Pszichológus Online

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta - www.napmandala.eu blogja - Tanácsadás, coaching, terápia.

Az allergia lelki háttere és pszichológiai terápiája

2016. augusztus 20. 09:19 - Schrammel Ivett

Allergia - "az immunrendszer fóbiája"

allergia_1_1.jpg 

Az allergia ma már népbetegség, az allergiás betegek száma évről évre nő, 400 millió embert érint a világon, Magyarországon 2-3 millió embert. A legjellemzőbb tünetek az állandó tüsszögés, orrfújás, orrdugulás, de gyakori a könnyezés, szemviszketés és a  különböző bőrtünetek is.

Napjainkban előtérbe került a betegségek pszichoszomatikus szemlélete, mivel a pszichológiában és az orvostudományban nem is olyan régen történt egy paradigmaváltás. A betegségek szemléletében a biomedikális modell meghaladottá vált, felváltotta a biopszichoszociális modell, miszerint a betegségek keletkezésében és lefolyásában a biológiai tényezőkön kívül szerepet játszanak pszichológiai és társadalmi tényezők is. A lineáris kauzalitás elvét pedig felváltotta a cirkuláris okság elve: testi folyamatok hatnak pszichológiai folyamatokra és fordítva: pszichológiai folyamatok hatnak testi folyamatokra.

Az allergiák nagy része egyértelműen pszichoszomatikus betegség, az orvostudomány szerint is. A pollenallergiák, por allergia, a bőrt érintő allergiák jelentős része felnőttkorban alakul ki, úgynevezett szerzett allergia. A veleszületett allergiák, a penicillinérzékenység természetesen nem ide sorolhatók.

Az allergia gyógyszeres kezeléssel csak tünetmentesíthető, azonban pszichológiai módszerekkel, speciális pszichológiai terápiával, elsősorban NLP módszerekkel sok esetben gyógyítható.

A szerzett allergiát úgy is nevezhetjük, hogy az "immunrendszer fóbiája".

Az allergiás személy elfojtott haragját, dühét, belső frusztrációját, félelmét vetíti ki egy valójában ártalmatlan anyagra, az "allergénre". Úgy érzi, hogy az életben akadályoztatva van saját érdekei érvényesítésében, ettől pedig frusztrálódik. Az ennek hatására benne megjelenő haraggal, félelemmel és agresszív késztetésekkel pedig nem tud mit kezdeni. Haragjának, agresszív késztetéseinek kifejezése korlátokba ütközik. Ezek lehetnek belső és a külvilág által támasztott külső korlátok. Így az érzések elfojtás alá kerülnek és a tudattalanba süllyednek. Sokat elárul a valódi probléma jellegéről az is, hogy ki milyen anyagra tolja át saját negatív érzéseit - ennek mindig szimbolikus jelentése van.

Megfigyelhető, hogy az allergia tüneteinek megjelenése és erősödése stresszhelyzetekhez, párkapcsolati, családi vagy munkahelyi konfliktusokhoz köthető.

Az allergia pszichológiai kezelése egyfajta tanulási folyamat: a terápia során feltérképezzük az allergia hátterében álló negatív érzelmeket, a személy megtanul más módon reagálni a haragra, frusztrációra, megtanulja másként kezelni az ilyen érzelmeket kiváltó helyzeteket. Megtanulja másként érzékelni az addig allergén anyagot, és ezáltal más módon reagálni rá - egészségesen, allergiás tünetek nélkül. Végre nyugodtan "fellélegezhet", a szó szoros értelmében!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, NLPt terapeuta

29 komment

Hogyan is működik a pozitív programozás?

2016. augusztus 13. 09:24 - Schrammel Ivett

Nekem az a tapasztalatom, hogy a vonzás törvényét, a pozitív mentális programozást sokan félreértik, mert sok a félreérthető, leegyszerűsítő magyarázat ezzel kapcsolatban.

Mit is jelent az, hogy az ember teremt a gondolataival? Hogy „bevonz” az életébe bizonyos dolgokat? Hogyan működik ez valójában? Miért van az, hogy a pozitív programozás néha hibátlanul működik, néha pedig nem?

 ket_vilag_3.jpg

Tudjuk, hogy a tudat a jéghegy csúcsa. Akkor miért gondoljuk, hogy a tudatos gondolataink irányítanak bennünket? Miért gondoljuk, hogy a tudatos gondolataink alapján vonzunk be eseményeket? Alapvetően nem a tudat, hanem a tudattalan irányít. Hiába a tudatos pozitív gondolatok, ha tudattalanul az ember mást "ismételget", ha a tudattalan félelmeink, tudattalan vágyaink, tudattalan meggyőződéseink, a tudattalan „programjaink” – melyek sokszor évekkel, évtizedekkel ezelőtt íródtak, akár magunk által, akár valaki más által - erősebbek, akkor nyilván annak hatása fog erőteljesebben érződni az életünkben. Pl. hiába programozza valaki tudatosan a sikert, az élet bármely területén, ha tudattalanul ennél a vágynál sokkal erősebb a sikertől való félelme. Ennek számtalan oka lehet: a tudattalan hit, hogy ő ezt nem érdemli meg, a félelem, a siker által okozott egyéb – elsősorban a kapcsolatokban bekövetkező – változásoktól, a félelem mások vélt vagy valós negatív véleményétől.

