Pszichológus Online

Pszichológus Online - Schrammel Ivett: A külföldön élő magyarok pszichológusa. Pszichológiai tanácsadás, NLP coaching, önismereti és mindfulness tréningek - Budapesten és online

Az új élet négy szakasza – Dilemmák és választások külföldön - 1. rész

 "Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok."

img_2607.JPG

Ez a cikkem (saját fotókkal), a külföldre költözők életének különböző szakaszairól szól, a kulturális beilleszkedés fázisairól. Hasznos lehet a kint élőknek: ők felismerhetik, hogy éppen hol tartanak, és azt, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, és hasznos lehet a költözést tervezőknek is, mert megtudhatják, hogy mire számíthatnak, így nem éri őket váratlanul az az érzelmi hullámvasút, amit a hazájuktól távol élők megtapasztalnak. Kiderül az is, hogy mikor érdemes végleges – vagy legalábbis hosszú távra szóló – döntést hozni.

Ha az ember országot vált, a kiköltözést követő években négy, egymástól nagyon is különböző lélektani szakaszon megy keresztül. Hogy az egyes szakaszok kinél mennyi ideig tartanak - külföldön élő magyarokkal való tanácsadó és terápiás munkám tapasztalatai szerint - erősen szituáció - és egyénfüggő.

 gib_4.jpg

Az első fázis a Nászutas szakasz, a Mézeshetek ideje.

Ez leginkább a szerelemhez hasonlítható, amiről tudjuk, hogy egyfajta módosult tudatállapot. :-) Ez az eufória ideje, ilyenkor az ember, pár centivel a föld felett lebeg, rózsaszín – vagy legalábbis színes – szemüvegen keresztül látja az általa választott új világot. Úgy érzi magát, mintha nászúton lenne, ekkor még „turistáskodik”: minden új, érdekes, izgalmas, elbűvölően más, mint otthon. És persze ekkor úgy látja, hogy minden sokkal jobb is. A realitásérzék, mondjuk úgy, hogy nem erőssége ennek az időszaknak. Érthető is a lelkesedés, hiszen az ember sok pozitív változást vár az új helytől, esetleg egy régi álma vált valóra, tudattalanul megerősítést, bizonyítékokat keres arra, hogy jó döntést hozott. És jól tudjuk: Az ember azt találja, amit keres. Ráadásul életünk új színterén sok esetben és sok szempontból valóban erős a kontraszt a mai Magyarországhoz viszonyítva. Ezeket a különbségeket ebben a szakaszban az ember felnagyítva látja. Nem csak azért, mert új otthonát érzékeli sokkal kedvezőbbnek, vonzóbbnak, hanem azért is, mert régi otthona ekkor jóval sötétebb színben tűnik fel a számára. Természetesen, ekkor ez is segíti, megerősíti a döntés helyesnek ítélését.

Ebben a szakaszban nem érdemes mindent felszámolni otthon, a végleges döntés ugyanis még túl korai lenne.

Ez a szakasz a kutatások szerint általában 3-6 hónapig tart, de én úgy tapasztaltam, hogy sok esetben jóval hosszabb ideig.

img_2783.JPG

A második fázis a Krízis, a Kulturális sokk szakasza.

De nevezhetnénk ezt a szakaszt a „kijózanodás” állapotának is. Az ember egyszer csak észreveszi az új hely árnyoldalait is. Hiába: „Ahol sok a fény, ott sok az árnyék.” Ekkor cseréljük szemüvegünket feketére, de legalábbis nagyon sötétre. Ekkor szinte minden átértékelődik. Ami eddig vonzó és csodálatosan újszerű volt, az ekkor hirtelen idegenné, zavaróvá válik. Szinte UFO-nak érezzük magunkat egy idegen bolygón. Sokan ekkor csak fogják a fejüket, nem is értik, hogyan kerültek ide, mit is keresnek itt.

Ahogy a szerelem elején elfogultak vagyunk a másikkal szemben, és még az is tetszik, ahogy „Ő”, és csakis „Ő” kócos tud lenni.. Később, a szerelem elmúltával, dühöngve gondoljuk, hogy még tisztességesen megfésülködni sem tud.. Pedig nem ő változott, hanem a mi viszonyulásunk hozzá..

A helyiek ekkor már nem felszabadultnak és életvidámnak tűnnek – mint az első szakaszban – hanem kifejezetten kulturálatlannak, gátlástalannak. Más országokban, az elsőre korrektnek, megbízhatónak, kiszámíthatónak, kulturáltnak tartott helyiek hirtelen hideggé, zárkózottá, távolságtartóvá válnak a szemünkben.

