Pszichológus Online

Pszichológus Online - Schrammel Ivett: A külföldön élő magyarok pszichológusa - Online pszichológiai konzultáció, tanácsadás, coaching, terápia

Befogadás és elengedés – Az élet ritmusa

2018. október 14. 09:12 - Schrammel Ivett

Mit veszünk magunkhoz a világból? Hogyan változtathatunk szokásainkon?

 

 img_1221_1.JPG

Mit veszünk magunkhoz a világból? Hogyan változtathatunk szokásainkon? 

A légzés olyan természetes és magától értetődő, hogy nem is fordítunk figyelmet rá. Egyszerűen csak megtörténik. Pedig érdemes néha figyelmünket tudatosan a légzésre irányítani és gondolkodni róla, kicsit másképp.

Belégzés – kilégzés..

Emelkedés – süllyedés..

Befogadás – elengedés..

Ez az élet természetes ritmusa, rendje, körforgása..

Belélegzek – magamhoz veszem, befogadom, amire szükségem van, ami táplál, ami épít.

Kilélegzek – kifújom, elengedem, amire nincs szükségem, ami már nem válik épülésemre.

Ha nem lélegzek ki, nem tudok újra belélegezni.

Ha nem engedek el, nem tudok újra befogadni.

Sokféleképpen lehet magunkhoz venni, befogadni dolgokat, beépíteni valamit az életünkbe. A légzéssel, a táplálkozással, a figyelmünkkel, a gondolatainkkal, az érzéseinkkel, a cselekedeteinkkel, a kapcsolatainkkal.

Hogyan tesszük ezt: Sétálunk egy bevásárlóközpontban és mindent bepakolunk a kosarunkba, ami pillanatnyilag megtetszik, mert szép színes, díszes a csomagolása, mert – bár talán nem emlékszünk rá tudatosan – ezerszer láttuk a reklámokban és a tudattalanunk elhitte, hogy ettől leszünk szépek, fiatalok, egészségesek, boldogok? Vagy ismerjük önmagunkat, tudjuk, hogy mire van valójában szükségünk, és csak azt vesszük magunkhoz?

És hogy állunk az elengedéssel? Meg tudunk-e válni attól, ami már felesleges, vagy ami nem épít, hanem rombol? Igen, a megszokás nagy úr, hiszen az állandóság illúzióját kelti és ezáltal hamis biztonságérzetet ad.. De képesek vagyunk-e erősebbnek, tudatosabbnak lenni nála? A kártékonyhoz, rombolóhoz is lehet ragaszkodni, csak nem érdemes..

Elgondolkodunk-e néha azon, hogy mit engedünk be az életünkbe, mit építünk be önmagunkba?

Nemcsak a belélegzett levegőt, a táplálékot. Hanem gondolatokat, érzéseket, meggyőződéseket, cselekedeteket, kapcsolatokat, élethelyzeteket, működési módokat.

A világ végtelen, teljességgel nem tudjuk befogadni, nem mindegy mit veszünk magunkhoz belőle. Mire fordítunk időt, figyelmet. Mivel tápláljuk magunk szellemileg, lelkileg.

Érdemes ezen elgondolkodni, és ha úgy érezzük, hasznunkra válna, változtatni. Sokkal több dolog döntés kérdése, mint gondolnánk.

Vásárolhatunk tudatosan (nemcsak táplálékot, hanem szellemi termékeket is), kikapcsolhatjuk a tv-t, csatornát válthatunk, becsukhatunk egy megnyíló oldalt a számítógépemen, vagy meg sem nyitjuk, lemondhatunk egy találkozót, vagy meg sem szervezzük, dolgozhatunk máshol, járhatunk más úton, tehetünk mást, mint eddig. Választhatunk mást, mint eddig. Dönthetünk másképp, cselekedhetünk másképp, élhetünk másképp.

Ha elakadunk, elbizonytalanodunk, bekapcsolnának a régi mintáink, figyelmünket újra a légzésünkre irányíthatjuk:

Belégzés – kilégzés..

Emelkedés – süllyedés..

Befogadás – elengedés..

Ez az élet természetes ritmusa, rendje, körforgása..

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

Szólj hozzá!

Van egy álmom.. Egy olyan iskola, ahol öröm gyereknek lenni..

2018. szeptember 01. 10:03 - Schrammel Ivett

http://www.pszichologusonline.eu/ img_4679.JPG

Van egy álmom.. Egy olyan iskola, ahol öröm gyereknek lenni..

Egy olyan iskola, ahol a gyerekek várják az első tanítási napot.. és nem csak a nyár óta nem látott barátok miatt, hanem azért is, mert tudják: pozitív élmények, új kalandok, felfedeznivalók várják őket..

Ahol az életben legfontosabb készségek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt: empátia, önmaga és mások elfogadása, együttműködés, kritikus gondolkodás, kreativitás..

Ahol szorongásmentesen lehet létezni..

Ahol azt hallja, hogy mindenki értékes és tehetséges valamiben, így ő is..

Ahol elfogadják, hogy minden gyerek különböző és ezért nem próbálják uniformizálni őket..

Ahol tisztában vannak a gyerekkor különböző életkori sajátosságaival, és ehhez igazítják az oktatást..

Ahol az egészséges, pozitív önértékeléshez segítik hozzá..

Ahol megtanul tanulni, mielőtt ezt elvárnák tőle..

Ahol értékelik és ösztönzik az önálló, kritikus gondolkodást..

Ahol bátran lehet kérdezni..

Ahol nincs megszégyenítés, lelki bántalmazás..

Ahol megőrizheti a kreativitását, természetes kíváncsiságát, belső motivációját..

Ahol megtanul együttműködni másokkal, csapatban dolgozni..

Ahol a hangsúly nem a mennyiségen, hanem a minőségen van..

Ahol felismerték, hogy a büntetés nem célravezető nevelési eszköz..

Ahol törődnek a testi-lelki egészségével egyaránt..

Ahol engedik mozogni, lazítani, pihenni is a bent töltött 8 óra alatt..

Ahol az iskola utáni idő valóban szabadidő.. Hiszen egy felnőttnek sem kellene hazavinni a munkát a munkaidő leteltével, vagy a szabadsága alatt..

Ahol nincsenek felesleges, értelmetlen szabályok, csak azért mert „mi így szoktuk”..

Ahol értékelik az erőfeszítést – honnan indult, milyen képességekkel, és így hova jutott..

Ahol nem várják mindenkitől ugyanazt az eredményt.. Hiszen ugyanazzal az erőfeszítéssel más magasságot lehet átugrani 150 cm magasan, mint 130 cm magasan..

Ahol az erősségeket keresik és nem a hibákat..