Ezért fontos a tudattalanban egy "nagytakarítást" rendezni, és utána rendszeresen "takarítani". Nem csak a lakhelyünket, a testünket, hanem a tudatunkat és a tudattalanunkat is tisztán kellene tartani. Akkor lesz képes a tudattalan bölcsessége igazán segítő módon megnyilvánulni.

novekedes_1_1.jpg

Mit is jelent a tudattalan „nagytakarítása” és rendszeres „takarítása”?

Mivel nehéz lenne csukott szemmel kitakarítani a házunkat, először is meg kell ismernünk a tudattalan tartalmakat, a tudatba kell emelnünk azokat. Szembe kell néznünk tudattalan vágyainkkal, félelmeinkkel, korlátozó meggyőződéseinkkel. Végeznünk kell egy alapos szelektálást: mi az, ami hasznos, ami előre visz, segít minket, amire valóban szükségünk van és mi az, ami haszontalan, idejétmúlt, kifejezetten korlátozó. Sok régi meggyőződést találhatunk ilyenkor, ami valamikor akár hasznos is lehetett, de mára idejétmúlt. Milyen jó volt például gyerekként hinni a Mikulásban.. :-)

Ugye, ma már felesleges? Ha ezt a hitünket megtartottuk volna felnőttként, akkor gyerekeink hiába várnák a csizmákban az ajándékokat, és persze mi is hiába várnánk erre minden évben, december 6-án.

Lehet, hogy ez most viccesen hangzik, de meglepő módon sok ehhez hasonlóan irreális meggyőződést találhatunk, ha alaposan kutatunk. Lehet, hogy kisgyerekként még mindent elhittünk a szüleinknek, tanítóinknak, a felnőtteknek – ma már tudjuk: nem minden igaz, amit mondtak nekünk. Nem igaz, hogy „Te ezt nem tudod megcsinálni”, „Neked ez úgysem sikerül”, „Te ezt nem érdemled meg”, „Te ezt nem értheted”, „Te még kicsi vagy ehhez”, stb.

Miután megismertük azokat, megválhatunk önkorlátozó hiteinktől, gátló programjainktól. A fenti Mikulásos példa jól mutatja, hogy ez lehetséges.. :-) 

Ugyanígy találhatunk irreális félelmeket, irreális vagy már idejétmúlt vágyakat is. Kiderülhet az is, hogy ezek nem is a mi félelmeink, a mi vágyaink eredetileg, csak átvettük valakitől, a magunkévá tettük, de tulajdonképpen nem is hozzánk tartoznak. Ezeket szintén le tudjuk választani önmagunkról.

Csak miután megszabadultunk a felesleges tartalmaktól, utána tudjuk tudatunkat és tudattalanunkat egyaránt, pozitív, valóban segítő, előrevivő tartalmakkal megtölteni. Ezután indulhat el a pozitív mentális programozás.

A tudattalan „nagytakarítása” –megismerése és újraprogramozása - úgynevezett módosult tudatállapotban tud megtörténni, ekkor nyílik meg a tudat és a tudattalan közötti átjáró. Az út lehet többféle: meditáció, vezetett meditáció, NLP, hipnózis, stb. Mindenkinek magának kell megtalálnia a számára leginkább megfelelő módszert, a saját útját.

És ahogy használat során a házunk, lakásunk, a testünk is „bepiszkolódik”, ezért rendszeresen tisztítjuk, takarítjuk, úgy nem árt rendszeresen bekukkantani a fent említett átjárón, hogy bepillantsunk a tudattalanba: van-e újabb rendbetennivaló.

ejtoernyo_1_1.jpg

Mit érdemes tenni, hogy a pozitív mentális programozás valóban működjön? Hogy elérjük a kívánt eredményeket, pl. az egészséget, a sikert?

Az én hitem szerint az emberrel valójában csak olyan események történnek - csak olyan események történhetnek - amelyek tanítják, amelyekre valójában szüksége van a fejlődéséhez. Ezek nem mindig kellemesek. De ha valamit meg tudtunk volna tanulni más, kellemesebb módon, nyilván nem lett volna rájuk szükség. Ha az ember nem veszi észre az első apró figyelmeztető jeleket, jönnek a figyelmen kívül hagyhatatlan, komolyabb történések.

Az ember nem feltétlenül azt vonzza be, amit szeretne, hanem amire valójában szüksége van a felismerésekhez, a belső fejlődéshez. Ezt pedig általában tudatosan nem is tudjuk, hogy micsoda. Pl. hiába programozza valaki tudatosan az egészséget, ha nem érti meg a betegsége üzenetét, tanítását, célját az életében és nem változik ő maga, nem változtat az életén ennek hatására. Ezért van az, hogy a pozitív mentális programozás ilyen esetekben önmagában nem vezet eredményre, csak a mélyreható belső változással együtt.

Az önismeret is éppen ezért fontos: ha nem tudom, hogy milyen vagyok, akkor azt sem tudom, hogy min kellene változtatnom, hogy elérjem a célom. Nehéz lenne pl. most eljutnom Barcelonába, ha nem tudnám, hogy hol vagyok jelenleg. Lehetetlen lenne így megtervezni az utat. Nemcsak azt kell tudnom, hogy mi a célom, hanem azt is, hogy honnan akarok oda eljutni, és persze el kell fogadnom, hogy jelenleg itt állok, itt tartok, így válik világossá az út.

