Pszichológus Online

Pszichológus Online - Schrammel Ivett: A külföldön élő magyarok pszichológusa. Pszichológiai tanácsadás, NLP coaching, önismereti és mindfulness tréningek - Budapesten és online

Az új élet négy szakasza – Dilemmák és választások külföldön – 2. (szubjektív) rész

Miért költözöm vissza Magyarországra?

Először is köszönöm a sok lájkot, a rengeteg megosztást amit a cikk első részére adtatok, valamint a kommentekben és üzenetekben megírt személyes tapasztalataitokat.

Az első részből megismerhettétek a külföldre költözést követő szakaszokat, a kulturális beilleszkedés fázisait, valamint írtam a „Menjek vagy maradjak?” dilemmáról is. Most ezt fejtem ki bővebben és ahogy ígértem, írok a saját döntésemről is. Újra végigolvasva látom, hogy elég érzelmesre sikeredett ez a 2. rész.. Ha valakit ez zavarna, előre szólok, hogy most hagyja abba az olvasást! :-)

img_2868.JPG

 

Gibraltáron úgy érzem, hogy a harmadik szakaszban járok: a beilleszkedés fázisában. Visszaolvasva a korai írásaimat a helyről, minden egyes szavukat igaznak érzem ma is, bár már sokkal inkább mélységeiben ismerem, és árnyaltabban is látom, továbbra is ugyanúgy elvarázsol, mint a kezdetekben. A hétvégenként, a Costa del Sol-on, pedig a mai napig "Nászúton" érzem magam.. ez a szerelem nem kopott meg az elmúlt több mint 20 év alatt, és most már valószínűleg nem is fog.

Egy jó ideje otthon érzem magam mindkét helyen: most "itthon" vagyok Gibraltáron, és hamarosan "hazamegyek" Budapestre. 

Írtam már arról, hogy úgy gondolom, a jó döntések „gyomorból” születnek. Én a döntést „gyomorból” hoztam, egyik pillanatról a másikra, ezért is lepett meg mindenkit, még a legközvetlenebb környezetemet is – és persze azért is, mert 3 évig még csak gondolat szinten sem merült fel bennem soha a hazaköltözés. Hiszen racionális érveket szinte kizárólag Gibraltár mellett tudok felsorakoztatni. A mérleg másik – Magyarországot jelentő  – serpenyőjében majdnem hogy csak egyetlen érv szerepel – az pedig a tágabb család. A gyerekeimen és férjemen kívüli, számomra legfontosabb emberi kapcsolatok. De ez az egyelten érv olyan súllyal bír a számomra, hogy felülírja az összes többi, a másik oldalt erősítő érvet. Évekig titkon – vagy nem is annyira titkon – abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb sikerül valamennyi hozzám közel álló embert kiköltöztetnem ide, hiszen annyi példát láttam erre: Elsőként költözik valaki, (vagy egy pár, vagy egy kisebb család) és szép lassan a többi családtag, a barátok is követik őket. Egész kis kolóniák jönnek így létre külföldön. De 3 év után beláttam, hogy ez egy illúzió volt a részemről. Az én már-már misztikus vonzalmam a spanyol Costa del Sol és Gibraltár iránt kizárólag az enyém, mások ebben nem osztoznak. Ráadásul „az öreg fát nem lehet átültetni..” – de sokszor hallottam ezt az utóbbi években.. És valahol az emberekre ez ugyanúgy igaz.

A felismerés után úgy éreztem - hogy bár Gibraltár „napfényesebb” a szó szoros értelmében és a szó átvitt értelmében egyaránt – az én életem Magyarországon teljes. Sok szempontból biztosan nehezebb, kihívásokkal telibb – de teljes. Nem mintha itt nem lennének napi szinten kihívások, bár ezek egészen más jellegűek.

valasztas_2_1.jpg

 

Én azt vallom, hogy mindig jobb valami felé menni, mint valamitől el. És eszerint élem az életem, hozom a döntéseimet. Szerettem az életet Magyarországon, (nem is értette senki, hogy miért jövök el, mivel ennek valójában akkor sem racionális indoka volt) de 3 éve Gibraltár jobban vonzott. Most is szeretem az életet itt, de a „teljes élet” megélése miatt, Magyarország jobban vonz. 

Tudom, hogy mások ezt nem így élik meg, egyrészt ez is személyiségfüggő és szituációfüggő. A különböző életkorokban is másként súlyoz az ember, más a fontossági sorrend az életében. És ez rendben is van így. Minden életszakasznak megvan a maga feladata. Mindenkinek a saját életét kell élni, és egyedül ő tudhatja, ő érezheti biztosan, hogy ebbe az életbe kik, milyen mértékben tartoznak bele. Másrészt – és ezt számtalan külföldön élő kliensemtől és barátomtól tudom – sajnos sokaknak ugyan van hova, de nincs kihez hazamenni. És van, akinek nincs hova és nincs kihez. Szeretteik már nem élnek vagy hosszú-hosszú ideje megromlott a viszony, lelkileg eltávolodtak egymástól. Nincs már közöttük híd és vagy nem akarják, vagy nem tudják ezt a hidat újjáépíteni.

(Arról a nem elhanyagolható mennyiségű emberről nem is beszélve, akiknek bár lenne kihez hazamenni, de a megélhetésük nem biztosított Magyarországon. Az ő esetükben nem is szabad döntésről van szó, mivel valójában kényszerpályán mozognak.)

Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyáltalán megélhettem a dilemmát – „menni vagy maradni” –hiszen van hova, van kikhez visszatérni.

iranytu_1.jpg

Azt gondolom, hogy minden emberi kapcsolatban van egy optimális távolság, mely mindkét fél számára a legmegfelelőbb, amely mellett a kapcsolat leginkább működőképes. Vannak kapcsolatok, ahol ez a távolság nagyobb: napi vagy heti szinten nem működne olyan jól a viszony, mint a ritkább találkozások alkalmával. Ezek azok a viszonyok, melyeken kifejezetten javítani képes az egyik fél külföldre költözése, és a földrajzi távolság. És vannak olyan kapcsolatok, ahol az intenzívebb együttlét megfelelőbb.

Ezért biztosan vannak, akik számára a külföldön maradás a megfelelőbb döntés – annak ellenére is, hogy lemondanak az otthon maradottakkal való napi kapcsolatról, arról, hogy intenzíven egymás életének részei legyenek.