Ahol tapasztalati úton lehet tanulni, nem csak elméletet hallgatni és olvasni..

Ahol elhivatott, erkölcsileg és anyagilag egyaránt elismert pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel..

Ahol felismerték, hogy 2018-at írunk, és ehhez igazítják az oktatást..

Ahol minden gyerek azt tapasztalja, hogy a világ csodálatos, ezért érdemes felfedezni, megismerni és nem a kapott jegyek miatt érdemes tanulni..

img_4671.JPG

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

6 komment

Freud tévedése – jó-e ha a pszichológus „fehér lap”? Lehet-e az ember objektív?

2018. augusztus 12. 21:32 - Schrammel Ivett

Mitől hatékony egy segítő kapcsolat? Miért fontos a hitelesség?

 szurok_1.jpg

Mitől hatékony egy segítő kapcsolat? Miért fontos a hitelesség?

Freud a pszichológia egyik kulcsfigurája volt, de úgy gondolom, igaza van Yalomnak, aki egy helyen azt írja, sokszor tévúton járt. Például abban, hogy a terapeutának tiszta lapnak kell lennie, hogy csak nagyon keveset mutathat meg magából. Yalom úgy véli, ez volt Freud legnagyobb tévedése. 20 év tapasztalattal azt gondolom, igazat kell adnom neki.

Lehet-e a pszichológus „fehér lap”? Egy üres vetítővászon, amire bármit ki lehet vetíteni? Egy robot lehet ilyen, nem pedig egy valódi ember. Egy embernek lelke van, személyisége van, jellege van. Tapasztalatai vannak, története van, melyek formálták őt. A hitelesség része, ha ezt felvállaljuk. Márpedig a hitelesség az egyik legfontosabb tényező egy kapcsolatban. A rogers-i hármas: empátia, elfogadás, kongruencia (hitelesség) egyik alkotóeleme. Hiteles az, ha az ember őszinte: viselkedése, kommunikációja összhangban van érzéseivel, gondolataival. Persze ez nem könnyű, hiszen az ember így a sebezhetőségét vállalja fel. Ezért is van olyan kevés hiteles ember…

Mellesleg egyáltalán nem akadályozza meg a projekciót, ha a pszichológus nem „fehér lap”. Gondoljunk csak arra, hogy a legjobb projekciós felületet a hozzánk legközelebb állók adják. Mennyi mindent projektálunk családtagjainkra..

Jung azt gondolta, hogy a terápia hatékonysága szempontjából a legfontosabb a kapcsolat. A kapcsolat az, ami valójában gyógyít. Persze vannak nagyon hatékony eszközök, módszerek, de ezek csak segédeszközök. A terapeuta elsősorban a személyiségét használja terápiás eszközként.

A legfontosabb, hogy a terapeuta bizalmon alapuló, bensőséges kapcsolatba kerüljön kliensével. Hogyan lehet bensőséges kapcsolatba kerülni egy „robottal”, egy üres vetítővászonnal?

Ha semmit nem tudunk a másikról, semmit nem látunk belőle, hogyan lehet összhangot építeni? Ha nincs összhang, hogyan lehet vezetni? Átvezetni a másikat a problémás állapotból a kívánt állapotba? Sehogy.

Persze egy „robot” is feltehet nagyon okosnak tűnő kérdéseket, adhat nagyon okosnak tűnő válaszokat. Csak az egész valahogy „tankönyv-ízű” lesz, hiszen csak az előre betáplált kérdéseket és válaszokat tudja adni. Ez pedig hiteltelen. Nem valódi. Ilyen alapon olvasgathatná a kliens a szakirodalmat is. Csak azzal önmagában nem jut messzire. Az elméleti tudás önmagában nem oldja meg a problémákat.

A problémák kapcsolatok által keletkeztek, így csak egy másik kapcsolatban lehet megoldani azokat. A lelki sebek kapcsolatokban keletkeztek, így csak egy másik kapcsolatban lehet begyógyítani azokat.

Egy „robot” nem képes empátiára. Ha nem képes empátiára, valójában nem is tudja, hogy miről beszél a másik, hiszen nem képes együttérezni a másikkal, tehát nem az ő valós érzelmeire reagál.

Az ember azt érti meg igazán, amit átélt. Minden más tudás elméleti. Azzal képes igazán empatikus lenni, amiről van tapasztalata. Az empátiához a másik helyébe kell képzelni magunkat, képesnek kell lenni a nézőpontváltásra. De el tudunk-e képzelni valamit, amit még soha nem éltünk meg? Persze, de hogyan? Ha valaki még soha nem látott tigrist, elmondhatjuk neki, hogy ez egy nagytestű, négylábú, hosszú farkú állat, macskaszerű fejjel és testtel, csíkokkal a bundáján. De mit fog elképzelni? Hasonlítani fog ez egy valódi tigrishez? És mit fog elképzelni, ha még macskát sem látott? Ha valaki még soha nem volt éhes, el tudja-e képzelni az éhség érzetét? Át tudja-e élni valójában?

Így van ez a különböző érzelmekkel, élethelyzetekkel is. Ha valaki még soha nem élt párkapcsolatban, hogyan lehet empatikus párkapcsolati problémák esetén? Ha valaki még nem szülő, hogyan érti meg a gyereknevelési problémákat? El tudja képzelni a jelenetet, milyen az, amikor egy gyerek megállíthatatlanul sír, vagy hisztizik, de át tudja-e élni a szülő érzéseit ilyenkor? Ha valaki még nem veszítette el egy szerettét, át tudja-e élni a gyász érzését? Ha valaki még soha nem rettegett, tudja-e mi az a rettegés? Vagy ha valaki soha nem élt külföldön, át tudja-e érezni azt a lelkiállapotot, amit ilyenkor él át az ember?

 nezopont_1.jpg

Lehet-e a pszichológus objektív?

Ez megint egy jó kérdés. Teljes mértékben nem, mivel emberből van. És mint ilyen rendelkezik bizonyos szűrőkkel, melyeken keresztül a valóságot észleli. Így alakul ki az ő szubjektív valósága, pontosan úgy, mint bármilyen más emberi lénynek. A valóság olyan komplex, hogy képtelenek vagyunk teljességgel befogadni, értelmezni. A valóság elé helyezett szűrőinken keresztül torzítunk, általánosítunk, kihagyunk információkat. Hogy pontosan melyeket és hogyan ez függ a környezetünktől, képességeinktől, jellemvonásainktól, személyiségünktől, meggyőződéseinktől, hitrendszerünktől. Ez egy általános emberi működés, a pszichológus sem kivétel alóla. Tehát nem képes objektív lenni. Ha ezt állítja, az emberi gondolkodás alapvető működésével nincs tisztában.