Ezt jelenti valójában a pozitív gondolkodás: Abból indulok ki, ami van. Nem pedig abból, ami nincs.

Az önismeretet segítő módszerek, terápiák pont erről szólnak, és akkor a leghatékonyabbak, ha nemcsak a tudattal, hanem a tudattalannal is dolgoznak. Először megismerjük a tudattalan tartalmakat, utána tudunk változtatni rajta.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

 

8 komment

Hogyan szeress bele újra az életedbe?

2016. augusztus 05. 11:51 - Schrammel Ivett

Néha talán úgy érzed, hogy már nem találsz annyi örömet, szépséget az életedben, mint egykor, mintha valami megváltozott volna. S bár biztosan változtak a körülményeid, a téged körülvevő világ is, ennél sokkal fontosabb, hogy valójában a belső világod változott meg. Benned változott meg valami, a te hozzáállásodban, szemléletedben, viselkedésedben, s éppen ezért Te tudsz tenni azért is, hogy újra megtaláld az örömöt, hogy újra beleszeress az életedbe.

 img_5100.JPG

  1. Légy jelen a pillanatban!

Az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek elégedetlenek az életükkel az, hogy elszalasztják azt, lemaradnak róla. A múltban és a jövőben élnek a jelen pillanat helyett. A múltban elkövetett hibákon keseregnek, az elszalasztott lehetőségeket siratják, vagy épp visszasírják a régi szép időket, és a jövőbe vetített negatív képek miatt aggódnak, szoronganak. Így a jelen szépségeit, örömeit észre sem veszik.

Emlékezz: "A múlt történelem, a jövő rejtély, a jelen ajándék."

  1. Ismerd fel a saját értékeidet!

Lehet, hogy csodálsz, irigyelsz másokat és azt hiszed, hogy azt kell tenned, amit ők, hogy sikeres és elégedett legyél az életeddel. Érdemes elgondolkodni: talán azért csodálod őket, mert a saját életüket élik. Valójában a hitelesség az, ami vonzó. Ne másokat figyelj, nézz helyette befelé, hogy megtaláld a saját belső értékeidet, és élj ezeknek megfelelő, hiteles életet.

  1. Gondolkodj és kommunikálj pozitívan!

Gondolataink és szavaink programoznak minket – ez lehet negatív és pozitív programozás egyaránt, rajtad áll, hogy melyiket választod. A pozitív gondolkodás azonban nem egyfajta irreális optimizmus: valójában azt jelenti, hogy abból indulsz ki, ami van, nem pedig abból, ami nincs. A hiányok helyett figyelj a célokra és a meglévő erőforrásaidra.

  1. Fókuszálj a lehetőségekre a szükségszerűségek helyett!

Ahelyett hogy azon gondolkodnál mit „kell”, „kellene”, „kellett volna” tenned, vedd számításba a lehetőségeidet! A „kellett volna” egyébként is csak bűntudatot kelt benned.

  1. Légy rugalmas!

Találj mindig legalább 3 alternatívát, ez adja meg a döntés szabadságát! Ha úgy érzed, csak egyetlen lehetőséged van, az kényszer. Ha azt gondolod, csak két lehetőséged van, azt dilemmának hívjuk.  

img_5351.JPG

  1. Menj új utakon, a megszokottak helyett! Utazz új helyekre, oda, ahol azelőtt még soha nem jártál!

Munkába menet, hazafelé menet mindenkinek megvan a bejáratott, gyakran évek óta minden nap használt útvonala. Találj és használj új utakat! A szó szerinti perspektívaváltás segít a mentális szemléletváltásban. 

  1. Mozogj!

Találd meg a számodra legmegfelelőbb mozgásformát, sportot! Számos kedvező élettani hatása mellett, amikor a mozgásra fókuszálsz, a jelenre figyelsz, egy kicsit másképp kezded látni a dolgokat és ezáltal új lehetőségek nyílnak ki előtted.

  1. Kapcsolódj a saját céljaidhoz! Írj „bakancslistát” és kezdj hozzá a megvalósításhoz!

 

  1. Vedd körül magad számodra megfelelő emberekkel!

Tölts időt olyan emberekkel, akik építenek téged, észreveszik az értékeidet, akik önmaguk is őszinte, hiteles életet élnek.

Az energiák hatnak rád: ha pozitív energiák vesznek körül, pozitívan kommunikálsz másokkal, elkezded újrarendezni a gondolataidat és más módon tapasztalod meg a körülötted lévő világot.

  1. Légy hasznára másoknak!

Ha valaki másért teszel valamit, az élet teljesebbé, értelmesebbé válik. Mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással és mindenkinek megvan a maga szerepe az életben, ahogy mások hasznára is válhat és a közös jót építheti. Ha a valódi szerepednek megfelelő életet éled, megszűnik az üresség érzet.   

img_0368.JPG

 

Hogy újra beleszeress az életedbe, elhatározást, befelé figyelést, elmélkedést és cselekvést igényel. De az egész folyamat leginkább a régi, felesleges dolgok elengedéséről szól és a megismerésről, a ráhangolódásról: a valódi, hiteles, mély önmagad megismeréséről, az ennek megfelelő célokra és életre való ráhangolódásról.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

2 komment

Ezt is elviszem magammal.. Virtuális csomag, amit a Gibraltáron töltött évek után hazaviszek Magyarországra..