Sokan ilyenkor hanyatt-homlok hazamenekülnek, vagy legalábbis legszívesebben ezt tennék. (Ahogy a szerelem kezdeti lángolása után, annak elmúltával, első reakcióként rögtön szakítani akarnának..) Ha maradnak, kifejezetten keresik honfitársaik társaságát, akikkel azonos cipőben – azonos szakaszban – járnak. Velük legalább együtt lehet szörnyülködni a helyiek furcsaságán, és nosztalgiázni a haza iránt. A magunk mögött hagyott otthon ugyanis ebben a szakaszban természetesen erősen felértékelődik a szemünkben, szinte csak a szépre, jóra emlékezünk. Ilyenkor tör rá sokakra a legerősebben a honvágy érzése is, amivel nehéz megküzdeni.

Erős lehet a bizonytalanság, tanácstalanság és megjelenhet a szorongás, elszigeteltség érzése is. Jellemző erre az időszakra a harag, ingerültség, sőt akár a depresszió is. Ilyenkor mindenképp érdemes segítséget kérni és végiggondolni: „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”

Ez a szakasz törvényszerűen eljön minden külföldre költöző életében, azonban van, akinél rendkívül rövid idő alatt lezajlik.

Még ebben a szakaszban sem ajánlott komoly, nehezen visszafordítható döntéseket hozni, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a következő szakaszba lépve ugyanezek a döntések születnének.

img_4827.JPG

A harmadik fázis az alkalmazkodás szakasza.

Ez az időszak az elfogadásról szól. Ekkor már reálisabb képünk van a helyről, mélyebb ismereteink a kultúráról, a szokásokról, az emberek mentalitásáról.Tisztábban látjuk az előnyöket és a hátrányokat. Már sokkal kevésbé torzított az észlelésünk.

Természetesen a világ észlelése mindig torzított, szűrt valamilyen mértékben, az észleléseink elé helyezett szűrőink miatt. Egyszerűen figyelmen kívül hagyunk, általánosítunk és torzítunk bizonyos információkat. Hogy milyenek a szűrőink, azaz milyennek látjuk a világot magunk körül: ez függ meggyőződéseinktől, céljainktól, személyiségünktől, képességeinktől, környezetünktől.

Ez a szakasz az előzőhöz képest lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, komolyabb érzelmi viharoktól mentes. Ebben az időszakban a legkifejezettebb a személyiségfejlődés. Ennek legfontosabb területei: az önbizalom, az önállóság és függetlenség, a személyes határvonalak meghúzásának, megtartásának képessége, valamint az intim kapcsolatok kialakításának képessége.

 img_3348.JPG

Ebben a szakaszban merülhet fel először reálisan a kérdés: „Menjek vagy maradjak?”

Nyilván minden esetben több érvet fel lehet sorakoztatni pro és kontra. Lehet érvelni és ellen érvelni. Nyilván a különböző érvek más és mást súlyt kapnak különböző embereknél. Hiszen mások a céljaink, más az értékrendünk, ezért mások a szempontjaink és a számunkra valóban fontos dolgok is. Ha nehéz a döntés, érdemes elsőként a célokat és a bennünket vezérlő értékeket tisztázni. Ez a külföldön töltött évek során sokat változhat, vagy más esetekben letisztulhat.

Meg lehet próbálni a mérleg két serpenyőjébe pakolni az érveket a maradás mellett és az érveket a hazaköltözés mellett.. Én azonban úgy gondolom, és azt tapasztalom, hogy az igazán jó döntések nem fejből, hanem „gyomorból” születnek. „Nem szívből, hanem gyomorból???” – kérdezhetnétek. Igen, gyomorból. Elmondom, mire gondolok: Ha az ember elképzeli mindkét alternatíva megvalósulását, mintha itt és most történne, mintegy belehelyezkedve egymás után mindkét lehetséges jövőképbe, és figyel a közben felmerülő testi érzéseire, észreveszi, hogy a "gyomra" minden esetben jelezni fog. A testünk megbízhatóan jelzi, ha valami igazán vonzó, jó nekünk, vagy épp ellenkezőleg, ha valamit célszerű lenne elkerülni. Hiszen a testünk nem csak a tudatos, számításba vehető, hanem a tudattalan érzéseinkre, késztetéseinkre is reagál. Ha bármelyik alternatíva esetén negatív választ kapunk, érdemes ennek okát feltérképezni – akár külső segítséggel. Lehetséges, hogy az okok kiküszöbölhetők, tudattalan félelmünk feloldható.

Bárhogy döntünk végül, ebben a szakaszban van a leginkább esélyünk arra, hogy egy megalapozott döntést hozzunk.

img_3271.JPG

A negyedik fázis a Beilleszkedés – az asszimiláció szakasza.

Ez az utolsó szakasz a sokkal mélyebb beilleszkedést jelenti, éppen ezért viszonylag kevesen jutnak el ide. Ekkor az ember már túl van a dilemmáin, végleges döntést hozott a maradás mellett, teljesen otthonosan mozog az új kultúrában. Sikeresen megtalálta az egyensúlyt régi és új otthona, kultúrája között.