Objektív az, aki kívülről tekint egy bizonyos dologra. De ki tekint kívülről az adott dologra? Én a szűrőimmel. Te a szűrőiddel. Ő a szűrőivel. Tehát szubjektíven. Legalább magunkat ne csapjuk be, hogy objektívek vagyunk.. És persze másokat sem..

Ne tévesszük össze az objektivitást az objektív kommunikációval: Bár objektívek teljes mértékben nem lehetünk, megtanulhatunk objektíven kommunikálni, tárgyilagosan, elfogulatlanul, pártatlanul. És gyakorolhatjuk az együttérzést, elfogadást, ítélkezésmentességet.. őszintén, ami a legfontosabb.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

http://schrammelivett.blog.hu/ 

http://www.pszichologusonline.eu/

https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/ 

https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

 

 

1 komment

A Rolling Stones koncert pszichológus szemmel

2018. július 21. 09:36 - Schrammel Ivett

Mit jelent az életkor? Mi az, ami összeköt? Szükség van-e filterekre?

Mit jelent az életkor? Mi az, ami összeköt? Szükség van-e filterekre?

Néhány napja volt szerencsém a Rolling Stones Prágai koncertjén részt venni és az élmény nagyon nagy hatással volt rám, azóta is dolgozik bennem. Nem csak zeneileg nyújtottak felejthetetlent, hanem több szálon is elindították a gondolataimat az itt tapasztaltak. Ezeket a gondolatokat osztom meg most veletek.

img_8459.JPG

 

I.: Ha valaki azt adja elő a színpadon 70 évesen, mint Mick Jagger és társai, akkor át kell keretezni pár dolgot.. Pl. hogy mit jelent egy adott életkor..

Ha az ember élőben lát egy ilyen előadást, ilyen magas energiaszintű zenészeket, megérti, hogy az életkor valóban csak egy szám, semmi több. És ez nem motivációs szlogen, hanem a kőkemény valóság. Sokféleképpen lehet élni, sokféleképpen lehet megöregedni.. Mondhatnánk, hogy persze, könnyű nekik.. a gének tehetnek mindenről.. Én pszichológusként azt mondom, hogy sokkal több dolog fejben dől el, mint hinnénk. Ma már tudjuk, hogy a gének csak „hajlamosítanak”, a kifejeződéshez szükség van az ezt segítő, megfelelő környezeti hatásokra is. Környezet alatt pedig a külső és belső környezetet egyaránt értjük. Ma már tudjuk, hogy a gondolatoknak és a gondolatok által kiváltott érzéseknek milyen erős hatása van a testi-lelki egészségre. A pozitív érzések egészségvédő hatása is ismert.

Erőteljes pozitív érzelmeket élünk át az úgynevezett „flow” állapotban, áramlat élményben, amikor teljességgel átéljük a pillanatot. Ez az állapot olyan tevékenységek közben ér utol minket, ahol a feladat és a képességek összhangban vannak egymással, melyeket pusztán önmagukért, belső motivációból folytatunk. Ilyenkor annyira belemerülünk az adott tevékenységbe, hogy szinte eggyé válunk vele, a külvilág megszűnik a számunkra. Sokaknál ez valami kreatív, művészi hobbi. Aki gyakran él át flow élményt, annak az életminősége is jobb. Szerencsés, aki olyan hivatást választott magának, ahol ezt az élményt rendszeresen átélheti. Nem csoda, hogy amíg él, folytatja. Hiszen a flow úgy kell a léleknek, mint a levegő a testnek. A pozitív érzelmek – a rendszeresen átélt flow élmények – egészségesebben és fiatalabban tartanak.

img_8439.JPG

 

II.: Sokkal több dolog van, ami összeköt másokkal, mint gondolnád.. Sokkal több dolog van, ami összeköt másokkal, mint amennyi elválaszt tőlük..

Még soha nem jártam olyan koncerten, ahol ennyire változatos lett volna a közönség életkor és stílus szempontjából. Gyakorlatilag 15 és 70 éves kor között, minden stílus képviseltette magát: a rocker, a hippi, a punk, fiatal és idős motorosok, konszolidált vagy nagyon is laza középkorúak, családapák, családanyák, sőt egész családok is, nagyobb gyerekekkel. Csehek, szlovákok, németek, osztrákok, svájciak, olaszok, lengyelek és persze magyarok.. akiket én láttam. És még ki tudja hány különböző nemzet képviselői.  Mennyi különböző életút, tapasztalat, világnézet.. mennyi külön világ.. De közös bennük a zene, az eredeti rock, a Rolling Stones szeretete: amit első ránézésre nem is gondolnánk.. És talán még számtalan más közös dolog is lehet bennük, amit szintén nem feltételezünk, mert nem látjuk semmiféle külső jelét.

Eszembe jutott erről egy csoportos gyakorlat, amit tréningek során alkalmazunk. Ilyenkor egymás után, több kérdés alapján, két csoportba rendezik a résztvevőket, a terem két oldalán. Ezek egyszerű, hétköznapi kérdések: Ki az, aki sportol rendszeresen – ki az, aki nem? Ki az, aki szerette a matematikát – ki nem? Ki az, aki szereti a rock zenét – ki az, aki nem? Kinek van testvére – kinek nincs? Ki az, akinek elváltak a szülei – kinek nem? Ki fél a repüléstől – ki nem? Ki az, akit elhagytak már – kit nem? Ki az, akit csúfoltak gyerekkorában – kit nem? Stb.. A csoport minden egyes kérdés után másként rendeződik két táborba. Olyanokkal is egy csapatba kerülünk néha, akik elsőre nem voltak szimpatikusak, mert nagyon idegennek, „másnak” tűntek. A gyakorlat során felismerjük, mennyi közös dolog van bennünk, így közelebb kerülhetünk egymáshoz, hiszen a barátságok is leginkább hasonlósági alapon szerveződnek.

Azért is fantasztikus egy ilyen koncertélmény, mert ráébredünk, hogy a különbözőségek ellenére valójában valamennyien egy nagy csapat részei vagyunk. A csapat neve pedig „emberiség”.

 img_8490.JPG

III.: Az idei turné címe: „No filter”. Találó.. Ha így szól, amikor igazi zenészek játszanak valódi hangszereken és az énekes a saját hangján énekel, akkor a valóság filter nélkül is “elég jó”.. Sőt.. fergeteges..