Igen, tudom, hogy a mai technika mellett a kapcsolattartás nem probléma, láthatjuk és hallhatjuk egymást, amikor csak szükségünk van rá. És ez azoknál az emberi kapcsolatoknál tökéletesen működik is, amelyek kommunikáció alapúak: a legjobb példa erre az én Skype-on keresztül végzett tanácsadó, terápiás munkám, a pszichológus – kliens viszony. A 3 év arról győzött meg, hogy ez valójában ugyanúgy működik, és ugyanannyira eredményes tud lenni, mint személyesen. Sőt speciális esetekben még egy megfelelőbb megoldás is.

(Azért bevallom, hogy a tanfolyamok, tréningek – melyeket még Budapesten élve tartottam, éveken keresztül – hiányoznak, főleg azoknak a csoportoknak a légköre, hangulata.. Ha vannak olyan régi tanítványaim, akik most olvassák azt a cikket, tudják, hogy miről beszélek.. És bár Gibraltáron élve elfogadtam, hogy ezekről le kell mondanom, ez egy szükséges vesztesége az ittlétnek, mert Skype-on nem reprodukálhatóak a gyakorlati tréningek, most azért nagyon örülök, hogy ezekre újra lehetőségem nyílik.)

Azonban vannak nem kommunikáció alapú kapcsolatok is.. Ahol nem csak megosztani akarjuk az élményeinket, hanem együtt megélni azokat, ahol ténylegesen részt akarunk venni egymás életében. Ahol egy ölelés többet mond ezer szónál..

Az én életem a hozzám közel állókkal való intenzívebb kapcsolatokban teljes és ezt csak Magyarországon élhetem meg. Ahogy Virginia Satir, a kiemelkedő családterapeuta fogalmaz:

„Napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz, 12 a fejlődéshez.”

Én ott akarok élni, ahol ezeket az öleléseket meg tudjuk kapni és meg tudjuk adni az egész, tágabb családnak.

És valójában van azért itt egy másik szál is: Sok minden nem tetszik, ami a mai Magyarországon történik, de ahelyett, hogy a hazamenetelt a dolgok megváltozásához kötném – mint sokan mások – inkább megyek most, hátha egy kicsit hozzájárulhatok, hogy a dolgok megváltozzanak. Talán több szempontból is igaza van annak a régi jó barátomnak, aki nemrég így fogalmazott: „Ivett, rád itt, Magyarországon van szükség.”

ut_5_1.jpg

A külföldön töltött éveknek - Gibraltárnak, Máltának, Ausztriának - nagyon sokat köszönhetek, például azt is, hogy végre elkezdtem a hosszú évek, sőt évtizedek óta halogatott írást.. :-) Ez mára belső szükségletemmé vált, Budapesten is folytatni fogom, tehát biztosan olvashattok még tőlem.. :-)

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

 

 

1. kép - fotó: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

3 komment

Melyek a számodra valóban fontos dolgok? - Hogyan lehetsz úrrá negatív érzéseiden?

zen_kavicsok_2.jpg

Megosztok veletek egy rendkívül hasznos gyakorlatot, melyet Popper Péter által ismertem meg (a gyakorlat eredete nem tisztázott, ő ezt buddhista gyakorlatnak nevezi):

A gyakolat alkalmazói minden hét végén röviden felírják egy füzetbe, hogy a héten milyen negatív érzelmeket éltek át: mi hozta ki őket a sodrukból, mitől féltek, miért aggódtak, miért lettek dühösek, min bántódtak meg, min háborodtak fel. Nem kell hosszú jegyzeteket készíteni, elég csak emlékeztetőül, kulcsszavakban leírni a történteket.

Egy hónap múlva újra végignézik a listát és közben befelé figyelnek, önmagukra, hogy mi az, ami még mindig bántja, dühíti őket, és mi az, ami már nem vált ki negatív érzelmeket, aminek már semmi jelentősége nincs a számukra.

Hogy mi az, ami már nem vált ki belőlünk negatív érzelmeket, onnan vesszük észre pontosan, hogy rágondolva már nem érzünk kellemetlen testi érzeteket: zavaró feszülést az izmainkban, gyomorszorítást, gombócérzést a torokban, mellkasi nyomást, heves szívdobogást, stb.

Emlékezz: A tested nem hazudik! Mindig megmutatja a valós érzelmeidet és azok intenzitását!

Ha valami már nem vált ki negatív érzeteket, érzéseket, egyszerűen kihúzzák a listáról. Eközben néha megdöbbenve látja az ember, hogy milyen apróságokon, jelentéktelen dolgokon húzta fel magát, mennyire ok nélkül félt. Olyan dolgok miatt, amiknek napok, hetek múlva már nincs semmi jelentősége. Feleslegesen dühöngött, feleslegesen bántódott meg, feleslegesen aggódott.

Ezt az egyszerű gyakorlatot végezve, lassan letisztulnak, kirajzolódnak a számunkra érzelmileg valóban fontos dolgok. Érdemes ezentúl ezekre fókuszálni, ezekre időt, energiát fordítani!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

2 komment

Az új élet négy szakasza – Dilemmák és választások külföldön - 1. rész

 "Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok."

img_2607.JPG

Ez a cikkem (saját fotókkal), a külföldre költözők életének különböző szakaszairól szól, a kulturális beilleszkedés fázisairól. Hasznos lehet a kint élőknek: ők felismerhetik, hogy éppen hol tartanak, és azt, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, és hasznos lehet a költözést tervezőknek is, mert megtudhatják, hogy mire számíthatnak, így nem éri őket váratlanul az az érzelmi hullámvasút, amit a hazájuktól távol élők megtapasztalnak. Kiderül az is, hogy mikor érdemes végleges – vagy legalábbis hosszú távra szóló – döntést hozni.

Ha az ember országot vált, a kiköltözést követő években négy, egymástól nagyon is különböző lélektani szakaszon megy keresztül. Hogy az egyes szakaszok kinél mennyi ideig tartanak - külföldön élő magyarokkal való tanácsadó és terápiás munkám tapasztalatai szerint - erősen szituáció - és egyénfüggő.

 gib_4.jpg

Az első fázis a Nászutas szakasz, a Mézeshetek ideje.

