Amikor az új még idegen - amikor a régi már idegen.
Miben különbözik, és miben egyezik a külföldre költözést követő, a mézeshetek első fázisa utáni második szakasz, a hagyományos értelemben vett kultúrsokk és a hazaköltözés utáni fordított kultúrsokk?
Az országváltásnak – külföldre költözésnek - megvannak a jellegzetes pszichológiai szakaszai, melyeken törvényszerűen mindenki átmegy. Erről a négy szakaszról egy korábbi írásomban, itt olvashattok részletesebben. Ugyanezek az egymást követő fázisok jellemzőek a több, külföldön töltött év utáni hazaköltözésre is.
Valójában nagyon hasonló a két érzés. Mindkét esetben – a mézeshetek felhőtlen öröme és lelkesedése után - az ember hirtelen szembesül régi-új otthona árnyoldalaival, nehézségeivel, másságával. Ez a kijózanodás ideje: egyszer csak lekerül rólunk a rózsaszín szemüveg és meglátjuk a valóságot, ami eleinte sokkoló lehet. Sőt, eleinte egy sötét szemüvegen átszűrődő realitást.
A különbség, hogy míg kultúrsokk esetén más az általunk tapasztalt valóság és mások az elképzelt álmaink, fordított kultúrsokk esetén ez a szubjektív valóság az emlékeinkkel nem egyezik. Az első esetben az új még idegen, a második esetben a régi megszokott tűnik már idegennek.
Az ember persze jól tudja, hogy milyen itthon, mik az ittlét előnyei, hátrányai, de a távol töltött évek alatt elszokott tőle. Hiába a többszöri rövid hazalátogatás – ilyenkor csak turistáskodunk, de nem élünk itt a mindennapokban, és ez egész más. Van, hogy az emlékekben minden megszépül a régi otthonnal kapcsolatban, ezért a nagy csalódás. Nem azt találjuk itthon, mint amire számítottunk, amire emlékeztünk.
Az ember egyszer csak észreveszi az új hely vagy régi otthon árnyoldalait is. Lecseréljük szemüvegünket feketére, de legalábbis nagyon sötétre. Ekkor szinte minden átértékelődik. Ami eddig vonzó és csodálatosan újszerű volt, az ekkor hirtelen idegenné, zavaróvá válik. Szinte UFO-nak érezzük magunkat egy idegen bolygón. Sokan ekkor csak fogják a fejüket, nem is értik, hogyan kerültek ide, mit is keresnek itt.
Sokan ilyenkor hanyatt-homlok hazamenekülnek, vagy legalábbis legszívesebben ezt tennék. Ha maradnak, kifejezetten keresik honfitársaik társaságát, akikkel azonos cipőben – azonos szakaszban – járnak. Velük legalább együtt lehet szörnyülködni a helyiek furcsaságán, és nosztalgiázni a haza iránt. A magunk mögött hagyott otthon ugyanis ebben a szakaszban természetesen erősen felértékelődik a szemünkben, szinte csak a szépre, jóra emlékezünk. Ilyenkor tör rá sokakra a legerősebben a honvágy érzése is, amivel nehéz megküzdeni.
Erős lehet a bizonytalanság, tanácstalanság és megjelenhet a szorongás, elszigeteltség érzése is. Jellemző erre az időszakra a harag, ingerültség, sőt akár a depresszió is.
Hogyan lehet könnyebben megélni ezt az időszakot és átlépni a következő fázisba?
Amit tanácsolok ebben a szakaszban járóknak, hogy próbáljanak meg nyitott kíváncsisággal szemlélődni, tapasztalni, ítélkezéstől mentesen. Válasszák külön, hogy mik a tények, és mi az ő vélekedésük. A kettő nem ugyanaz. Más, hogy mit látunk, hallunk, ha egy filmet nézünk, más, hogy milyen jelentést adunk ennek a filmnek.
Természetes, hogy két kultúra különböző, de egyik sem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mint a másik, csak egyszerűen más. Próbálják meg ezt a másságot elfogadni. Keressék a kapcsolatot a helyiekkel: ahogy mélyülnek az emberi kapcsolatok, barátságok, úgy derül ki napnál világosabban, hogy a felszíni különbségek ellenére, valahol a mélyben, van bennünk valami közös Ugyanolyan érzelmeket élünk át, ugyanazok a szükségleteink, vágyaink, ugyanazok a motivációk mozgatnak bennünket. A legfontosabb dolgok, a lényeg valójában ugyanaz, hiszen mind emberek vagyunk.
Fordított kultúrsokk esetén ne a régi érzéseket, élményeket keressék feltétlenül, hiszen az már a múlt, a világ sokat változik néhány év alatt. Az egyetlen realitás a jelen. Mindig abból tudunk kiindulni ami éppen van, nem pedig abból, ami valaha volt, és ma már nincs. Változott régi környezetük, az itt élő családtagok, barátok, és természetesen ők maguk is, így törvényszerűen változtak az emberi kapcsolataik. Ne egy az egyben a régi életüket akarják visszakapni – ez esélytelen - ehelyett tervezzenek meg egy új életet a régi-új otthonukban.
Ha a negatív érzések eluralkodása erős szorongáshoz, depresszióhoz vezet, mindenképp érdemes segítséget kérni és végiggondolni: „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”
A külföldön töltött éveknek van egy nagyon komoly személyiségformáló, fejlesztő hatása. Hiszen a régi, jól bevált mintáink nem mindig működnek az új környezetben, ezért számtalan új készséget kell elsajátítanunk a boldoguláshoz, beilleszkedéshez.
Hogyan menthetjük át a külföldön szerzett pozitív tapasztalatokat, változásokat?
Ezek az új személyiségjegyek megmaradnak. A külföldön élők megtapasztalnak egy más életformát, mely ha kielégítőbb mint a korábbi, otthon megszokott, az erre való igény a hazatérés után is fennáll. Sokan új életvitelt, új szokásokat alakítanak ki külföldön, új hobbiba kezdenek. Ami ebből építő jellegű, hasznos, kellemes, örömet okoz, igyekezzenek beépíteni hazatérve is a mindennapokba. Persze nem a konkrét tevékenység a lényeg – ez nem mindig folytatható egy másfajta környezetben – hanem az, ami mögötte van, az a pozitív életérzés, amihez ezáltal jutunk hozzá. Ha pl. valaki elkezdte északon élve a sífutást, vagy a tengerparton élve a mindennapi úszást, ezekre, ebben a formában nincs itthon egész évben lehetősége, de folytathat más sportokat rendszeresen, melyek által ugyanazt a pozitív élményt, stresszoldást, feltöltődést éri el. Ha külföldön nyelvet tanult, és újra ráérzett a tanulás örömére, folytathatja az új ismeretek megszerzését más területeken is.
A külföldön általában megszerzett nyitottság, rugalmasság, kezdeményezőkészség, tolerancia, önállóság, hosszú távon, kifejezetten érték lesz a mindennapokban. Azt tanácsolom, hogy legyenek türelmesek a környezetükkel, hiszen még a pozitív belső változásokra sem mindenki reagál pozitívan, hiszen megborul az addigi kapcsolati egyensúly, változik a kapcsolat mintája: Egy személy változása mindig magával hozza a kapcsolatai változását is. Ezekhez a változásokhoz pedig időbe telik a másik félnek igazodni.
Mint minden pszichológiai folyamatban, a beilleszkedésben – újra beilleszkedésben is előfordulhatnak elakadások, amikor valaki hosszabb időn keresztül megreked egy fázisban.
A kultúrsokk fázisában való megrekedésre utalhat a nem szűnő honvágy, a régi élet utáni szüntelen vágyakozás, az új környezet elutasítása, az új lehetőségek iránti érdeklődés hiánya. Ez egyfajta beszűkült tudatállapot, amikor minden feketének vagy fehérnek tűnik. Ha ez az állapot tartósan, változatlanul fennál, megrekedésről beszélhetünk.
Ha beléptünk az alkalmazkodás fázisába, ezt onnan ismerhetjük fel, hogy elfogadóbban vagyunk. Ekkor már reálisabb képünk van a helyről, mélyebb ismereteink a kultúráról, a szokásokról, az emberek mentalitásáról. Tisztábban látjuk az előnyöket és a hátrányokat. Már sokkal kevésbé torzított az észlelésünk. Ez a szakasz az előzőhöz képest lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, komolyabb érzelmi viharoktól mentes. Ebben az időszakban a legkifejezettebb a személyiségfejlődés. Ennek legfontosabb területei: az önbizalom, az önállóság és függetlenség, a személyes határvonalak meghúzásának, megtartásának képessége, valamint az intim kapcsolatok kialakításának képessége.
Mivel magam is közel 5 évet éltem külföldön, természetesen átmentem az országváltás összes fázisán. A tudatosság, hogy tisztában voltam vele, ez egy természetes folyamat, tudtam mikor milyen fázisban járok, és hogy ezek is csak egymást követő szakaszok, segítettek, hogy viszonylag gyorsan továbblépjek egyik szakaszból a másikba. Erősen személyiség és szituációfüggő, ki hogyan és milyen hosszan éli meg az egyes szakaszokat. Ha valaki kíváncsi, érdeklődő, optimista beállítottságú, szereti a változásokat, nyitott az új élményekre, ez megkönnyíti a változó körülményekhez való alkalmazkodást.
A külföldi léttel kapcsolatos személyes élményeimről és a külföldön élő magyarokkal folytatott pszichológusi munkám tapasztalatairól rendszeresen olvashattok blogomon. Legutóbbi költözésem kapcsán hamarosan jelentkezem új írásommal.
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
Fotók: Schrammel Ivett
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.