A Facebook, Instagram, Photoshop korában sokan gondolják úgy, hogy a valóság nem elég színes, nem elég érdekes. Ezért hát „kiszínezik” a képeket, történeteket, javítják a fotókat, portrékat, eltűntetik a tökéletlenségeket, hibákat, problémákat. Pontosabban eltüntetnek mindent, amit ennek vélnek, ami nem elég „tökéletes”. Pedig csak nyitott szemmel kellene járni a világban, észrevenni a szépséget a hétköznapokban. A természet nagy tanító: filter nélkül is elvarázsol az óceán, az erdő, egy fa, egy virág, egy naplemente, egy érdekes formájú felhő, a nap első sugarai, a leghétköznapibb jelenségek… a természet minden egyes pillanata.

A természet gyönyörű filter nélkül is.. Te miért lennél más? Hiszen te is a természet része vagy..

Erről eszembe jut egy Mindfulness gyakorlat: Üljünk szemben egy másik emberrel – akár teljesen idegennel - nézzünk egymás szemébe, szenteljük a másiknak a teljes figyelmünket az itt és mostban: ítélkezésmentesen. Figyeljük meg, hogy mi történik, ha megérezzük a másik lényét.. Én azt tapasztalom, hogy egy ilyen gyakorlat után valahogy közelebb kerülünk egymáshoz, pozitív érzelmek keletkeznek. 

Ezt kellene tenni a mindennapokban is: nyitott szívvel kellene egymásra nézni és meglátni a szépséget a másikban és persze önmagunkban. Elfogadni a másikat és önmagunkat, úgy ahogy vagyunk: az értékeinkkel és tökéletlenségeinkkel együtt. Így vagyunk teljesek. Nem tökéletesek, hanem teljesek.

img_8501.JPG

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

Fotók: Schrammel Ivett

 

http://www.pszichologusonline.eu/

6 komment

Határtalanul

2018. július 01. 11:36 - Schrammel Ivett

Olvasóim a nagyvilágból - 15000 követő, 46 országból képekben

Végre elkészült a várva várt videó az általatok küldött fotókból!


"Határtalanul" - Olvasóim a nagyvilágból: 15000 követő, 46 országból - képekben.
Köszönöm mindenkinek a beküldött fotókat! Szerintem nagyon jól sikerültek! 

Ha kimaradt az ország vagy város, ahonnan olvastok, küldhettek még fotókat és akkor elkészítem a 2. részt is!


Ezentúl a Youtube-on is követhetitek videóimat, feliratkozva a csatornámra!

Lesz relaxáció, meditáció, hasznos önsegítő technikák, különböző érdekes témák! 

 

 

(Ha tetszett a poszt, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

http://www.pszichologusonline.eu/  

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

Szólj hozzá!

Egy csésze tea.. Avagy miért tartunk ott, ahol tartunk?

2018. február 18. 09:45 - Schrammel Ivett

Tisztában vagyunk-e a jogainkkal és kiállunk-e értük?

 csesze_tea_1_1.jpgTisztában vagyunk-e a jogainkkal és kiállunk-e értük?

 

Nagyon elgondolkodtatott egy hónapokkal ezelőtt történt eset.. Épp szakmai továbbképzésen vettem részt Gibraltáron, ahol egyetlen magyarként több angol és gibraltári csoporttársammal Mindfulness meditációt tanultunk.

Az egyik 50-es angol nő arról kezdett beszélni, hogy milyen nehéz tud lenni számára, hogy a másik megbántása nélkül reklamáljon, ha nem kapott megfelelő szolgáltatást a pénzéért.

Elmesélt egy konkrét esetet: angol teát rendelt egy helyi étteremben, ahol a pincér egy csésze forró – de nem elég forró – vizet és mellé egy teafiltert hozott ki neki. Teljes mértékben megdöbbent ezen és fel volt háborodva: az ő fogalmai szerint az angol tea az, amikor a teafiltert forrásban lévő vízzel öntik le. Az volt az első dolga, hogy panaszt tett: ő nem azt kapta, amit kért. Kérte, hozzanak neki „igazi angol teát”.

Az első reakcióm a döbbenet volt.. ahogy minden ismerősömnek, akinek elmeséltem a történetet. Majd elgondolkodtam és végül igazat adtam neki. Hiszen valójában ez az igazi asszertív – önérvényesítő - viselkedés: Tudja, hogy mit akar: jelen esetben angol teát. Ez kérte és ehelyett valami mást kapott. Tisztában van vele, hogy joga van azt kapni, amiért fizet. Természetes, hogy reklamál és újra kéri amit szeretne.

Nem az volt a belső kérdése az eset kapcsán, hogy egyáltalán reklamáljon-e, hanem az, hogyan tegye ezt a másik megbántása nélkül.

És ekkor felismertem, hogy ez a baj… Ez egy alapvető kulturális különbség a magyar és az angol (vagy akár más nyugat európai) mentalitás között. Hány magyar reklamál egy étteremben, ha nem pont azt kapja, amit rendelt? Ha a húst túlsütötték, vagy túl nyers… ha nem megfelelő a minősége, ha nem pont ugyanaz az étel, mint ami az étlapon szerepel? Vagy a piacon, ha az elöl lévő, gyönyörű, egészséges, piros almák helyett a hátul lévő, fonnyadt almákat kapja? Ugye, hogy nem sok… Morogva, belül puffogva, de megeszi… Talán panaszkodik az asztaltársainak.. vagy másnap a barátainak.. De megeszi.. Miért?

Talán azt gondolja, neki ez jutott? Talán azt gondolja, ez jár neki? Talán azt gondolja, hogy ő többet, jobbat nem érdemel? Talán azt gondolja, hogy nincs joga reklamálni, kifejezni az elégedetlenségét, a véleményét? Talán nem bízik abban, hogy pozitív eredménye lesz a tettének? Talán nem bízik abban, hogy képes változást elérni?

És amikor nagyobb a tét, hányan védik meg a saját jogaikat, a gyerekeik jogait, egyáltalán mások jogait? Hányan vannak egyáltalán tisztában a jogaikkal?

Érdemes ezen elgondolkodni..

 

Az asszertív – önérvényesítő - viselkedésről és az asszertív jogok listájáról egy korábbi írásomban, itt olvashattok.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

  

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

 

3 komment

Kultúrsokk és fordított kultúrsokk

2018. február 03. 09:02 - Schrammel Ivett

Amikor az új még idegen - amikor a régi már idegen

Amikor az új még idegen - amikor a régi már idegen.

Miben különbözik, és miben egyezik a külföldre költözést követő, a mézeshetek első fázisa utáni második szakasz, a hagyományos értelemben vett kultúrsokk és a hazaköltözés utáni fordított kultúrsokk?