Ez leginkább a szerelemhez hasonlítható, amiről tudjuk, hogy egyfajta módosult tudatállapot. :-) Ez az eufória ideje, ilyenkor az ember, pár centivel a föld felett lebeg, rózsaszín – vagy legalábbis színes – szemüvegen keresztül látja az általa választott új világot. Úgy érzi magát, mintha nászúton lenne, ekkor még „turistáskodik”: minden új, érdekes, izgalmas, elbűvölően más, mint otthon. És persze ekkor úgy látja, hogy minden sokkal jobb is. A realitásérzék, mondjuk úgy, hogy nem erőssége ennek az időszaknak. Érthető is a lelkesedés, hiszen az ember sok pozitív változást vár az új helytől, esetleg egy régi álma vált valóra, tudattalanul megerősítést, bizonyítékokat keres arra, hogy jó döntést hozott. És jól tudjuk: Az ember azt találja, amit keres. Ráadásul életünk új színterén sok esetben és sok szempontból valóban erős a kontraszt a mai Magyarországhoz viszonyítva. Ezeket a különbségeket ebben a szakaszban az ember felnagyítva látja. Nem csak azért, mert új otthonát érzékeli sokkal kedvezőbbnek, vonzóbbnak, hanem azért is, mert régi otthona ekkor jóval sötétebb színben tűnik fel a számára. Természetesen, ekkor ez is segíti, megerősíti a döntés helyesnek ítélését.

Ebben a szakaszban nem érdemes mindent felszámolni otthon, a végleges döntés ugyanis még túl korai lenne.

Ez a szakasz a kutatások szerint általában 3-6 hónapig tart, de én úgy tapasztaltam, hogy sok esetben jóval hosszabb ideig.

img_2783.JPG

A második fázis a Krízis, a Kulturális sokk szakasza.

De nevezhetnénk ezt a szakaszt a „kijózanodás” állapotának is. Az ember egyszer csak észreveszi az új hely árnyoldalait is. Hiába: „Ahol sok a fény, ott sok az árnyék.” Ekkor cseréljük szemüvegünket feketére, de legalábbis nagyon sötétre. Ekkor szinte minden átértékelődik. Ami eddig vonzó és csodálatosan újszerű volt, az ekkor hirtelen idegenné, zavaróvá válik. Szinte UFO-nak érezzük magunkat egy idegen bolygón. Sokan ekkor csak fogják a fejüket, nem is értik, hogyan kerültek ide, mit is keresnek itt.

Ahogy a szerelem elején elfogultak vagyunk a másikkal szemben, és még az is tetszik, ahogy „Ő”, és csakis „Ő” kócos tud lenni.. Később, a szerelem elmúltával, dühöngve gondoljuk, hogy még tisztességesen megfésülködni sem tud.. Pedig nem ő változott, hanem a mi viszonyulásunk hozzá..

A helyiek ekkor már nem felszabadultnak és életvidámnak tűnnek – mint az első szakaszban – hanem kifejezetten kulturálatlannak, gátlástalannak. Más országokban, az elsőre korrektnek, megbízhatónak, kiszámíthatónak, kulturáltnak tartott helyiek hirtelen hideggé, zárkózottá, távolságtartóvá válnak a szemünkben.

Sokan ilyenkor hanyatt-homlok hazamenekülnek, vagy legalábbis legszívesebben ezt tennék. (Ahogy a szerelem kezdeti lángolása után, annak elmúltával, első reakcióként rögtön szakítani akarnának..) Ha maradnak, kifejezetten keresik honfitársaik társaságát, akikkel azonos cipőben – azonos szakaszban – járnak. Velük legalább együtt lehet szörnyülködni a helyiek furcsaságán, és nosztalgiázni a haza iránt. A magunk mögött hagyott otthon ugyanis ebben a szakaszban természetesen erősen felértékelődik a szemünkben, szinte csak a szépre, jóra emlékezünk. Ilyenkor tör rá sokakra a legerősebben a honvágy érzése is, amivel nehéz megküzdeni.

Erős lehet a bizonytalanság, tanácstalanság és megjelenhet a szorongás, elszigeteltség érzése is. Jellemző erre az időszakra a harag, ingerültség, sőt akár a depresszió is. Ilyenkor mindenképp érdemes segítséget kérni és végiggondolni: „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”

Ez a szakasz törvényszerűen eljön minden külföldre költöző életében, azonban van, akinél rendkívül rövid idő alatt lezajlik.

Még ebben a szakaszban sem ajánlott komoly, nehezen visszafordítható döntéseket hozni, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a következő szakaszba lépve ugyanezek a döntések születnének.

img_4827.JPG

A harmadik fázis az alkalmazkodás szakasza.

Ez az időszak az elfogadásról szól. Ekkor már reálisabb képünk van a helyről, mélyebb ismereteink a kultúráról, a szokásokról, az emberek mentalitásáról.Tisztábban látjuk az előnyöket és a hátrányokat. Már sokkal kevésbé torzított az észlelésünk.

Természetesen a világ észlelése mindig torzított, szűrt valamilyen mértékben, az észleléseink elé helyezett szűrőink miatt. Egyszerűen figyelmen kívül hagyunk, általánosítunk és torzítunk bizonyos információkat. Hogy milyenek a szűrőink, azaz milyennek látjuk a világot magunk körül: ez függ meggyőződéseinktől, céljainktól, személyiségünktől, képességeinktől, környezetünktől.

Ez a szakasz az előzőhöz képest lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, komolyabb érzelmi viharoktól mentes. Ebben az időszakban a legkifejezettebb a személyiségfejlődés. Ennek legfontosabb területei: az önbizalom, az önállóság és függetlenség, a személyes határvonalak meghúzásának, megtartásának képessége, valamint az intim kapcsolatok kialakításának képessége.

 img_3348.JPG

Ebben a szakaszban merülhet fel először reálisan a kérdés: „Menjek vagy maradjak?”

Nyilván minden esetben több érvet fel lehet sorakoztatni pro és kontra. Lehet érvelni és ellen érvelni. Nyilván a különböző érvek más és mást súlyt kapnak különböző embereknél. Hiszen mások a céljaink, más az értékrendünk, ezért mások a szempontjaink és a számunkra valóban fontos dolgok is. Ha nehéz a döntés, érdemes elsőként a célokat és a bennünket vezérlő értékeket tisztázni. Ez a külföldön töltött évek során sokat változhat, vagy más esetekben letisztulhat.