 

Mivel a teljes cikk elég hosszúra sikerült, a saját döntésemről a következő, 2. részben olvashattok majd!

 

Te hogyan élted meg a különböző szakaszokat?

Melyik mennyi ideig tartott?

Hol tartasz jelenleg?

Kommentben megírhatod és tapasztalatot cserélhetsz más külföldön élőkkel!

(Vagy elküldheted nekem e-mailben, ha segíteni szeretnéd a saját kutatásaimat.)

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Fotók: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrammelivett.blog.hu/api/trackback/id/tr748691780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Livike Zakar 2016.05.07. 09:27:39

Kedves Ivett!

Nagyon tetszett a cikk és érdekesnek találtam a meglátásaid és tapasztalataid. Gibraltár tényleg jó hely, én egy éve költöztem Angliábòl. En ugy erzem az asszimilacio fazisaban hagytam ott Angliat Gibraltar végett és nincs az az elvakult szerelem aminek ilyenkor lennie kellene. Munkahelyem is stabil , rugalmas és egy álom munka amivel bejarhatom a vilagot és nagyon sok önismereti tanfolyamra/helyzetre van lehetöség...Angliában atmentem a 4 fazison és nagyon hianyzik, de még a hideg esös romantikus idöjaras is :). Nagyon érdekelne, hogy annak ellenére mennyire szeretted Gibraltart miert döntottél ugy Magyarország mellett. Koszonom irasod.
Livia

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2016.05.07. 09:33:07

@Livike Zakar: Örülök, hogy tetszett a cikk! :-) Még én is Gibraltáron vagyok néhány hónapig.. A 2. részből a miért is kiderül majd, az egy sokkal inkább személyes jellegű írás.

ComLo 2016.05.08. 12:50:15

Persze valami alapja lehet a dolognak, de márcsak saját tapasztalat miatt azt mondanám, ez messze nem ilyen fekete és fehér.
Messze nem tapasztaltam ezeket. Ha valaki nem kötődik - a mai vilgban szerintem - ireálisan a szülőföldjéhez (aka: inkább világpolgárnak, mint x ország/kultúra részének tartja magát), akik világ életükben (mondjuk iskola, vagy a család költözése miatt) sokat költöztek, azoknál ez nem jellemző.

Arról nem is szólva, hogy az emberi kapcsolatok az egész magában örlődő mentalítást felül tudják írni.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2016.05.08. 13:03:16

@ComLo: Sok kutatás folyt ebben a témában és ezek eredményeként született a 4 szakasz. Én azt tapasztalom, hogy bár a szakaszok sorrendje és jellege hasonló a külföldre költözőknél, sokan magukra ismernek, nagyok az egyéni eltérések az egyes szakaszok megélésében, főleg ami azok intenzitását és időtartamát illeti. Hogy ki hogyan éli meg, erősen személyiség - és szituációfüggő, ezt pedig természetesen befolyásolja, hogy mennyit költözött már életében különböző országok és kultúrák között, milyen a szülőföldhöz való kötődése, milyen az otthon maradottakkal való kapcsolata és milyenek a "magával vitt" vagy az új helyen kialakított kapcsolatai.

swfla 2016.05.09. 07:40:27

Uj kivandorlokra egesz pontos leiras, de aki mar 3-4-szer valtott orszagot, az mindjart a 3-as pontnal lep be.
legalabbis idealis esetben ott kellene

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2016.05.09. 09:11:44

@Csekeek: Általában igaz, hogy a magyarok mobilitási hajlandósága nagyon alacsony. Részben ez is magyarázza, hogy miért élik meg sokan olyan nehezen a második szakaszt. A mai fiatal korosztály lényegesen mobilisabb, ők ezért is vannak könnyebb helyzetben a beilleszkedésnél.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2016.05.09. 09:14:07

@swfla: Nyilván sok szempontból rutinosabb az, aki már többször váltott országot, de az első és második szakaszt ők is megélik, ha újra egy másik kultúrába érkeznek. Legfeljebb nem olyan intenzíven mint az elsőként külföldre költözők.

Tomi111 2016.05.10. 21:04:51

Ivett, a cikk nagyon jo, bar en nem eltem at ezeket ( na azert surolta ;) ) a honvagy nalam kilove, pedig a kitelepules elott 2 napig nem birtam ki kulfoldon. Nem is ezert szoltam hozza, hanem mert szerintem nagyon sokat szamit a sikeresseg is, az anyagiakra gondoltam. Vegig kiseri az ember eletet es szerintem ez alapjan is viszonyul, esetleg kritikusan lat dolgokat. Mi a velemenyed ?

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2016.05.10. 21:14:09

@Tomi111: Bizonyos mértékben nyilván befolyásolják az anyagiak az ember közérzetét, de ez csak átmeneti, hosszú távon nem igazán van pozitív összefüggés. A sikert pedig másban is lehet mérni.. :-)
süti beállítások módosítása