Az országváltásnak – külföldre költözésnek - megvannak a jellegzetes pszichológiai szakaszai, melyeken törvényszerűen mindenki átmegy. Erről a négy szakaszról egy korábbi írásomban, itt olvashattok részletesebben. Ugyanezek az egymást követő fázisok jellemzőek a több, külföldön töltött év utáni hazaköltözésre is.

 kult_sokk_2_2.JPG

Valójában nagyon hasonló a két érzés. Mindkét esetben – a mézeshetek felhőtlen öröme és lelkesedése után - az ember hirtelen szembesül régi-új otthona árnyoldalaival, nehézségeivel, másságával. Ez a kijózanodás ideje: egyszer csak lekerül rólunk a rózsaszín szemüveg és meglátjuk a valóságot, ami eleinte sokkoló lehet. Sőt, eleinte egy sötét szemüvegen átszűrődő realitást.

A különbség, hogy míg kultúrsokk esetén más az általunk tapasztalt valóság és mások az elképzelt álmaink, fordított kultúrsokk esetén ez a szubjektív valóság az emlékeinkkel nem egyezik. Az első esetben az új még idegen, a második esetben a régi megszokott tűnik már idegennek.

Az ember persze jól tudja, hogy milyen itthon, mik az ittlét előnyei, hátrányai, de a távol töltött évek alatt elszokott tőle. Hiába a többszöri rövid hazalátogatás – ilyenkor csak turistáskodunk, de nem élünk itt a mindennapokban, és ez egész más. Van, hogy az emlékekben minden megszépül a régi otthonnal kapcsolatban, ezért a nagy csalódás. Nem azt találjuk itthon, mint amire számítottunk, amire emlékeztünk.

Az ember egyszer csak észreveszi az új hely vagy régi otthon árnyoldalait is. Lecseréljük szemüvegünket feketére, de legalábbis nagyon sötétre. Ekkor szinte minden átértékelődik. Ami eddig vonzó és csodálatosan újszerű volt, az ekkor hirtelen idegenné, zavaróvá válik. Szinte UFO-nak érezzük magunkat egy idegen bolygón. Sokan ekkor csak fogják a fejüket, nem is értik, hogyan kerültek ide, mit is keresnek itt.

Sokan ilyenkor hanyatt-homlok hazamenekülnek, vagy legalábbis legszívesebben ezt tennék. Ha maradnak, kifejezetten keresik honfitársaik társaságát, akikkel azonos cipőben – azonos szakaszban – járnak. Velük legalább együtt lehet szörnyülködni a helyiek furcsaságán, és nosztalgiázni a haza iránt. A magunk mögött hagyott otthon ugyanis ebben a szakaszban természetesen erősen felértékelődik a szemünkben, szinte csak a szépre, jóra emlékezünk. Ilyenkor tör rá sokakra a legerősebben a honvágy érzése is, amivel nehéz megküzdeni.

Erős lehet a bizonytalanság, tanácstalanság és megjelenhet a szorongás, elszigeteltség érzése is. Jellemző erre az időszakra a harag, ingerültség, sőt akár a depresszió is.

 kult_sokk_3_1.JPG

Hogyan lehet könnyebben megélni ezt az időszakot és átlépni a következő fázisba?

Amit tanácsolok ebben a szakaszban járóknak, hogy próbáljanak meg nyitott kíváncsisággal szemlélődni, tapasztalni, ítélkezéstől mentesen. Válasszák külön, hogy mik a tények, és mi az ő vélekedésük. A kettő nem ugyanaz. Más, hogy mit látunk, hallunk, ha egy filmet nézünk, más, hogy milyen jelentést adunk ennek a filmnek.

Természetes, hogy két kultúra különböző, de egyik sem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mint a másik, csak egyszerűen más. Próbálják meg ezt a másságot elfogadni. Keressék a kapcsolatot a helyiekkel: ahogy mélyülnek az emberi kapcsolatok, barátságok, úgy derül ki napnál világosabban, hogy a felszíni különbségek ellenére, valahol a mélyben, van bennünk valami közös Ugyanolyan érzelmeket élünk át, ugyanazok a szükségleteink, vágyaink, ugyanazok a motivációk mozgatnak bennünket. A legfontosabb dolgok, a lényeg valójában ugyanaz, hiszen mind emberek vagyunk.

Fordított kultúrsokk esetén ne a régi érzéseket, élményeket keressék feltétlenül, hiszen az már a múlt, a világ sokat változik néhány év alatt. Az egyetlen realitás a jelen. Mindig abból tudunk kiindulni ami éppen van, nem pedig abból, ami valaha volt, és ma már nincs. Változott régi környezetük, az itt élő családtagok, barátok, és természetesen ők maguk is, így törvényszerűen változtak az emberi kapcsolataik. Ne egy az egyben a régi életüket akarják visszakapni – ez esélytelen - ehelyett tervezzenek meg egy új életet a régi-új otthonukban.

Ha a negatív érzések eluralkodása erős szorongáshoz, depresszióhoz vezet, mindenképp érdemes segítséget kérni és végiggondolni: „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”

 kult_sokk_4_1.JPG

A külföldön töltött éveknek van egy nagyon komoly személyiségformáló, fejlesztő hatása. Hiszen a régi, jól bevált mintáink nem mindig működnek az új környezetben, ezért számtalan új készséget kell elsajátítanunk a boldoguláshoz, beilleszkedéshez.

Hogyan menthetjük át a külföldön szerzett pozitív tapasztalatokat, változásokat?

Ezek az új személyiségjegyek megmaradnak. A külföldön élők megtapasztalnak egy más életformát, mely ha kielégítőbb mint a korábbi, otthon megszokott, az erre való igény a hazatérés után is fennáll. Sokan új életvitelt, új szokásokat alakítanak ki külföldön, új hobbiba kezdenek. Ami ebből építő jellegű, hasznos, kellemes, örömet okoz, igyekezzenek beépíteni hazatérve is a mindennapokba. Persze nem a konkrét tevékenység a lényeg – ez nem mindig folytatható egy másfajta környezetben – hanem az, ami mögötte van, az a pozitív életérzés, amihez ezáltal jutunk hozzá. Ha pl. valaki elkezdte északon élve a sífutást, vagy a tengerparton élve a mindennapi úszást, ezekre, ebben a formában nincs itthon egész évben lehetősége, de folytathat más sportokat rendszeresen, melyek által ugyanazt a pozitív élményt, stresszoldást, feltöltődést éri el. Ha külföldön nyelvet tanult, és újra ráérzett a tanulás örömére, folytathatja az új ismeretek megszerzését más területeken is.