2016. július 30. 09:12 - Schrammel Ivett

img_0202.JPG5 nap kalandos utazás után – hogy is ne lenne kalandos autóval és 3 gyerekkel – megérkeztem egyik otthonomból a másikba: Gibraltárról vissza Magyarországra. Azért is szeretek autóval utazni, akár napokon keresztül, repülés helyett, mert ilyenkor valahogy letisztulnak az ember gondolatai, van ideje megérkezni, fejben és lélekben átállni, nem csak úgy „belezuhan” egyik helyről a másikba, egyik világból a másikba.

Tehát mit is viszek haza magammal, persze a fizikai csomagjaimon kívül?

  1. Viszem magammal az emberek mosolyát, ami 3 és fél év után is őszintének tűnik. Mosolyognak, ha süt a nap, és mosolyognak, ha esik az eső – hiszen még mindig jobb nevetve bőrig ázni, mint sírva vagy dühöngve.
  2. Viszem magammal a szinte egész éven át tartó napsütést, a meleget, a „saját belső Napomat”, ami a hideg Pesti napokon is felmelegít.
  3. Viszem magammal a sós tengeri levegőt, az állandó szelet, mely megmutatja, hogy semmi sem jó vagy rossz önmagában, mindent kontextusban érdemes értelmezni. A nyári meleg mit sem ér, sőt elviselhetetlen szellő nélkül és a téli eső is egész más, ha a szél miatt nem függőlegesen, hanem szinte vízszintesen esik.
  4. Viszem magammal a tenger hullámainak zúgását, a sirályok vijjogását, az égen mindig gyorsan mozgó felhők képét, ami arra emlékeztet, hogy semmi sem állandó, az élet örök változás. Ezt az ember amúgy is nagyon megtanulja külföldön élve.
  5. Viszem magammal a folyton nyüzsgő, színes forgatagot, ami itt az utcákat jellemzi, ami azt juttatja eszembe, hogy „mindenki másképp egyforma” – bár különbözőek vagyunk, de valahol mindannyian „rokonok”. Ami megmutatta, hogy a különbözőségek ellenére lehetséges a békés egymás mellett, sőt együtt élés. img_0691.JPG
  6. Viszem magammal a spanyol paella, a brit fish and chips, az indiai chicken tikka ízét és receptjét. Lám-lám, gazdagodhatunk is más kultúrák által – és persze nem csak ételreceptekkel, hanem „életreceptekkel” is. A gibraltáriak mentalitása az egyik legjobb példa, hogy milyen az, amikor nem csak szlogen, hogy „a család az első”, milyen az, amikor ez egy valóban összetartó és megtartó rendszer.
  7. Viszem magammal a „nem sietést”, a spanyol „manana” stílust, a lassabb élettempót. A tudást, hogy egy közös kávézás, egy baráti beszélgetés a legzsúfoltabb napba is belefér. Hogy nem siethetünk sehova annyira, hogy ne álljunk meg egy pár szóra az összes ismerőssel, akivel útközben találkozunk. (Ez itt a Main Street-en egy 15 perces gyalogút során minimum 10 embert jelent.)
  8. Viszem magammal a tapasztalatot, hogy mosolyra mosoly a válasz, kérdésre felelet, kérésre segítség. Sőt akár kérés nélkül is.. Soha nem felejtem el az első „igazi gibraltárival” való beszélgetésem: Én a gyerekekkel voltam a játszótéren, ő az unokájával, egyszerűen odajött hozzám, mert még soha nem látott itt, megadta a telefonszámát és felajánlotta a segítségét, ha bármire szükségem lenne. Ő lett az egyik „kedvenc nagyim”.
  9. Viszem magammal az utcán éneklő, táncoló, zenélő vagy éppen óriási szappanbuborékokat fújó, és így világ körüli útra pénzt gyűjtő „poszt hippik” képét, akik nagyon messziről jutottak el idáig és hiszem, hogy végigjárják a megálmodott utat – sőt útközben még jól is szórakoznak. És bár ahány ember, annyi különböző út, de miért ne érezhetnénk magunkat jól út közben is, nem csak a célba érve? Hiszen valójában az utazás fontos, nem a megérkezés. 
  10. Tudom, hogy most sokan azt mondják, hogy javíthatatlan optimista vagyok, de viszem magammal a hitet, hogy bárhol létre lehet hozni egy mindenki számára élhető világot, csak jó szándék, hit és összefogás kell hozzá. img_0434.JPG

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

2 komment

Gyakorlati tanácsok külföldre költözőknek

2016. július 15. 20:14 - Schrammel Ivett

img_0169_1.jpg 

Egyre többen élnek külföldön vagy tervezik a külföldre költözést. Milyen hibákat ne kövess el és mit tegyél helyette. 