Meg lehet próbálni a mérleg két serpenyőjébe pakolni az érveket a maradás mellett és az érveket a hazaköltözés mellett.. Én azonban úgy gondolom, és azt tapasztalom, hogy az igazán jó döntések nem fejből, hanem „gyomorból” születnek. „Nem szívből, hanem gyomorból???” – kérdezhetnétek. Igen, gyomorból. Elmondom, mire gondolok: Ha az ember elképzeli mindkét alternatíva megvalósulását, mintha itt és most történne, mintegy belehelyezkedve egymás után mindkét lehetséges jövőképbe, és figyel a közben felmerülő testi érzéseire, észreveszi, hogy a "gyomra" minden esetben jelezni fog. A testünk megbízhatóan jelzi, ha valami igazán vonzó, jó nekünk, vagy épp ellenkezőleg, ha valamit célszerű lenne elkerülni. Hiszen a testünk nem csak a tudatos, számításba vehető, hanem a tudattalan érzéseinkre, késztetéseinkre is reagál. Ha bármelyik alternatíva esetén negatív választ kapunk, érdemes ennek okát feltérképezni – akár külső segítséggel. Lehetséges, hogy az okok kiküszöbölhetők, tudattalan félelmünk feloldható.

Bárhogy döntünk végül, ebben a szakaszban van a leginkább esélyünk arra, hogy egy megalapozott döntést hozzunk.

img_3271.JPG

A negyedik fázis a Beilleszkedés – az asszimiláció szakasza.

Ez az utolsó szakasz a sokkal mélyebb beilleszkedést jelenti, éppen ezért viszonylag kevesen jutnak el ide. Ekkor az ember már túl van a dilemmáin, végleges döntést hozott a maradás mellett, teljesen otthonosan mozog az új kultúrában. Sikeresen megtalálta az egyensúlyt régi és új otthona, kultúrája között.

 

Mivel a teljes cikk elég hosszúra sikerült, a saját döntésemről a következő, 2. részben olvashattok majd!

 

Te hogyan élted meg a különböző szakaszokat?

Melyik mennyi ideig tartott?

Hol tartasz jelenleg?

Kommentben megírhatod és tapasztalatot cserélhetsz más külföldön élőkkel!

(Vagy elküldheted nekem e-mailben, ha segíteni szeretnéd a saját kutatásaimat.)

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Fotók: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

10 komment

Anyák napjára.. Köszönöm!

2016. április 30. 10:26 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

 anya_gyerek_6.jpg

Köszönöm az elmúlt 43 évet.. amire ha visszatekintek, úgy érzem: "Igen, ez így rendben volt, ez így kerek."

Azt, hogy olyan gyerekkorom volt, amit mindenkinek kívánnék..

Hogy jó érzés végignézni a régi képeket és nosztalgiázva végigsétálni azokon az utcákon, ahol a korai éveimet töltöttem..

Hogy megkaptam a szabadságot, megtapasztalhattam a világot..

Hogy lázadhattam tizenévesen, ezért később nem éreztem úgy, hogy valami kimaradt az életemből és ezért bármit be kellene pótolnom..

Hogy megengedhettem magamnak, hogy egy időre eltávolodjak, mert tudtam, hogy bármikor visszatérhetek..

Hogy nem voltak elvásásaid, hogy kivé kellene válnom, milyen életet kellene élnem..

Hogy engedted, a saját utamat járjam, a saját céljaimat valósítsam meg..

Hogy nem kérdőjelezted meg a döntéseimet, akkor sem, ha nem értettél velük egyet..

Hogy amikor úgy éreztem, hibáztam, soha nem hallottam tőled: „Én megmondtam előre..”

Hogy bíztál bennem, akkor is, amikor mások nem..

Hogy megengedhettem magamnak az érzéseket: ezért ma is tudok nevetni és sírni is..

Hogy elfogadtál, olyannak, amilyen vagyok - a különbözőségeink ellenére – így én is el tudom fogadni önmagamat és másokat is, olyannak, amilyenek..

 

Hogy engedtél játszani, nem erőltetted a sportot, a zenetanulást és ezért a sportot és zenét ma is szeretem..

Hogy nem volt kényszer a tanulás, ezért a mai napig önszántamból és örömmel tanulok..

Hogy félelem nélkül tudtam hazavinni ötösnél rosszabb jegyeket is..

Hogy a legszélsőségesebb éveimben is végigmentél velem az utcán, és beengedted a házunkba a barátaimat, amikor más szülők ezt nem tették volna meg..

Hogy nem tetted szóvá, (vagy csak nagyon visszafogottan) ha egy ruha, frizura vagy smink szörnyen állt, ezért mindig szépnek láttam magam..

..és hogy soha nem volt muszáj megennem a tökfőzeléket, ezért felnőttként volt esélyem ezt is megszeretni.. :-)

 

Remélem lesz még újabb 43 évünk közösen, ebben az életben..

És ha újrakezdhetném, vagy a következő életemben választhatok, újra téged választanálak anyának.. :-)

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

Szólj hozzá!

Ki vagy Te? – Tanmese egy emberről, aki megtalálta önmagát

2016. április 27. 22:52 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

 ut_8.jpg

"Jobb az úton egyedül menni, mint a tömeggel a rossz irányba."

Elmesélek nektek egy történetet:

Egyszer egy orvos, aki a szamuráj sereg orvosa volt, lélekben összeomlott, látva tevékenysége értelmetlenségét és elrohant egy Zen mesterhez, otthagyva a sereget.

- Miért jöttél ide? - kérdezte a mester.

- Mester! Ezek őrültek! Minden csata után összevarrom a sebeiket és meggyógyítom őket, azután ha meggyógyulnak, ismét rohannak vissza a csatába és újra meg újra megsebesülnek, és én újra meg újra meggyógyítom őket. Én ezt nem bírom elviselni! Semmi értelme a munkámnak! Segíts rajtam!

- A kérdés nem az, hogy minek van értelme. A kérdés az, hogy ki vagy Te? Ülj le és várd meg a választ.

Teltek a hónapok és az orvos csak meditált a csendben. Egyszer, mikor a hajnali harang ismét meditációra hívta a szerzeteseket az orvos felugrott és rohanni kezdett.

- Hát te hová rohansz? - kérdezte mosolyogva a mester.

- Vissza a sereghez, a sebesültekhez! - kiáltotta futtában az orvos.

- De annak semmi értelme. Úgyis újra megsebesülnek vagy meghalnak. - szólt utána a mester.

- Ez igaz! De ők szamurájok és az az Ő dolguk, Én pedig orvos vagyok! - hangzott a válasz...