A külföldön általában megszerzett nyitottság, rugalmasság, kezdeményezőkészség, tolerancia, önállóság, hosszú távon, kifejezetten érték lesz a mindennapokban. Azt tanácsolom, hogy legyenek türelmesek a környezetükkel, hiszen még a pozitív belső változásokra sem mindenki reagál pozitívan, hiszen megborul az addigi kapcsolati egyensúly, változik a kapcsolat mintája: Egy személy változása mindig magával hozza a kapcsolatai változását is. Ezekhez a változásokhoz pedig időbe telik a másik félnek igazodni.

 kult_sokk_1_1.JPG

Mint minden pszichológiai folyamatban, a beilleszkedésben – újra beilleszkedésben is előfordulhatnak elakadások, amikor valaki hosszabb időn keresztül megreked egy fázisban.

A kultúrsokk fázisában való megrekedésre utalhat a nem szűnő honvágy, a régi élet utáni szüntelen vágyakozás, az új környezet elutasítása, az új lehetőségek iránti érdeklődés hiánya. Ez egyfajta beszűkült tudatállapot, amikor minden feketének vagy fehérnek tűnik. Ha ez az állapot tartósan, változatlanul fennál, megrekedésről beszélhetünk.

Ha beléptünk az alkalmazkodás fázisába, ezt onnan ismerhetjük fel, hogy elfogadóbban vagyunk. Ekkor már reálisabb képünk van a helyről, mélyebb ismereteink a kultúráról, a szokásokról, az emberek mentalitásáról. Tisztábban látjuk az előnyöket és a hátrányokat. Már sokkal kevésbé torzított az észlelésünk. Ez a szakasz az előzőhöz képest lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, komolyabb érzelmi viharoktól mentes. Ebben az időszakban a legkifejezettebb a személyiségfejlődés. Ennek legfontosabb területei: az önbizalom, az önállóság és függetlenség, a személyes határvonalak meghúzásának, megtartásának képessége, valamint az intim kapcsolatok kialakításának képessége.

 kult_sokk_5_1.JPG

Mivel magam is közel 5 évet éltem külföldön, természetesen átmentem az országváltás összes fázisán. A tudatosság, hogy tisztában voltam vele, ez egy természetes folyamat, tudtam mikor milyen fázisban járok, és hogy ezek is csak egymást követő szakaszok, segítettek, hogy viszonylag gyorsan továbblépjek egyik szakaszból a másikba. Erősen személyiség és szituációfüggő, ki hogyan és milyen hosszan éli meg az egyes szakaszokat. Ha valaki kíváncsi, érdeklődő, optimista beállítottságú, szereti a változásokat, nyitott az új élményekre, ez megkönnyíti a változó körülményekhez való alkalmazkodást.

A külföldi léttel kapcsolatos személyes élményeimről és a külföldön élő magyarokkal folytatott pszichológusi munkám tapasztalatairól rendszeresen olvashattok blogomon. Legutóbbi költözésem kapcsán hamarosan jelentkezem új írásommal.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

Fotók: Schrammel Ivett

  

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

 

Szólj hozzá!

Gyerekcentrikus oktatás és használható tudás az angol iskolarendszerben

2018. január 07. 10:05 - Schrammel Ivett

Hogyan készít fel az angol iskolarendszer az egyetemre?

Ez az írás egy korábbi, friss cikkemhez kapcsolódik: "Az oktatási rendszer elavult, ideje változtatni! Miért támogatom a január 19-i diáktüntetést?"

Más iskolarendszerekkel kapcsolatban sokakban felmerül a kérdés, ha annyira gyerekcentrikus az oktatás - kevesebb tananyag, kevesebb házi feladat - hogyan szerzik meg a gyerekek mégis a tudást, hogyan készülnek fel az egyetemi évekre?

img_6766.JPG

Először is az egyetemi tanulmányokra nem kisiskolás korban kell felkészülni. Ebben az időszakban még a legfontosabb a szabad játék, a játszva tanulás. És még a későbbiekben sem 10 különböző egyetemi szakra, nem 10 különböző szakmára kell egy gyereknek felkészülnie.

Az angol rendszer azt találta ki, hogy 10. osztálytól (14 éves kortól) már csak 4 tantárgy kötelező: angol, matematika, tudományok (biológia, fizika, kémia egyben), idegen nyelv (nálunk ez a spanyol volt). Emellé mindenki választ még három tárgyat a következők közül: történelem, földrajz, informatika, művészetek, dráma, zene. Így összesen hét tárgyat tanulnak 10. és 11. osztályban. Majd 12. osztálytól (16 éves kor) kezdődik az "A level", ami két felkészítő év az egyetemre. Ez idő alatt már nincsenek kötelező tantárgyak, mindenki általában 3 tárgyat választ érdeklődési körének és jövőbeli terveinek megfelelően, ezeket a tárgyakat tanulják emelt óraszámban. Ez a két év készít fel az egyetemre. Így minden gyerek valóban arra tud koncentrálni és azokban a területekben elmélyedni, melyek érdeklik, melyek elsajátítására motivált, melyekre szüksége lesz az egyetemi évek alatt és később a munkája során. Mivel ezeket a tárgyakat ők maguk választják, eredményesebbek is a tananyag elsajátításában, több idejük is van erre, mivel rengeteg, a jövőjük szempontjából érdektelen tárgytól, és felesleges, könnyen felejthető információhalmaztól megszabadulnak. És nem elhanyagolható, hogy van idejük élni, tapasztalni mellette.

img_6777.JPG

Az egyes egyetemi szakok, későbbi szakmák követelményei erősen eltérőek. Nem minden gyerek készül orvosnak, nem mindenkinek kellene erőltetni a biológiát emelt szinten. Nem mindenki készül programozónak, nem mindenkinek kellene erőltetni az informatikát emelt szinten. Az egyetem előtti éveknek arra kellene felkészítenie, hogy a gyerek értse egyáltalán azt a nyelvezetet, amit ott használnak, az adott szakon, hogy meglegyen az alap struktúrája a később tanultaknak a fejében, egy laza háló, amibe beilleszti az újonnan megismerteket és amit később tovább sző. Nem több bonyolult hálót kellene igyekezni a fejében kiépíteni, melyek így ki sem épülnek pontosan és gyorsan meg is kopnak.

El kellene fogadni a különbözőséget, a különböző irányú érdeklődést és tehetséget, különböző célokat már 18 éves kor előtt is és nem egyforma biorobotok „gyártását” megcélozni, melyek elvileg bármire alkalmasak, gyakorlatilag persze nem.

img_6780.JPG

(Amikor én 1995-ben Budapesten elkezdtem a pszichológia szakot, akkor még egyedül pszichológiából volt írásbeli és szóbeli felvételi. Miért? Mert ha valaki ezt nem teljesítette volna, nem értette volna az egyetem első évének – sőt első napjának - anyagát. Tanítanak pszichológiát a gimnáziumokban? Nem. Így mindenkinek magának, autodidakta módon, a gimnáziumi évek alatt, a rengeteg tananyag mellett, vagy a gimnázium után, még az egyetem előtt, egy évet kihagyva kellett felkészülnie. És ez a nehézség más szakokon is megjelenik. Ezt hidalja át angol területeken az „A level”.)

