Sokszor halljuk, hogy „panaszkultúrában” élünk, és ebben sok igazság van. Ha Magyarországon megkérdezed valakitől, hogy van, hogy érzi magát, legtöbbször egy panaszáradat veszi kezdetét. Ha erre a kérdésre azt válaszolod, hogy „köszönöm, jól, nagyszerűen”, és életed közelmúltban történt pozitív eseményeit kezded sorolni, nem ritka, hogy gyanakodva méregetni kezd a másik. Mintha nem hinné el, mintha azt kérdezné: „Tényleg minden rendben???”

Nemrég részt vettem egy osztálytalálkozón, ahol a régi osztálytársak már 5 éve nem látták egymást, így kezdetnek mindenki beszámolt az elmúlt évek történéseiről. Érdekes volt megfigyelni, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt. Voltak, akik életük sorscsapásait, nehézségeit ecsetelték véget nem érően, gyakorlatilag semmi pozitívumot nem említve, és jóval kevesebben, akik sikerekről, eredményekről, szép élményekről, számoltak be. Ezek a pozitív történések is szinte kizárólag a saját gyerekeikre vonatkoztak, nem pedig önmagukra. Legritkábban azzal találkoztam, hogy valaki beszámol élete napos és árnyas oldaláról egyaránt. Azon elmélkedtem, hogy vajon tényleg ennyi végletesen csak pozitív illetve csak negatív élmények érték őket, vagy inkább a szemléletükben van a különbség, amilyen fókusszal, hozzáállással az életüket élik.

Sokan hajlamosak a jó dolgokat természetesnek venni az életben, ezért ezeknek semmi különös jelentőséget nem tulajdonítanak. Figyelmüket inkább a nehézségekre, negatívumokra irányítják. Pedig lehetne ez másképp, sőt, érdemes is változtatni!

A hála érzése ugyanis bizonyítottan hozzájárul a jó közérzethez, elégedettebbé, boldogabbá és ezen keresztül egészségesebbé tesz. Azok az emberek, akik gyakran megélik a hála érzetét, jobban képesek kiküszöbölni a stressz negatív hatásait, ezáltal javulnak az immunfunkcióik, ellenállóbban a betegségekkel szemben, kevesebb érrendszeri és mentális betegségtől szenvednek.

A pozitív pszichológia térhódításával indultak el a hála érzetével kapcsolatos pszichológiai kutatások. Természetesen itt a valódi, mélyen átérzett, őszinte háláról van szó, nem pedig egy sietve elhadart, üres „köszönöm”-ről.

A hála valójában azt jelenti, hogy észrevesszük és értékeljük mindazt a jót, amink van, és amit másoktól kaptunk – mindazt a pozitív történést, amit megéltünk. És ezt köszönjük, ezért hálásak vagyunk másoknak, vagy hitünk szerint a természetfelettinek, Istennek, a sorsnak, a karmának.

A hála kifejezetten jót tesz az emberi kapcsolatoknak, a hála kifejezése, a köszönet erősíti a kapcsolati kötődést. Boldog, tartós kapcsolatban érő pároknál megfigyelték, hogy minden negatív interakcióra legalább öt pozitív interakció jut. Negatív interakció lehet egy kisebb vita vagy komolyabb veszekedés, pozitív interakció pedig a köszönet, hála, dicséret, elismerés, megbecsülés, tisztelet kifejezése a másik iránt.

Ha nehezünkre esik szóban kifejezni a köszönetet, hálát, le is írhatjuk a másiknak – az írásban kifejezett hála pozitív hatásai ugyanazok, mint a szóban kifejezetté.

A hála megélését tehát érdemes szokássá tenni. Kezdetnek el lehet kezdeni azt a gyakorlatot, hogy minden este számításba vesszük a nap pozitívumait, azokat a dolgokat, amiért hálásak lehetünk. Ezt megbeszélhetjük párunkkal, családunkkal, de le is írhatjuk önmagunk számára.

Nem kell nagy horderejű eseményekre gondolnunk, hiszen nem minden nap történik ilyesmi. De visszaemlékezhetünk arra, hogy pl. milyen jó érzés volt a munkából hazatérni, újra látni szeretteinket, a kinti hidegből a kellemesen meleg lakásba megérkezni, hogy milyen finom volt a vacsora, vagy jó hangulatú a másokkal közösen eltöltött ebéd, hogy milyen jó volt meghallgatni egy barátunkat és végre kibeszélni magunkat valakinek, vagy hogy milyen jól esett ma egy kis séta, egy kis testmozgás.. Vagy egyszerűen milyen szép volt a mai napsütésben nézni a kék eget, vagy éppen hallgatni az esőcseppek kopogását és beszívni az avar különleges illatát. Ezek az egyszerű dolgok sem mindenkinek adatnak meg…

Ha ezt kitartóan gyakoroljuk, rövid időn belül szokássá válik, hogy ne vegyük természetesnek a legapróbb jó dolgot sem az életben, hanem legyünk valóban hálásak érte. Ezzel jót teszünk magunknak és a környezetünknek is.

S bár ma van Hálaadás napja, hálásnak lenni egész évben érdemes!

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.