  1. Ne feledd az „öreg indián” stratégiát: Tájékozódik – Dönt – Cselekszik! És soha nem cseréli fel a sorrendet. Szánj elegendő időt a költözés előtt a lehető legalaposabb tájékozódásra az új hellyel kapcsolatban. De ne legyenek illúzióid: Így is érnek majd meglepetések bőven, ha nem is annyi, mint megfelelő tájékozódás nélkül.
  1. Ne csak menekülj valami elől, inkább menj valami felé! Tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi helyzetednél bármi jobb. Mindig lehet rosszabb, mindig van lejjebb. Találj egy számodra vonzó, motiváló alternatívát, ami felé szívesen tartasz!
  1. Ne legyenek elvárásaid! Kíváncsian, nyitott szemmel, füllel és szívvel csodálkozz rá az új világra, mint egy kisgyerek!
  1. Ne várd, hogy mások kezdeményezzenek kapcsolatot veled! Közeledj te a helyiekhez és más expatokhoz! A helybeliek eleve nagy szociális hálóval rendelkeznek, szövevényes családi és több évtizedes baráti kapcsolatokkal. Neked áll inkább érdekedben, hogy új ismerősöket, barátokat szerezz. Az expatok hasonló cipőben járnak, mint te.
  1. Ne akarj mindent egyedül megoldani! Kérdezz, kérj segítséget bátran! Meglátod, az emberek többsége szívesen segít, örömmel osztja meg a tapasztalatait veled.
  1. Ne hasonlítgass mindent a régi otthonodhoz! Tudom, hogy nehéz, de legalább ne ítélkezz! Ne méricskéld, hogy mi jobb, mi rosszabb az új helyen! Természetesen mindenhol vannak kulturális különbségek, egy idegen, más kultúrából érkező számára furcsaságok. Nézd úgy, hogy ez egyszerűen más, mint otthon! img_0500_1.jpg
  1. Szakíts időt rendszeresen az otthon maradt családtagokkal, barátokkal való kapcsolatra, legalább virtuálisan! És bár annyi új élmény ér az első időkben, hogy akár naponta mesedélutánt tarthatnál, figyelj arra, hogy ezek valódi beszélgetések legyenek, ne a te saját monológod. Kérdezd őket is a mindennapjaikról, így megőrzöd a kapcsolati egyensúlyt!
  1. Ne siettess semmit! Ne akarj néhány hónap alatt beilleszkedni. Az országváltásnak megvannak a maga természetes fázisai, erről írtam korábban „Az új élet négy szakasza - Dilemmák és választások külföldön” c. cikkemben. Van időd bőven!
  1. Ne aggódj, ha nem beszéled tökéletesen a befogadó ország nyelvét! Ha valaki kritizál, elmondhatod: „Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy van ezen kívül egy másik nyelv (a magyar) amit hibátlanul beszélsz!” :-)  Az új otthonodban való mindennapi boldoguláshoz egyébként sem szükségesek az irodalmi mélységek. Figyeld meg: helyiek is csak töredékét használják az általuk passzívan birtokolt nyelvnek.
  1. Ne számolj fel mindent otthon közvetlenül a költözés után, a „mézeshetek fázisában”, vagy még a költözés előtt. Más valahol turistáskodni, nyaralni és egészen más a mindennapokat élni.
  1. Ne rohanj haza hirtelen felindulásból a „kultúrsokk szakaszában”! Hidd el, ez is csak egy átmeneti állapot, később könnyebb lesz, és megalapozottabb döntést leszel képes hozni akár a maradás akár a hazaköltözés mellett.
  1. Bármilyen vonzó is az eredeti „A” terv, és bármennyire 100%-osan elérhetőnek tűnik, mindig legyen „B” terved, optimális esetben „C” terved is. Ha csak két lehetőséged van, azt dilemmának hívjuk. Az igazi szabad választást a minimum 3 lehetőség adja.
  1. Ha nem boldogulsz egyedül a költözés tervezésével, ha kétségeid vannak, kérj támogatást! Igénybe veheted speciálisan külföldre költözőknek szóló „Céltervező tréningemet”.
  1. Ne maradj egyedül a lelki gondjaiddal! Ne várd, hogy majd magától megoldódik! Vannak a külföldön elkezdett új életnek természetes mélypontjai és a „komfortzóna elhagyása” felerősíthet meglévő, felszín alatt megbújó lelki problémákat, pszichoszomatikus tüneteket is. Van, amit az idő megold, van, amit nem. Ha szükséges, kérj segítséget szakemberektől! Ha ez nem elérhető személyesen a lakóhelyeden, megoldható skype-on keresztül is. Közel négy év tapasztalata mondatja velem, hogy ez a forma ugyanolyan hatékonyan működik, mint a személyes tanácsadás, terápia.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

Szólj hozzá!

Miért beszélünk el egymás mellett? Hogyan értsünk szót a másikkal?

2016. július 10. 12:17 - Schrammel Ivett

kommunikacio_4.jpg

Biztosan mindenkinek ismerős az a szituáció, hogy vannak emberek, akikkel fél szavakból is értjük egymást, míg másokkal hiába beszélünk akár órákon át, gyakorlatilag elbeszélünk egymás mellett, mintha két külön nyelvet beszélnénk.

Az okok szerteágazóak, ezek közül most egyet emelnék ki, mely lehet, hogy sokak számára elsőre meglepően hangzik.

A világot az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg: a látáson, halláson, tapintáson (testi érzeteken), szagláson, ízlelésen keresztül. Mindenkinek van egy úgynevezett elsődleges reprezentációs rendszere: van aki leginkább vizuális, van aki auditív, van aki kinesztetikus típus. Tehát van aki számára a látott információ elsődleges, van aki számára a hallott információ, van aki számára a testi érzetek – úgy is fogalmazhatunk, hogy van aki elsősorban képekben, van aki hangokban van aki testi érzetekben gondolkodik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nagy része elsősorban vizuális típus. Az olfaktorikus (szaglással kapcsolatos) és gusztatorikus (ízleléssel kapcsolatos) rendszer ezekhez képest kevésbé jelentős, nem elsődleges, bár van, akinél rendkívül fejlett.