Azt gondolom, 16 évesen már erősen körvonalazódik, sőt letisztul egy gyerek érdeklődési köre – humán vagy reál, sőt még ennél pontosabban is – kiderülnek az erősségei, gyengeségei, alakulnak jövőbeli tervei. Ez a rendszer nem veszi el egy gyerek gyerekkorát, egy kamasz kamaszkorát, azt az értékes időt, amit nem csak elméleti tanulásra, hanem társas kapcsolatokra, a világ tapasztalati megismerésére kellene fordítani, hiszen ez pszichológiai szempontból az énkeresés időszaka. Egész nap, egyedül a könyvek fölött görnyedve és magolva pedig kevés esély van saját magunk megtalálására, ehhez a folyamathoz kapcsolatokra, élményekre, tapasztalásra van szükség.

 

Korábbi írásaimat az angol iskolarendszerről és saját tapasztalataimról itt, itt és itt olvashatjátok. 

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta (3 gyerek édesanyja, akinek több mint 4 évig volt szerencséje három brit – gibraltári iskolát megismerni.)

Fotók (Oxford, Balliol College): Schrammel Ivett

  

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

9 komment

Az oktatási rendszer elavult, ideje változtatni! - Miért támogatom a #január 19-i diáktüntetést?

2018. január 06. 10:12 - Schrammel Ivett

 img_2948.JPG

Pszichológusként és három gyerekes anyaként egyaránt támogatom a "Ne menj suliba!" címmel, diákok által szervezett demonstrációt, az oktatási rendszer megváltoztatásáért. Hogy miért? Mert nem csak a szakmám okán, hanem több mint négy, angol nyelvterületen töltött év után van viszonyítási alapom, személyesen is megtapasztaltam a gyerekeim révén, hogy lehet másképp, lehet hatékonyabban, lehet jobban csinálni. Nyilván a finn rendszer még eredményesebb, de már az angol és magyar oktatás között is óriási a különbség.

Lehet olyan az iskola, hogy egy gyerek nem veszíti el a veleszületett érdeklődését, kíváncsiságát.

Hogy nemcsak megőrzi, hanem fejleszti a kreativitását, a problémamegoldó képességét.

Hogy nem a versenyzést erőlteti mindenáron, hanem megtanít együttműködni.

Hogy nem teszi tönkre egy gyerek gyerekkorát, nem veszi el az összes szabadidejét, a szabad játékra fordítható értékes időt.

Hogy az iskolán kívül töltött órákat nem a házi feladattal kell tölteni, hanem lehetőség van a családdal, barátokkal minőségi időt együtt tölteni.

Hogy nem adathalmazok, információrengeteg bemagolását erőlteti feleslegesen (hiszen ezt mindenki gyorsan elfelejti), hanem gondolkodni tanít és az összefüggéseket megérteni.

Hogy nem kínszenvedés a tanulás, hanem izgalmas és szórakoztató. Szinte játék.

Hogy tapasztalati úton tanulnak, amiről tudjuk, hogy mennyivel hatékonyabb, mint a puszta olvasás, hallgatás, magolás.

Hogy nem a szorongást építi ki a gyerekekben, a megszégyenüléstől való félelmet.

Hogy nem maximalista, önmagával örökké elégedetlen embereket nevel.

Hogy arra kíváncsi, egy gyerek mit tud, és nem arra, hogy mit nem tud.

Hogy az erősségeket keresi, a tehetséget, és nem a hiányosságokat.

Hogy többféle tehetséget, intelligenciát értékel, nemcsak a matematikai, logikus gondolkodást.

Hogy elfogadja, minden gyerek különböző, ezért különböző ütemben is fejlődnek.

Hogy nem siettet semmit, mindennek eljön a maga természetes ideje.

Hogy egy gyerek lelki egészsége fontosabb, mint a tanulmányi eredményei.

Hogy eszközöket ad a gyerekek kezébe – relaxáció, meditáció – amivel karban tarthatják saját lelki egészségüket.

Hogy toleranciára, elfogadásra nevel, egymás tiszteletére.

Hogy nyitottságra nevel, megismertet más kultúrákkal, más vallásokkal, nem csak a világ egy kis szeletével.

 

Hogyan történik mindez? Többször írtam már a saját, személyes tapasztalataimról, itt és itt olvashatjátok. Érdemes megnézni ezeket a cikkeket, ha teljes képet akartok kapni. Legfrissebb gibraltári élményeim pedig a következők az angol iskolarendszerről:

 img_6444.JPG

 

Nemrég 8 éves lányom úgy jött haza az iskolából, hogy elújságolta: Mindfulness meditációt tanultak. Ez egy 4 hetes program, "The Happiness Movement", a PSHE-n belül (Personal, Social and Health Education). Hogy is mondta a Dalai Láma? "Ha 8 éves korban minden gyerek megtanulna meditálni, rövid időn belül megszűnne az erőszak a világban.”

Ez egy teljesen hétköznapi, állami iskola Gibraltáron, ahol az angol iskolarendszer működik. Egy "first school", ahova 4-8 éves korig járnak a gyerekek. Más iskolákban is zajlik ez a program. Itt a magyar oktatási rendszerrel ellentétben nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek lelki egészségére.

Többször hallottam tanároktól, iskolaigazgatóktól, az a lényeg, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Elég komoly szemléletbeli különbség.

Eszembe jutott egy magyarországi élményem sok évvel ezelőttről, amikor a legnagyobb lányom lett első osztályos. időpontot kértem a körzeti általános iskola igazgatójához, mielőtt beiratkoztunk volna. Nem is értette, hogy miért szeretnék beszélni vele. Elmondtam, szeretnék tájékozódni az iskola szemléletéről, mielőtt beiratkozunk. Fél órás beszélgetésünket azzal zárta: „Anyuka, az iskolába nem azért jár a gyerek, hogy jól érezze magát.” Megköszöntem a tájékoztatást, már tudtam, hogy akkor látom őt utoljára és más iskolát választottunk..

A tanárok rendelkeznek pszichológiai eszközökkel, hogyan kezeljék az iskolai konfliktusokat, a zaklatást, kiközösítést. Frappáns megoldás volt például, amikor egy újonnan érkezett, mellőzött gyerek minden nap választhatott egy barátot az osztályból, akivel egymás mellett ültek a tanórákon, és együtt töltötték a szüneteket. Minden nap mást és mást választhatott, azok közül, akik jelentkeztek – és persze az egész osztály jelentkezett „barátnak”. Hiszen ez így egyfajta kiváltság volt a gyerekek számára aznapra.. Micsoda átkeretezés, ha a kiközösített gyerekből, hirtelen „valaki” lesz, aki választhat, és a többiek küzdenek azért, hogy őket válassza aznapra. Így az új gyerek meg is ismerte az összes osztálytársát, és őt is megismerhették a többiek, kialakulhatott a kölcsönös szimpátia, kialakulhattak valódi barátságok, miután a kezdeti nehéz időszakot a tanár segített áthidalni.

Miután egy éves kitérő után visszaköltöztünk, és a gyerekek az életkoruk miatt már más iskolába kerültek, mint ahova korábban jártak, az igazgató körbevezetett az osztályok között. Miért? Hogy a gyerekek megtudják, hova járnak a régi barátaik, ez alapján ők választhattak maguknak osztályt. Mert úgy gondolták, a legfontosabb, hogy ne maradjanak egyedül, könnyebb legyen a visszailleszkedés. Ez felülírta azt a szempontot, hogy hogy melyik osztályban milyen az osztálylétszám. Mert a legfontosabb, hogy a gyerek boldog legyen az iskolában..

 img_6058.JPG

Hangsúlyozom, a gond itthon a rendszerrel, a szemlélettel van. Sok pedagógus elképesztő elhivatottságról tesz tanúbizonyságot, nap mint nap Magyarországon, van szerencsém ismerni ilyeneket is:

Azt a tanárt, aki ha fáradtnak látja a gyerekeket, félbeszakítva az órát kiviszi őket a szabad levegőre játszani, rohangálni, feszültséget levezetni, feltöltődni.

Azt a tanárt, aki becsempészi a jóga elemeket a tornaórákba, törődve a gyerekek lelki egészségével is.

Azt a tanárt, aki figyelembe veszi, hogy egy kisiskolás nem mini felnőtt, és az első osztály átmenet az óvodából az iskolába. Aki tudja, hogy sokszor egy ölelés többet segít ezer szónál.

Azt a tanárt, aki az osztályozás során az erőfeszítést is figyelembe veszi, nem csak a pontszám szerinti teljesítményt. (Erre az angol rendszerben külön értékelést, osztályzatot kapnak a kezdetekben. Az angol értékelési rendszerről itt írtam részletesebben.)

 

Remélem, a demonstráció eredményes lesz, és valódi változások indulnak el az oktatásban. Igény, az lenne rá.. mind a diákok, mind a tanárok, mind a szülők részéről..

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta (3 gyerek édesanyja, akinek több mint 4 évig volt szerencséje három brit – gibraltári iskolát megismerni.)

Fotók: Schrammel Ivett

http://www.pszichologusonline.eu/  

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

23 komment

Adj élményt, időt, csoki helyett! Legyen más az advent!

2017. november 25. 08:32 - Schrammel Ivett

 advent_1_1.JPG

Hamarosan kezdetét veszi az advent, a Karácsonyra való felkészülés, várakozás időszaka.

A boltok roskadásig telve áruval, szinte minden kirakaton „Black Friday” felirat virít, különböző árleszállításokat hirdetve. Az utcákat egyre inkább elözönli a tömeg, kapkodó, rohanó, ajándékok után kutató, zaklatott emberek tömege.

Mindig azon gondolkodom, kivel vannak a gyerekek a szülők vásárlási rohamai alatt, mivel töltik az időt?

A statisztikák szerint a szülők átlagosan napi 20 percet töltenek együtt gyerekeikkel. 20 percet.. és ebben minden benne van.. Ez elkeserítő.. Gondolom az ünnepi vásárlás és készülődés ideje alatt sokaknál ez az idő még tovább csökken. Nem fordítva kellene?

Tudom, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, a csábító árukínálatnak, az óriási árengedményeknek, melyek hatására – valljuk be – temérdek teljesen fölösleges, haszontalan holmit szereztünk már be az évek során. Hiszen olyan olcsó.. majd csak jó lesz valamire.. Azután még évek múlva is csak porosodik a polcon, vagy valamelyik szekrény mélyén.

De mi lenne, ha idén tudatosan kevesebbet vásárolnánk, és több időt töltenénk együtt szeretteinkkel már az advent időszaka alatt is? Hiszen tudjuk, hogy a gyerekek számára nincs fontosabb az együtt töltött minőségi időnél. És ha magunkba nézünk, ráébredünk, hogy valójában nekünk felnőtteknek is ez a legfontosabb. Persze örülnek az ajándéknak és a csokinak is (ahogy mi is) – természetesen az is belefér az ünnepekbe.. A lényeg, hogy elsősorban ne erről szóljon a Karácsony. Gondoljuk csak végig: ki tudja felidézni, hogy melyik ünnepre mit kapott, hogy milyen ajándékok voltak a fa alatt? És azt, hogy milyen közös családi programoknak örültünk gyerekkorunkban? Melyik élmény a maradandóbb? Melyik hagyott mélyebb nyomot bennünk? Melyik befolyásol hosszabb távon?

black_friday_kep_2.png

Hogy az adventi naptár ablakainak minden napi kinyitása okozta öröm a gyerekeknél ne maradjon el, sőt még egy kis meglepetés is társuljon hozzá, kitaláltam valami rendhagyót.

Épp meditációról sétáltam egy este hazafelé, szinte egyedül voltam a sötét utcán, mikor a kivilágított kirakatokat nézegetve támadt egy ötletem: Mit tehetsz az adveni naptár fiókjaiba csoki helyett? Én azt találtam ki, hogy mindenki leírja kis papírdarabokra, milyen közös családi programot szeretne esténként, amikor mind együtt vagyunk, majd random módon elhelyezzük a programjavaslatokat a fiókokban. Így minden nap meglepetés, hogy kinek a kívánsága teljesül, mi lesz az aznapi közös program. A lányaim már előre imádják, és bevallom, én is alig várom, hogy kinyissuk az első fiókot.

Ha nincs otthon, még van idő elkészíteni vagy beszerezni egy fiókos adventi naptárat, és ha tetszik az ötlet, már most gondolkodhattok, Ti mit írnátok a papírokra!

 

Ha tetszik az ötlet és Te is megvalósítanád, a kezdeményezéshez itt csatlakozhatsz: "Adj időt, csoki helyett! Legyen más az advent!". 

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

Fotó: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

Szólj hozzá!