 

Eddig a történet... Te tudod, hogy ki vagy?

 

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

Szólj hozzá!

Mit keres egy magyar pszichológus Gibraltáron?

2016. április 23. 11:01 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

 gib_13.jpg

Ez a nagyon személyes írásom, sok saját fotóval – melyből természetesen Gibraltárt is megismerhetitek – másfél évvel ezelőtt született, de mivel minden szavát igaznak érzem ma is, ezért megosztom veletek.. A történet végén azért lesz egy teljesen új, váratlan fordulat.. :-)

 

Először is köszönöm a sok kedvelést és megosztást, melyek „Miért is jó külföldön élni – pszichológus szemmel?” című írásomra érkeztek. Az a cikkem, úgy gondolom mindenki számára sokkal érthetőbb lesz, ha megismeri annak személyes vonatkozásait is. Tehát következzen az én kis történetem..

 

A kezdetek..

Az én Gibraltári történetem valójában ’95-ben kezdődött.. akkor jártam először Spanyolországban, a Costa del Sol-on, és a közeli Gibraltáron is.. Szerelem volt első látásra.. imádtam a spanyol városokat, Malagát, Marbellát, Fuengirolát, Benalmadenát, Granadát.. a tengert.. a végtelen homokos tengerpartokat.. az állandó napsütést.. a bugenvilleákat. azt, hogy itt még az autópályán az elválasztósáv is leanderekből van. … Már akkor azonnal kiköltöztem volna ide, 22 évesen.. De az élet másként hozta.. és az én fejemben is más tervek születtek, más dolgok fontosabbá váltak.. Budapesten fejeztem be az egyetemet, ott kezdtem el dolgozni, időközben született három lányom.. de Spanyolországba nyaranta vissza-visszatértem.. és valójában mindig ott éreztem magam igazán otthon.

Párommal már évek óta foglalkoztatott bennünket a külföldre költözés gondolata.. a család miatt azonban nem szerettük volna elhagyni Európát. Ő németül beszél, én franciául.. az egyetlen közös, mindkettőnk által beszélt nyelv a magyaron kívül az angol. Először tettünk egy próbát Ausztriával, közel 7 évvel ezelőtt, de ez a kaland csak fél évig tartott. Bár kint született a harmadik lányom, és nagyon sok mindent köszönhetek az országnak – Ausztria, minden szépsége ellenére, nem az én világom.

Végül megszületett Gibraltár gondolata, amit mindketten ismertünk már (akkor legalábbis azt hittük, hogy ismerjük), az angol a hivatalos nyelv, és mivel Gibraltár valójában a spanyol tengerpart egy Brit „csücske”, hivatalosan: „Brit tengerentúli terület” a Costa del Sol mellett, végre ott élhetek, ahova mindig is vágytam.. Egyszóval egy jó kompromisszumos megoldásnak tűnt.

 gib_1.jpg

Amit turistaként látsz.. és amit nem..

Amikor 3 és fél évvel ezelőtt a párom kapott egy Gibraltári állásajánlatot, gondolkodás nélkül elfogadtuk. Végül is én a világ bármely pontjáról dolgozhatok pszichológusként online, Skype-on keresztül – hála a technikának. A spanyol határ gyalog mindössze 10 perc a jelenlegi lakásunktól Hét közben itt dolgozunk, itt élünk, de a hétvégéket nagyrészt a spanyol oldalon töltjük. Olyan ez mint Budapesten egyik kerületből átmenni a másikba. És bár a Costa del Sol közelsége miatt jöttünk ide, időközben beleszerettem Gibraltárba is. Hogy miért? Mert egy mesebeli hely.. a félig kopár és hófehér, félig zöld, erdős gibraltári szikla, a rengeteg sirály, a Gibraltári öböl delfinjei, a híres Gibraltári majmok (a berber makákók itt szabadon élnek a sziklán, ami Európában egyedülálló)– ez az, amit turistaként lát az ember. Az emberek közvetlensége, életvidámsága, a gyerekek felszabadult öröme, a barátságos kisvárosi hangulat, ahol mindenki ismer mindenkit és mindenki törődik a másikkal, az elképesztően jól működő rendszer, a gyerek centrikus és valóban ingyenes oktatás.. a Catalan Bay, aminek tengerpartja felülmúlja a spanyol partokat.. hogy ezen a néhány négyzetkilométeren mindent megtalálsz (a sportpályákat, a színházat, a mozit, a koncerteket, a cseppkőbarlangot, a botanikus kertet..még jégpálya is van) - ezek azok a dolgok, amit csak akkor ismersz meg, ha itt élsz.

 gib_7.jpg

Az első benyomások..

Az első hetekben szinte szürreális élmények értek: először is kiderült, hogy rezidenseknek teljesen ingyenes a tömegközlekedés (ez 8 buszjáratot jelent – de így bejárható az egész Gibraltári félsziget), egyedül a spanyol határhoz vezető buszért kell fizetni.. Az egyik kislányom egyszer fent hagyta a táskáját a buszon (benne a lakcímünkkel és telefonszámommal), este felhívott a busztársaságtól valaki és megkérdezte, hogy átveszem-e a táskát a végállomáson, vagy pedig az egyik sofőr el tudja hozni a lakásunkra.. Azóta is mindent megtalálunk ott, ahol véletlenül hagytuk..

Amikor néhány hét ittlét után, a legnagyobb lányom 9 évesen életében először egyedül ment az iskolába (mint a többi osztálytársa), általunk ismeretlen utasok a sofőrrel együtt kétségbeesetten kérték tőle a telefonszámomat, mert azt hitték, hogy eltévedt, ugyanis hetek óta csak velem együtt látták a buszon, és aggódtak érte.. Itt a gyerekek már 8 éves kortól egyedül közlekednek, teljes biztonságban, de őt aznap látták először egyedül.

Amikor először utaztunk a buszon, azt hittem, hogy egy vidám, hangoskodó turistacsapatba futottunk bele, de rájöttünk, hogy helyiek, és egyszerűen csak jól érzik magukat, és ennek intenzíven hangot is adnak.. náluk ez természetes.

Később kiderült, hogy a közeli Victoria Stadium sportpályái, teniszpályái szintén ingyenesen vehetők igénybe rezidenseknek..

Legnagyobb meglepetésként az ért, hogy a gyerekek itt szeretnek iskolába járni. Legnagyobb lányom – akinek volt másfél év Magyarországi tapasztalata az iskolákról – már az első hét után azt mondta, hogy itt sokkal jobb az iskola.. És ez nem egy magániskola, hanem egy állami iskola.. Az óvoda és iskolarendszer megér egy külön posztot – nagyon tanulságos, hogy így is lehet csinálni.. kis odafigyeléssel el lehet érni, hogy szorongások nélkül, felszabadultan járjanak iskolába a gyerekek.

gib_6.jpg

Gibraltár egyik szépséghibája volt ideköltözésünkkor, hogy még nem volt saját egyeteme, és ezért „szegény” gibraltári gyerekek kénytelenek voltak Angliába menni, ha tovább akartak tanulni, persze ezt is ingyenesen, állami finanszírozással.. Azóta ez a „probléma” is megoldódott, ugyanis időközben megépült a Gibraltári Egyetem, négy karral. Először foci stadiont ( :-) ) terveztek ide.. de a helyiek leszavazták az ötletet, így egyetem épült helyette.. Igen, így is lehet egy rendszert működtetni..

Valójában ez egy nagyon jól kitalált és jól működtetett rendszer. Volt Brit gyarmatként, megmaradtak az adóelőnyök, ami idevonzza a tőkét – rengeteg itt a külföldi tulajdonban lévő cég, főleg informatikai és játékcégek. A befolyó adóból pedig létrehoztak egy működő szociális rendszert a helyieknek. Bár nem létezik alanyi jogon járó „családi pótlék”, „GYES”, „GYED”, helyette sokkal többet kapnak. Valóban ingyenes oktatást, egészségügyi ellátást, tömegközlekedést, és döbbenetes, hogy a nagykorúságot elért Gibraltáriak feliratkoznak egy ingatlan várólistára, és általában 3 év várakozási idő után, a piaci ár töredékéért jutnak saját tulajdonú vagy bérlakáshoz, ahol a törlesztő részletet a család egy főre eső jövedelme alapján állapítják meg. Tehát szinte „ingyen” jutnak lakáshoz is.. Persze az állampolgárságot nem adják ilyen könnyen, régebben 25 év, ma 10 év rezidensi státusz után lehet megszerezni (leginkább Brit állampolgároknak és gibraltári születésűeknek). Szóval az járt jól, aki ide született..

 gib_2.jpg

Ami rontja az összképet..

Gibraltár valós problémája egyrészt a túlzsúfoltság és az elképesztően magas ingatlanárak (legyen szó bérlésről vagy vásárlásról), ez elérheti a spanyol oldal ingatlanárainak többszörösét. Ezért van az, hogy az itt dolgozó külföldiek – akik gyerek nélkül érkeznek – szinte kivétel nélkül a spanyol oldalon, La Lineában, Santa Margaritán, Alcaidesában, San Rocquen vagy Sotogranden laknak. A gyerekes családok élnek Gibraltáron, akik a gyerekeik miatt nem tudják vállalni a napi, olykor több órás sort a határon, aminek ideje teljesen kiszámíthatatlan.. Leginkább a spanyol határőrök hangulatától és a két ország közötti aktuális politikai viszonyoktól függ. Ismerek olyan családot, ahol a gyerekek reggel 6-kor kelnek, hogy 9-re beérjenek a Gibraltári iskolába. Így szinte minden olyan gyerekes család beköltözik Gibraltárra néhány év elteltével, akik megpróbálták ezt a határon keresztüli napi többszöri ingázást. Spanyol nyelvtudás nélkül pedig elég kamikaze akció Spanyolországba költözni, mert a spanyolok vagy nem akarnak vagy nem tudnak angolul beszélni. Inkább az utóbbi..

Kedvenc történetem amikor a Malagai vár éttermében fizetni szerettünk volna- ez egy elég forgalmas turisztikai célpont - megkérdeztük: „Cash or card?” A pincér értetlenül nézett ránk, majd azt válaszolta: „No cash, no card! Euros!”.. :-)

A másik komoly probléma, hogy külföldiként nagyon nehéz stabil állást találni, kivéve, ha valaki a vendéglátásban akar elhelyezkedni. Sokan éveket várnak egy-egy állásra az IT szektorban, a kisebb cégek pedig jönnek-mennek.. így nem biztos, hogy tartós lesz az itt elnyert állás. Mások határozott idejű szerződéssel jönnek, aminek lejárta után nem találnak új állást itt helyben. Ezért sokan kényszerülnek rövid idő után elhagyni Gibraltárt. A helyiek első két kérdése, hogy honnan jöttél és meddig maradsz.. hozzászoktak, hogy ez a hely egy „átjáróház”..

gib_8.jpg

Tehát értek szürreális élmények negatív értelemben is: leginkább a spanyol-gibraltári határon, ahol esetenként az átjutás 2 órát is igénybe vett autóval. A legzsúfoltabb a vasárnap este, mivel a gibraltáriak nagy része a hétvégét a saját vagy a bérelt spanyol nyaralójában tölti és ilyenkor jönnek haza. Hétköznapokon reggel és munkaidő után pedig gyalogosan sem sokkal jobb a helyzet. Egy-két éve egy külföldi nő az autóban szült, míg a sorban várakozott.. Akkoriban előfordult 6 órás várakozás is a határon. (Azóta a helyzet lényegesen javult.)

De ma már tudjuk, hogy mikor van sor és mikor nincs, mikor érdemes kimenni és visszajönni, és ehhez alkalmazkodunk. Ehhez időzítjük a spanyol vásárlásokat és kirándulásokat. Ugyanis nemcsak városnézésre érdemes átmenni a spanyol oldalra, hanem nagyobb bevásárlásokra is, mivel az árak a gibraltári árak alatt vannak minimum 30 %-kal.

 gib_5.jpg

British in the sun?

Ami különleges, hogy az egész város egy nagy színes forgatag, reggel, délben, este özönlik a tömeg az utcán, mert bár kb 35 ezer lakosa van Gibraltárnak, napi közel 10 ezren jönnek át dolgozni Spanyolországból, és ehhez jön még az évi 5 millió turista.. Elképesztő.. és mindezek ellenére ma már nem tudunk úgy végigmenni a Main Streeten, hogy pár lépésenként ne köszönne ránk egy ismerős. Békében élnek itt egymás mellett gibraltáriak, angolok, írek, spanyolok, marokkóiak, indiaiak.. és mindenféle nemzet képviselői.. Katolikusok, reformátusok, zsidók, muszlimok, buddhisták, ateisták.. akik mind együtt ünnepelnek a nemzeti ünnepen. Jól megfér egymás mellett a fish and chips, a paella, és a chicken tikka.. a templom, a zsinagóga és a mecset..

