Hányszor halljuk, hogy „a tanulás az első”… Nem értek vele egyet. Nem a tanulás a legfontosabb egy gyerek életében. Nem attól lesz boldog, kiegyensúlyozott, önmagával és a környezetével harmóniában élő felnőtt – pláne nem lesz ilyen gyerek – ha a szülő ezt hangoztatja, ezt erőlteti.
Hát akkor mi a legfontosabb? Az, hogy tudjon gyerek lenni: a 6 éves – 6 éves legyen, a 10 éves – 10 éves legyen… és így tovább. Hogy minden életkorban megkapja azt a fajta törődést, gondoskodást, amire szüksége van. Hogy megkapja tőled az időt – ami a legértékesebb, hiszen korlátozottan áll belőle rendelkezésre.
Hogy ne akarjunk „mini felnőttet” csinálni belőle, hiszen a gyerek nem a felnőtt kicsinyített mása, hanem gyerek. Részben ugyanolyan, de részben teljesen más igényekkel, más szükségletekkel.
Mi felnőttként sem vagyunk képesek komoly szenvedés nélkül szinte egész nap egyhelyben, mozdulatlanul ülni, folyamatosan koncentrálni, tanulni. Hogyan várhatnánk ezt el egy gyerektől?
Ha reggel 8-tól 4-ig az iskolában ül, utána még órákon át otthon is tanul, a tananyaggal foglalkozik, esetleg még különórákra, korrepetálásra jár, majd hullafáradtan beesik este az ágyba – mikor lesz ideje játszani, igazán gyereknek lenni? Mikor éli meg az igazi szülő-gyerek kapcsolatot?
Csak abból válhat kiegyensúlyozott, boldog felnőtt, aki annak idején kiegyensúlyozott, boldog gyerek lehetett. Ha hagyták, hogy az legyen.
Mit tehetsz Te ezért?
Tudom, hogy sok a dolgod, sok a muszáj… Ott a munka, a háztartás.. A lakásvásárlás, felújítás, autócsere.. A határidők, túlórák, a másodállás.. De van időd meghallgatni kivel veszett össze az iskolában? Hogy mitől fél, miről álmodik? Hogy éppen kitől kapott szerelmes levelet, vagy neki ki tetszik az osztályból? Van időd megnézni, hogy bemutassa, milyen új táncot tanult éppen? Van időd együtt hallgatni és énekelni az aktuális kedvenc dalát? (Persze, tudom, nem a te ízlésed.. és egyébként sincs jó hangod.. de mégis..)
Tudom, hogy jó lenne hétvégén egy háromfogásos csodaebéddel várni a vendégeket – biztosan elájulnának tőle - de van időd kimenni vele a játszótérre, szaladgálni egy parkban? Vagy egyszerűen csak ülni a szobában és átölelve megnézni századszorra is a kedvenc meséjét?
Tudom, hogy még el kellene pakolni és mosogatni vacsora után, de van időd elmesélni az esti mesét és megnyugtató esti „szertartásokat” végezni, hogy szép legyen az álma?
Ha most nincs rá időd, mert nagy a hajtás, mikor lesz? És a nem is olyan távoli jövőben, amikor majd te végre ráérsz, hogy foglalkozz vele, fogja-e igényelni? Vagy akkor már a saját útját járja, a saját életét éli… és te rádöbbensz, hogy elszalasztottad a pillanatot, elszalasztottál éveket.. a gyereked teljes gyerekkorát.. És ő is lemaradt a saját gyerekkoráról.. Meg akarod ezt várni?
Ha elszalasztod a pillanatot, elszalasztasz mindent..
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.
