. Megértette, hogy ez nem egy sorscsapás, ami csak őt érinti, hogy a betegség nem a világ vége. Lehet álmodni, lehet bármit akarni, valójában sokkal többre képes, mint hinné. Egyszerűen kitolta a saját határait, lebontotta a saját belső korlátait.

A csoportos foglalkozások hatására sokkal megértőbb, empatikusabb lett. Ráébredt, hogy sokan sokfélék vagyunk, megtanult elfogadni másokat, elfogadni a másságot. Ekkor döntötte el, hogy felnőttként gyógytornász lesz.

Hogy mi volt a „Bátor Tábor” titka? Talán az emberi kapcsolatok, a feltétel nélküli elfogadó légkör, a „cimbik” empátiája, kritika nélkülisége, elvárásmentessége, mely ezt a légkört megalapozta. Itt a másik elfogadása és az ítéletmentesség volt a csoportnorma, az alap.

Ezt segítette minden kommunikáció, hogy mindenkit egyenrangúnak tekintettek, senkit nem emeltek ki és nem zártak ki, mindenki sikerének ugyanúgy tudtak örülni.

Eszter ma gyógytornászként dolgozik beteg gyerekekkel. Azokat az értékeket igyekszik átadni másoknak, melyeket ő kapott ebben a táborban, és melyek egy életre gyökeresen megváltoztatták a szemléletét.

Hogy mi lett volna, ha nem éri utol ez a betegség, ha így nem tapasztalja meg a tábort? Nem tudhatjuk biztosan. Talán sikeres sportoló lett volna.. Talán nem találja meg a gyógytornász hivatását, amit szívvel-lélekkel szeret.. Talán soha nem segített volna annak a rengeteg gyereknek, akikkel eddig találkozott és a jövőben még találkozni fog munkája során..

Talán soha nem ismeri meg ezt a mondatot, ami a nehéz helyzetekben mindig erővel tölti fel:

(Igazából rajtunk múlik, hogy a táboron kívül is mindig süt-e a nap..)

Ha most választania kellene ez a két élet között, a jelenlegi életét választaná..

Köszönöm neki, hogy elmesélte nekem ezt a történetet, és így a hozzájárulásával én is megoszthattam veletek!

 Ui.: Eszter régóta tünetmentes, nincsenek fájdalmai, gyógyszert nem szed.

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

A blogon megjelenő cikkek szerzői jogvédelem alatt állnak.