Hogy kinek milyen az elsődleges reprezentációs rendszere, könnyedén kideríthető, ha megfigyeljük az adott személy szóhasználatát. A vizuális típusok leginkább látással kapcsolatos kifejezéseket használnak, hiszen a vizuális információ hat rájuk a legerősebben. Pl. „napnál világosabb számomra”, „tisztán látszik a cél”, „szembeötlő a különbség”, „már látszik az alagút vége”, „kristálytiszta gondolatok”, „kirajzolódik a lényeg” stb.

Az auditív típusok gyakran használnak hallással kapcsolatos kifejezéseket beszéd közben, mivel a hallott ingerekre érzékenyek leginkább. Pl. „ez jól hangzik”, „zene füleimnek”, „na ne mondd”, „na hallod”, stb. és gyakran használnak hangutánzó szavakat: „csitt-csatt”, „dirr-durr”, „na bumm”.

A kinesztetikus típusok alapvetően testi érzeteket kifejező szavakkal kommunikálnak, hiszen elsősorban ezen keresztül tapasztalják meg a világot. Pl. „kirázott a hideg tőle”, „szívmelengető érzés”, „torokszorító félelem”, „hűvösen viselkedett”, „gyomorforgató volt”, „szinte tapintható volt a feszültség”., „kézzelfogható bizonyítékra van szükség”.

Ezt nevezzük érzékszervi nyelvnek.

Ugyanabban a házban egy vizuális típusnak a tágas terek tetszenek meg, a színek harmóniája, egy auditív típusnak a forgalom zajától mentes, madárdalos környék, egy kinesztetikus típusnak a kandalló melege, mely barátságos otthon érzetét kelti.

 

Ha egy olyan emberrel beszélünk, akinek ugyanaz az elsődleges reprezentációs rendszere, mint a mienk, akkor könnyedén megértjük egymást, hiszen „egy nyelvet beszélünk” - ugyanazt az érzékszervi nyelvet használjuk elsősorban.

Félreértések és meg nem értés abból adódik, ha két ember két különböző típusba tartozik, így olyan mintha két különböző nyelvet beszélnének.

Hiába mondja egy vizuális típus, hogy őt zavarja a rendetlenség, a szanaszét dobált ruhák, az el nem pakolt edények, össze-vissza heverő könyvek látványa, ezt egy más típusba tartozó nem igazán érti. „Mi ebben a probléma?”

De ha a kinesztetikus típus azt hallja, hogy ez a látvány olyan érzés, mintha egy morzsákkal teli ágyba kellene befeküdnie, rögtön átérzi a probléma lényegét, megfoghatóvá válik számára, talán még a hideg is végigfut a hátán a puszta gondolattól.

Ha ugyanezt a problémát egy auditív típusnak úgy magyarázzuk el, hogy ez olyan érzés, mintha a kedvenc dalát kellene hamisan énekelve hallgatnia – akár el is énekelhetjük neki - rögtön a füléhez kap és megérti a gondunk.

Ha valakinek hangsúlyos az olfaktorikus rendszere - kiemelten fontosan számára az illatok és szagok – érzékeltethetjük számára ezt úgy, hogy elmondjuk neki, a rendetlenség minket az orrfacsaró bűzre , pl. a rothadó gyümölcs szagára emlékeztet. Ezt hallva rögtön elfintorodik.

Egy erősen gusztatorikus ember – akinek az ízek kiemelten fontosak – akkor érzi át igazán a helyzet súlyosságát, ha elmeséljük neki, hogy ha hazaérkezve minket ez a kép fogad, az olyan, mintha egy elrontott, odaégett étel ízét éreznénk a szánkban. A szemét ugyanúgy nem való a lakásba, mint ahogy a só nem való a kakaós palacsintába.

 

„Ha valakinek az értelmére akarsz hatni, beszélj hozzá egy általa ismert nyelven. Ha valakinek az érzelmeire akarsz hatni, beszélj hozzá az anyanyelvén” – tartja a mondás.

Az előnyben részesített reprezentációs rendszer nyelve mindenki számára olyan, mint az anyanyelv. Érdemes tehát megtanulni a másik „anyanyelvét” és azon szólni hozzá, a szó átvitt értelmében is.

A sikeres, eredményes kommunikáció egyik titka, hogy mindenkihez a "saját nyelvén" szóljunk!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, NLPt terapeuta

5 komment

Közösségépítés és önbizalom növelés egy lépésben

2016. július 02. 08:55 - Schrammel Ivett

img_5538.JPG 

Nyolc éves lányom egy nap hatalmas papír szívvel jött haza boldogan a gibraltári iskolából. Majd kiugrott a bőréből örömében, miközben már a hazafelé vezető úton megmutatta. A szív közepére fel volt írva a neve, körülötte pedig 13 különböző kézírással egy-egy kedves mondat, dicsérő jelző. Ilyenek: csinos, okos, szép, kedves, csodálatos, édes, okos, szeretni való, kiváló,  jó barát, örökre a legjobb barát (BFF - Best Friend Forever), jól néz ki, „cool”.

