Tisztában vagyunk-e a jogainkkal és kiállunk-e értük?
Nagyon elgondolkodtatott egy hónapokkal ezelőtt történt eset.. Épp szakmai továbbképzésen vettem részt Gibraltáron, ahol egyetlen magyarként több angol és gibraltári csoporttársammal Mindfulness meditációt tanultunk.
Az egyik 50-es angol nő arról kezdett beszélni, hogy milyen nehéz tud lenni számára, hogy a másik megbántása nélkül reklamáljon, ha nem kapott megfelelő szolgáltatást a pénzéért.
Elmesélt egy konkrét esetet: angol teát rendelt egy helyi étteremben, ahol a pincér egy csésze forró – de nem elég forró – vizet és mellé egy teafiltert hozott ki neki. Teljes mértékben megdöbbent ezen és fel volt háborodva: az ő fogalmai szerint az angol tea az, amikor a teafiltert forrásban lévő vízzel öntik le. Az volt az első dolga, hogy panaszt tett: ő nem azt kapta, amit kért. Kérte, hozzanak neki „igazi angol teát”.
Az első reakcióm a döbbenet volt.. ahogy minden ismerősömnek, akinek elmeséltem a történetet. Majd elgondolkodtam és végül igazat adtam neki. Hiszen valójában ez az igazi asszertív – önérvényesítő - viselkedés: Tudja, hogy mit akar: jelen esetben angol teát. Ez kérte és ehelyett valami mást kapott. Tisztában van vele, hogy joga van azt kapni, amiért fizet. Természetes, hogy reklamál és újra kéri amit szeretne.
Nem az volt a belső kérdése az eset kapcsán, hogy egyáltalán reklamáljon-e, hanem az, hogyan tegye ezt a másik megbántása nélkül.
És ekkor felismertem, hogy ez a baj… Ez egy alapvető kulturális különbség a magyar és az angol (vagy akár más nyugat európai) mentalitás között. Hány magyar reklamál egy étteremben, ha nem pont azt kapja, amit rendelt? Ha a húst túlsütötték, vagy túl nyers… ha nem megfelelő a minősége, ha nem pont ugyanaz az étel, mint ami az étlapon szerepel? Vagy a piacon, ha az elöl lévő, gyönyörű, egészséges, piros almák helyett a hátul lévő, fonnyadt almákat kapja? Ugye, hogy nem sok… Morogva, belül puffogva, de megeszi… Talán panaszkodik az asztaltársainak.. vagy másnap a barátainak.. De megeszi.. Miért?
Talán azt gondolja, neki ez jutott? Talán azt gondolja, ez jár neki? Talán azt gondolja, hogy ő többet, jobbat nem érdemel? Talán azt gondolja, hogy nincs joga reklamálni, kifejezni az elégedetlenségét, a véleményét? Talán nem bízik abban, hogy pozitív eredménye lesz a tettének? Talán nem bízik abban, hogy képes változást elérni?
És amikor nagyobb a tét, hányan védik meg a saját jogaikat, a gyerekeik jogait, egyáltalán mások jogait? Hányan vannak egyáltalán tisztában a jogaikkal?
Érdemes ezen elgondolkodni..
Az asszertív – önérvényesítő - viselkedésről és az asszertív jogok listájáról egy korábbi írásomban, itt olvashattok.
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.