És hogy mennyire Brit Gibraltár? Ha az itt élő angolokat megkérdezem, hogy mit gondolnak a gibraltáriakról, érdekes arckifejezéssel és két szóval válaszolnak: „Ezek spanyolok!” Az utcán általában használt hangerőből és közvetlenségből ítélve, van ebben valami..  De én kifejezetten szeretem a boltokban néha énekelve, táncolva dolgozó eladókat, ahhoz pedig már hozzászoktam, hogy beszélgetéskor „belemásznak az aurádba”.. Ahogy pedig Gibraltár egyik emblematikus figurája fogalmaz: „British we are, British we stay. Spanish we speak every day.” És valóban többet lehet hallani a spanyolt, mint az angolt.. vagy inkább azt a különös angol-spanyol keverék nyelvet – a llanitot – amit a helyiek leginkább beszélnek. Eleinte nehéz volt, de ma már jobban értem a gibraltári angolt, mint a british angolt. A spanyolt pedig akarva, akaratlanul felszedi itt az ember. A kereskedelemben dolgozó spanyolok nagy része nem igazán beszél angolul, a helyi piacon pedig kizárólag spanyolul van kiírva minden. Szóval ez a hely az angoloknak túl spanyol, a spanyoloknak túl angol.. nekem pedig tökéletes a maga sokszínűségével, nyitottságával.

gib_9.jpg

És hogy mit szeretek itt a leginkább? Hogy elfogadtak és befogadtak – talán mert a sok különbözőség ellenére én is elfogadtam és nagyon megszerettem őket.. Amikor 3 hónap után visszatértünk Máltáról, a gyerekek tanárai, az osztálytársak szülei a nyakamba borultak, olyan spanyolosan.. Az emberek mosolya pedig több év után is őszintének tűnik..

És hogy mióta érzem igazán az otthonomnak? Amióta megtettünk egy 3 hónapos kis kitérőt Máltára, ahol életemben először megtapasztaltam, hogy mi is az a honvágy.. Soha előtte még csak hasonlót sem éreztem.. És ez a honvágy Gibraltárra hozott vissza.. ami nem a szülőföldem, de már az otthonom. Nagyon szeretem Magyarországot, és hiányzik a családom, legszívesebben kiköltöztetném őket ide.. de amikor először hazalátogattam, úgy éreztem, mintha egy fekete-fehér filmet néztem volna. Azóta pedig, valójában mindig kétszer örülök, amikor Magyarországra látogatunk: egyszer amikor megérkezünk, egyszer amikor hazatérünk Gibraltárra.

 gib_10.JPG

Eddig az eredeti cikk.. és most jön a csavar: végül mégis a Magyarországra való visszaköltözés mellett döntöttünk. Hogy miért?  Ígérem, egyszer ezt is megírom.. :-)

Az azonban biztos, hogy Gibraltár mindig a második otthonunk marad, ahova rendszeresen visszajárunk..  :-)

 

Ui: 2017. májusban járunk azóta - Frissítek: 9 hónap Magyarország után úgy döntöttünk, hazatérünk Gibraltárra.. :-) 

 

Ha érdekelnek más, a külföldi léttel kapcsolatos írásaim, kattints a blogomra!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

Fotók: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

Szólj hozzá!

Szerinted rendben van? - Gondolatok az iskolai oktatásról, nevelésről

2016. április 08. 17:11 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

iskola_3.jpg 

Szerinted rendben van, hogy egy gyerek azt hallja: „Csak az első három helyezett dobogós, a negyediket már sehol sem jegyzik.”?

Nem inkább azt kellene hallania, hogy: „Mindenki tehetséges valamiben”?

 

Szerinted rendben van, hogy egy első osztályos gyerek sírva jön haza az iskolából, mert „csak” második lett a rajzversenyen?

Versenyeztetés helyett nem inkább az alkotás öröméért kellene rajzolni az iskolában?

 

Szerinted rendben van, hogy egy gyereket büntetésből arra köteleznek az iskolában, hogy a fal felé fordulva álljon, míg a többiek játszanak, mert elfelejtette átvenni a váltócipőjét?

Nem inkább a helyes viselkedést kellene megerősíteni és jutalmazni?

 

Szerinted rendben van, hogy egy elsős gyerek azért kap fekete pontot, mert a folyosón hangosan beszélgetett az ebédlőbe menet?

Nem kellene ehelyett ésszerű szabályokat hozni és azokat alkalmazni?

 

Szerinted rendben van, hogy 6-7 éves gyerekeket mozdulatlanságra, egy helyben ülésre köteleznek hosszú órákon, akár fél napon keresztül az iskolában?

Nem mozgással kellene tölteniük az idő nagy részét, életkori igényeiknek megfelelően?

 

Szerinted rendben van, hogy egy általános iskolás gyerek napi több órán keresztül házi feladatot írjon és iskola után még estig, éjszakáig otthon tanuljon? Hogy több időt töltsön az iskolában és otthon tanulással, mint egy felnőtt munkával?

Nem inkább a játéké, pihenésé, feltöltődésé kellene hogy legyen az iskolán kívüli és az otthon töltött idő?

 

Szerinted rendben van, hogy gyakorlatilag „két lábon járó lexikonokat” akarnak képezni az iskolákban?

Nem inkább gondolkodni, az összefüggéseket megérteni kellene megtanítani a gyerekeket?

 

Szerinted rendben van, hogy iskolás gyerekek, minden szervi ok nélküli fejfájással, hasfájással és egyéb szorongásos tünetekkel mennek iskolába?

Nem inkább örömmel kellene iskolába menni, várva, hogy milyen érdekes és izgalmas dolgok történnek majd?

(Igen, ez is lehetséges.. Én szemtanúja voltam, hogy általános iskolás gyerekek nevetgélve, örömmel kiabálva, tolongva rohantak be az iskolába az első tanítási napon, miután az igazgató kinyitotta az iskola kapuját.. És nagyrészt nem elsősök voltak, akiket még esetleg fűt a tapasztalatlanok lelkesedése.. Tehát pontosan tudták, hogy mire számíthatnak.. Igaz, az egy gibraltári iskola volt..)

 

Szerinted rendben van, hogy gyerekek pszichológushoz kerülnek az iskolai túlterheltség és teljesítménykényszer okozta stressz és szorongás miatt, különböző pszichoszomatikus zavarokkal és betegségekkel?

 

Szerinted rendben van, hogy egy iskolás gyerek tanárai megkérdezik a szülőtől, hogy miért nem szeret a gyerek iskolába járni?

Vajon miért nem?

 

Nem kellene elgondolkodni és valamin változtatni?

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.napmandala.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

4 komment

Meditáció – belső utazás a nyugalom szigetére

2016. március 24. 10:53 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

 egyensuly_2.jpg

Tudtad, hogy a meditáció segíti a szorongás, a félelmek, a hangulatzavarok leküzdését? Hogy javítja a tanulási képességeket és lassítja az öregedést?

Életünkben a stresszhelyzeteket sokszor nem lehet megszüntetni, marad a stresszel való megküzdés.

Ennek egyik leghatékonyabb módja a meditáció, mely mérhető változásokat eredményez az agy emlékekkel, énképpel, empátiával, stresszel kapcsolatos területein.

Akár 8 hét rendszeres - napi fél órás - meditáció után, mérhető az agyban az érzelmi központ, a stresszel, dühvel kapcsolatos területek aktivitásának csökkenése. A rendszeresen meditálók könnyebben kontrollálják érzelmeiket stresszhelyzetekben.

Már ilyen rövid idő alatt mérhetően sűrűsödik a szürkeállomány a tanulásért és memóriáért felelős agyterületeken - így javulnak a tanulási képességek, az emlékezet, fejlődik a kreativitás.

A részvétért és önészlelésért felelős területeken szintén megfigyelhető ez a pozitív változás.

Rendszeres meditáció hatására abban is kimutatható változás, ahogy a génjeink kifejeződnek: azok a gének, melyek a szervezet stresszreakciójában, a gyulladások kialakulásában szerepet játszanak, "elcsendesednek".

Kimutatható, hogy tartós stressz hatására a sejtek gyorsabban öregszenek. A meditációnak a sejtek öregedését gátló hatása is van, rendszeresen meditálók immunrendszerének sejtjei lassabban öregszenek a meditáció miatt kialakuló pozitív érzelmi, pszichológiai változások hatására.

(A meditáció különböző formáiról hamarosan olvashattok oldalamon.)

A meditációt soha nem késő elkezdeni! Számtalan pozitív hatása neked megér napi fél órát?

 

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus

 

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/pszichologusonline/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

Szólj hozzá!

Két magzat beszélget..

2016. március 17. 18:27 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

2_magzat.jpg

Megosztok veletek egy történetet..

Két magzat beszélget:

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...

- A Mama? Te hiszel a Mamában?!

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét...”

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

1 komment

Hogyan állítsuk át életünk fókuszát?

2016. március 11. 17:38 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

 valtozas_1.jpg

Három lányommal gyakran játszunk egy „játékot”, különösen akkor, ha valami általuk negatívnak ítélt esemény történt velük, vagy csalódás érte őket.Ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, ahogy eltervezték, és ez nagy szomorúságot vagy dühöt eredményez.

Miután megbeszéltük ezt a kellemetlen eseményt, történést, és megosztották velem az ezzel kapcsolatos érzéseiket (hiszen mindenképp „ki kell ventilálni” a feszültséget), megnézzük ezt az eseményt más szempontok alapján is, más nézőpontokból, hiszen valójában nem is a történéssel magával van a probléma, hanem a jelentésadással, azzal, hogyan értelmezzük, milyen jelentést tulajdonítunk neki.

Ezután végiggondoljuk, hogy hány pozitív esemény történt a nap során. Összegyűjtjük, hány olyan alkalom volt, amikor örültek valaminek, jól érezték magukat, amikor valami jól sikerült. Összeszámolunk minden jelentős és apró pozitívumot is. Számukra sokszor meglepő módon, 20-30 vagy akár több ilyen pozitív momentumot számolunk össze a nap folyamán. (Csak a jó dolgokra gyakran nem is figyelünk, mert megszokottak, természetesnek tartjuk őket.) Ennek fényében már egész másképp látják a kezdeti negatív eseményt, egészen más lesz a hangsúlya, a jelentősége a számtalan pozitívum fényében. Ha egyidejűleg a tudatunkba kerülnek mind a kellemes, mind a kellemetlen események, önkéntelenül is mérleget vonunk. És ez a mérleg – lássuk be – általában pozitív! Így egyetlen kellemetlen esemény miatt nem rontjuk el a hangulatunkat hosszú távon.

Mennyivel értelmesebb és hasznosabb a nap végén is a kellemes élményekre, emlékekre gondolni, mint a kellemetlenségeken rágódni, emészteni magunkat. Hiszen „ismétlés a tudás anyja”, az ismétléssel megerősítjük, „bevéssük” az emléket tudatunkba, annak érzelmi lenyomatával együtt. Nem mindegy, hogy ezt a kellemes vagy a kellemetlen emlékeinkkel tesszük! Romboljuk vagy éppen ellenkezőleg: építjük magunkat.

Érdemes ezt a gyakorlatot esténként mindenkinek elvégezni: összegyűjteni a nap pozitívumait, a legapróbbat is! Ha ez a gyakorlat szokássá válik, könnyedén változtathatunk szemléletünkön, átállíthatjuk életünk fókuszát a pozitív dolgokra! Sokszor a legegyszerűbb dolgok a leghatékonyabbak..

Hasznos lehet ez a gyakorlat alvásproblémák esetén is: segíthet a gyerekeknek (és felnőtteknek) abban, hogy könnyebben elaludjanak, és sok esetben segíthet elkerülni a „rossz álmokat”, hiszen jó érzéssel, pozitív érzelmekkel és gondolatokkal fejezték be a napot! Így pozitív, a lelki egészséget védő szokásokat alakíthatunk ki, már egészen fiatal korban.

Gyerekek (vagy akár felnőttek is) le is rajzolhatják, meg is festhetik, vagy bármilyen más módon megformálhatják az elmúlt hét legpozitívabb eseményét vagy annak szimbólumát. Az elmélyült alkotómunka segít, hogy újraéljék élményeiket – olyan ez, mint egyfajta „erőforrás gyűjtés” - a rajzokat, különböző alkotásokat pedig össze lehet gyűjteni a „Szép emlékek dobozában”, ami év végén, vagy szükség esetén bármikor felnyitható.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása