Mitől hatékony egy segítő kapcsolat? Miért fontos a hitelesség?

Freud a pszichológia egyik kulcsfigurája volt, de úgy gondolom, igaza van Yalomnak, aki egy helyen azt írja, sokszor tévúton járt. Például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Yalom úgy véli, ez volt Freud legnagyobb tévedése. 20 év tapasztalattal azt gondolom, igazat kell adnom neki.

Lehet-e a pszichológus „fehér lap”? Egy üres vetítővászon, amire bármit ki lehet vetíteni? Egy robot lehet ilyen, nem pedig egy valódi ember. Egy embernek lelke van, személyisége van, jellege van. Tapasztalatai vannak, története van, melyek formálták őt. A hitelesség része, ha ezt felvállaljuk. Márpedig a hitelesség az egyik legfontosabb tényező egy kapcsolatban. A rogers-i hármas: empátia, elfogadás, kongruencia (hitelesség) egyik alkotóeleme. Hiteles az, ha az ember őszinte: viselkedése, kommunikációja összhangban van érzéseivel, gondolataival. Persze ez nem könnyű, hiszen az ember így a sebezhetőségét vállalja fel. Ezért is van olyan kevés hiteles ember…

Mellesleg egyáltalán nem akadályozza meg a projekciót, ha a pszichológus nem „fehér lap”. Gondoljunk csak arra, hogy a legjobb projekciós felületet a hozzánk legközelebb állók adják. Mennyi mindent projektálunk családtagjainkra..

Jung azt gondolta, hogy a terápia hatékonysága szempontjából a legfontosabb a kapcsolat. A kapcsolat az, ami valójában gyógyít. Persze vannak nagyon hatékony eszközök, módszerek, de ezek csak segédeszközök. A terapeuta elsősorban a személyiségét használja terápiás eszközként.

A legfontosabb, hogy a terapeuta bizalmon alapuló, bensőséges kapcsolatba kerüljön kliensével. Hogyan lehet bensőséges kapcsolatba kerülni egy „robottal”, egy üres vetítővászonnal?

Ha semmit nem tudunk a másikról, semmit nem látunk belőle, hogyan lehet összhangot építeni? Ha nincs összhang, hogyan lehet vezetni? Átvezetni a másikat a problémás állapotból a kívánt állapotba? Sehogy.

Persze egy „robot” is feltehet nagyon okosnak tűnő kérdéseket, adhat nagyon okosnak tűnő válaszokat. Csak az egész valahogy „tankönyv-ízű” lesz, hiszen csak az előre betáplált kérdéseket és válaszokat tudja adni. Ez pedig hiteltelen. Nem valódi. Ilyen alapon olvasgathatná a kliens a szakirodalmat is. Csak azzal önmagában nem jut messzire. Az elméleti tudás önmagában nem oldja meg a problémákat.

A problémák kapcsolatok által keletkeztek, így csak egy másik kapcsolatban lehet megoldani azokat. A lelki sebek kapcsolatokban keletkeztek, így csak egy másik kapcsolatban lehet begyógyítani azokat.

Egy „robot” nem képes empátiára. Ha nem képes empátiára, valójában nem is tudja, hogy miről beszél a másik, hiszen nem képes együttérezni a másikkal, tehát nem az ő valós érzelmeire reagál.

Az ember azt érti meg igazán, amit átélt. Minden más tudás elméleti. Azzal képes igazán empatikus lenni, amiről van tapasztalata. Az empátiához a másik helyébe kell képzelni magunkat, képesnek kell lenni a nézőpontváltásra. De el tudunk-e képzelni valamit, amit még soha nem éltünk meg? Persze, de hogyan? Ha valaki még soha nem látott tigrist, elmondhatjuk neki, hogy ez egy nagytestű, négylábú, hosszú farkú állat, macskaszerű fejjel és testtel, csíkokkal a bundáján. De mit fog elképzelni? Hasonlítani fog ez egy valódi tigrishez? És mit fog elképzelni, ha még macskát sem látott? Ha valaki még soha nem volt éhes, el tudja-e képzelni az éhség érzetét? Át tudja-e élni valójában?

Így van ez a különböző érzelmekkel, élethelyzetekkel is. Ha valaki még soha nem élt párkapcsolatban, hogyan lehet empatikus párkapcsolati problémák esetén? Ha valaki még nem szülő, hogyan érti meg a gyereknevelési problémákat? El tudja képzelni a jelenetet, milyen az, amikor egy gyerek megállíthatatlanul sír, vagy hisztizik, de át tudja-e élni a szülő érzéseit ilyenkor? Ha valaki még nem veszítette el egy szerettét, át tudja-e élni a gyász érzését? Ha valaki még soha nem rettegett, tudja-e mi az a rettegés? Vagy ha valaki soha nem élt külföldön, át tudja-e érezni azt a lelkiállapotot, amit ilyenkor él át az ember?

Lehet-e a pszichológus objektív?

Ez megint egy jó kérdés. Teljes mértékben nem, mivel emberből van. És mint ilyen rendelkezik bizonyos szűrőkkel, melyeken keresztül a valóságot észleli. Így alakul ki az ő szubjektív valósága, pontosan úgy, mint bármilyen más emberi lénynek. A valóság olyan komplex, hogy képtelenek vagyunk teljességgel befogadni, értelmezni. A valóság elé helyezett szűrőinken keresztül torzítunk, általánosítunk, kihagyunk információkat. Hogy pontosan melyeket és hogyan ez függ a környezetünktől, képességeinktől, jellemvonásainktól, személyiségünktől, meggyőződéseinktől, hitrendszerünktől. Ez egy általános emberi működés, a pszichológus sem kivétel alóla. Tehát nem képes objektív lenni. Ha ezt állítja, az emberi gondolkodás alapvető működésével nincs tisztában.

Objektív az, aki kívülről tekint egy bizonyos dologra. De ki tekint kívülről az adott dologra? Én a szűrőimmel. Te a szűrőiddel. Ő a szűrőivel. Tehát szubjektíven. Legalább magunkat ne csapjuk be, hogy objektívek vagyunk.. És persze másokat sem..

Ne tévesszük össze az objektivitást az objektív kommunikációval: Bár objektívek teljes mértékben nem lehetünk, megtanulhatunk objektíven kommunikálni, tárgyilagosan, elfogulatlanul, pártatlanul. És gyakorolhatjuk az együttérzést, elfogadást, ítélkezésmentességet.. őszintén, ami a legfontosabb.

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.