Elmesélte a szív történetét is:

Az osztály tanítója aznapra készített annyi papírszívet, ahány gyerek jár az osztályba. Minden szív közepére felírta egy-egy gyerek nevét, majd a lapok körbejártak az osztályban és mindenki írt minden lapra a szív tulajdonosáról néhány szót, egy-egy pozitív jelzőt – ők ilyennek látják, így jellemeznék a másikat.

Aznap 14 boldog, büszke gyerek érkezett haza az iskolából.

A játékos feladat egyrészt minden gyerek pozitív oldalára, értékeire irányítja a többiek figyelmét, másrészt javítja is az osztályon belüli kapcsolatokat, mivel az ember hajlamos pozitívan értékelni, jobban kedvelni azt, aki őt is pozitívan értékeli és kedveli.

Ez az igazi csapatépítés!

A pozitív visszajelzések nem csak az önértékelésre hatnak kedvezően, hanem képesek a csoporton belüli kapcsolatokat is javítani.

Ezek a gyerekek a feladat után nagy eséllyel jobb viszonyban lesznek egymással, kedvesebbek lesznek a másikkal, kevesebb lesz közöttük a konfliktus – hiszen nehéz azzal összeveszni, aki jót gondol rólunk, aki becsül, kedvel minket – és ezáltal mi is jobban kedveljük őt - mivel nem célunk a kapcsolatot megrontani.

Érdemes lenne ezt a gyakorlatot bevezetni minden közösségbe: iskolába és munkahelyen egyaránt. Erőteljesen lecsökkenne a konfliktusok száma, hiszen tudjuk, hogy az úgynevezett „szakmai konfliktusok” 85 %-a is valójában érzelmi alapú. Általában nem az a gondunk, hogy mit mond valaki, hanem azzal van a gondunk. aki mondja.

A másikkal való kapcsolat azonban sokszor meglepően egyszerűen javítható.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Szólj hozzá!

Képriport egy gibraltári, angol iskoláról - ahol jó gyereknek lenni

2016. június 25. 11:07 - Schrammel Ivett

Egy kis képes kiegészítés az angol iskolarendszerről szóló, előző két írásomhoz - "Miért szeretem az angol iskolarendszert?".

Egy gibraltári, angol "First School" képekben- ahova a gyerekek 4-5 éves kortól 8-9 éves korig járnak.

És ez egy állami iskola..

img_0291.JPG

 Ahol a csapatmunkát segíti, hogy a tantermekben nem két személyes padokban, hanem kis csoportokban ülnek a gyerekek egy asztal körül.

 

img_0250.JPG

 Ahol "Smart board" jut minden tanteremre - a legkisebbeknek is - és a legmodernebb technika a mindennapok része.

 

img_0251.JPG

Ahol minden iskolának van külön könyvtára, és hetente egyszer könyvtár órára járnak a gyerekek, amikor otthonra is kölcsönözhetnek a könyvek közül. Ez a speciális tanóra később a Middle School-ban is megtartásra kerül.

 

img_0254.JPG

 Ahol öröm a tanulás..

 

img_0255.JPG

 Ahol a könyvtárban számtalan mesekönyv és gyerekeknek szóló tudományos könyv közül lehet válogatni.

 

img_0266.JPG

Ahol nemcsak tanulni, hanem tanítani is öröm..

 

img_0271.JPG

 Ahol van idő a számokra és betűkre.. nem sietnek sehova..

 

img_0290.JPG

Ahol minden gyerek születésnapját számon tartják és megünneplik.. A szülinapos "Birthday Girl" és "Birthday Boy" feliratú koronát kap.

 

img_0292.JPG

 Ahol az iskolában a tanulás mellett van helye a játéknak is.

 

img_0293.JPG

 Ahol minden gyerek értéknek számít..

 

img_0289.JPG

Ahol ez a kép és felirat díszíti az egyik tanterem ajtaját:

"Lehetünk mindannyian különböző halak, de ebben az osztályban együtt úszunk." 

(És a gibraltáriak 96 %-a az EU-ban maradás mellett szavazott..)

 

img_0275.JPG

 Ahol az iskolai folyosó a játék és pihenés színtere. Ahol van játék űrhajó és játék utazási iroda..

 

img_0296.JPG

 Ahol a gyerekek "brazil stilusban" készített alkotásai díszítik a lépcsőházban.

 

img_0232.JPG

Ahol ezt olvashatjuk a folyosó egyik ajtaján: 

"Légy őszinte! A hazugság mindenkinek fáj!"

 

img_0297.JPG

 Ahol minden gyerek alkotása kikerül a falakra.

 

img_0225.JPG

 Ahol a gyerekek saját projekteket készítenek az Indiai Kultúra Napjára.

 

img_0231.JPG

 Ahol más kultúrák megismerésére, tiszteletére és elfogadására nevel az iskola.

 

img_0229.JPG

 Ahol kreatív alkotómunkában nincs hiány - Íme a batikolás eredményei.

 

img_0228.JPG

Ahol havazást a legtöbb gyerek még soha nem látott és aki már látta, a legnagyobb varázslatnak tartja.

 

img_0227.JPG

A hely, amit tényleg közel van Afrikához. 

 

img_0226.JPG

 És ahol mindez valóság.. a "Szikla" ahol 3 és fél éve élünk, és ahova a gyerekeink iskolába járnak.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta 

(Fotók: Schrammel Ivett) 

18 komment

17 feladat a nyári szünetre, melyek valóban építenek! - Tedd félre a tankönyveket és kalandra fel!

2016. június 18. 11:44 - Schrammel Ivett

szabadsag_1.jpg 

Egy iskolában a tanárok 11 rendhagyó „feladatot” adták a gyerekeknek a nyári szünetre a szokásos házi feladatok helyett.  Ezt nevezem igazi élménypedagógiának! 

Eszembe jutott még néhány dolog, ezért a listát a végén kiegészítettem 17-re.

Érdemes lenne ezeket minden gyereknek – és persze felnőttnek is – megvalósítani!

Szóval dugjuk el a tankönyveket jó alaposan a nyárra és kalandra fel! :-)

  

  1. Nevezz ki egy füzetet vakációs füzetnek és ebbe írd le a nyári élményeidet! Fotózz, rajzolj, ragassz!

 

  1. Csinálj valamit fordítva! Pl. sétálj hátrafelé vagy csinálj valamit a „nem ügyes” kezeddel!

 

  1. Keress egy négylevelű lóherét! Préseld le és ragaszd a füzetedbe! Ne feledd: Szerencséd lesz!

 

  1. Kóstolj meg egy olyan ételt, gyümölcsöt, amit eddig még nem ettél! Írd le mit kóstoltál, milyen íze volt!

 

  1. Egy reggel sétálj ki az udvarra, kertbe, erkélyre, teljesen egyedül! Csukd be a szemed, szippants mélyeket és hallgasd a madarak énekét! Gondolj azokra, akiket a legjobban szeretsz!

 

  1. Ölelj meg egy fát, aztán a szüleidet is!

 

  1. Olvass fura helyzetben! A fűben hasalva, az asztal alá bebújva, zseblámpával a takaród alatt, egy óriási fa törzsének támaszkodva, vagy valakinek, aki nem tud olvasni! (Lehet ez egy csiga is.. :-))

 

  1. Táncolj szokatlan helyen: az esőben, az asztal tetején..!

 

  1. Nézd meg legalább egyszer a napfelkeltét és a napnyugtát!

 

  1. Egy augusztusi éjszaka maradj fenn sokáig, és számold a hullócsillagokat! Ne felejts el kívánni!

 

  1. Hintázz, közben jó hangosan énekeld a kedvenc dalodat!

 

És az én kiegészítéseim:

 

12. Sétálj mezítláb a reggeli harmatos fűben vagy a homokos tengerparton!

 

13. Ültess egy virágot vagy bármilyen más növényt, és Te gondozd egész nyáron!

 

14.  Menj el egy éjszakai fürdőzésre egy tóban vagy a tengerben!

 

15. Végezz „csönd sétát” az erdőben! Ne beszélj, csak fülelj! Írd le, hogy milyen hangokat hallottál!

 

16. Rakj tábortüzet, énekeljetek, zenéljetek körülötte közösen!

 

17. Figyeld egy hónapon keresztül, éjszakánként a Hold változásait! Rajzold le amit láttál!

 

 +1. Azokat a gyakorlatokat, melyek igazán tetszettek, folytasd a nyári szünet elmúltával is!

 

Akár elkezdődött számodra a vakáció, akár nem, már ma hozzákezdhetsz a megvalósításhoz! :-)

 

 (Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Szólj hozzá!

A „holnap”, ami soha nem jött el.. - Igaz történet Apák Napjára

2016. június 18. 00:07 - Schrammel Ivett

eso_4.jpg

Gyerekkoromban azt hittem, a következő történet csak családi legenda, annyira hihetetlennek tűnt a számomra. Később megértettem, hogy igaz.. Mostanában gyakran eszembe jut, talán mert közel négy év után, hamarosan hazaköltözöm..

Apai nagypapám egy határmenti faluban született, közvetlenül Ausztria szomszédságában. Hatan voltak testvérek, három fiú és három lány. Német volt az anyanyelvük, mint mindenkinek a faluban – nagypapám német nyelvű iskolákba, gimnáziumba járt, magyarul gyakorlatilag nagymamámtól tanult meg tökéletesen.

Testvérei közül hárman disszidáltak annak idején, és külföldön is élték le hátralévő életüket: Szepi bácsi Amerikában, Chicagoban folytatta életét, Joseph bácsi - aki pap volt - helikopterrel járt az Egyesült Államok belső területein a telepesekhez, Annus néni végül Ausztráliában kötött ki. Két lánytestvére maradt itthon: Suli néni és Teri néni. Velük, és a később ritkán hazalátogató Szepi bácsival én is találkoztam gyerekkoromban.

Nagymamám mesélte, hogy a „Papa” is elindult egy este, hogy ő is disszidál.. Elbúcsúztak és ő kilépett az ajtón. Majd egy kis idő elteltével újra megjelent, bőrig ázva. „Esik az eső… Nincs nálam a kabátom… Majd holnap megyek…” – magyarázkodott.

Az a holnap soha nem jött el.

Magyarországon maradt a feleségével és a fiával, évtizedekkel később ment csak el, de akkor itt hagyta az egész földi létet.

 

Én örülök, hogy azon a nevezetes napon „esett az eső”.. Örülök, hogy felnevelte az apámat, hogy így ismerhettem mindkét nagypapám, hogy tizenéves koromig ő is része lehetett az életemnek.

 

 (Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd a blogot és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu