Pszichológus Online

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta - www.napmandala.eu blogja - Tanácsadás, coaching, terápia.

Ennyire manipulálhatóak vagyunk?

2016. szeptember 24. 09:51 - Schrammel Ivett

A dihidrogén-monoxid: „a láthatatlan gyilkos”

A nap 24 órájában, ezer csatornából ömlik ránk az információ: tv, rádió, magazinok és online magazinok, e-mail, facebook és más közösségi oldalak által. Mennyire vagyunk képesek kiszűrni, hogy melyik hírnek mi a valóságtartalma, hogy mi igaz és mi nem? Mi határozza meg a választásainkat, a döntéseinket, kezdve attól, hogy milyen mosóport vásároljunk, egészen a legfontosabb döntésekig? Mi magunk vagy mások?

Mennyire hiszékeny és manipulálható az ember? Egy ál-környezetvédelmi petíció tű pontosan megmutatja:

information_3_1.jpg

Egy amerikai iskolai tudományos konferencián 1997-ben első díjat nyert egy egyetemi hallgató, aki megpróbálta megmutatni, milyen könnyen bedőlünk a tudományos köntösbe burkolt, környezeti ártalmakkal fenyegető szövegeknek. A fiatalember egy petícióhoz gyűjtött aláírásokat, amelyben a "dihidrogén-monoxid" nevű vegyszer szigorú ellenőrzését vagy teljes betiltását követelte. Hiszen az anyag - többek között - túlzott izzadást, hányást okozhat, a savas eső fő komponense, gáz állapotban súlyos égést idézhet elő, hozzájárul az erózióhoz.

A pályázó ötven embert kérdezett meg, hogy támogatná-e a vegyszer betiltását. Negyvenhárom igennel válaszolt, hat nem tudott dönteni, és csak egy jött rá, hogy a dihidrogén-monoxid egyszerűen víz….

 

Íme a petíció:

 

„TILTSÁK BE A DIHIDROGÉN-MONOXIDOT!

A LÁTHATATLAN GYILKOS

A dihidrogén-monoxid színtelen, szagtalan, íztelen, és ezreket pusztít el minden évben! A halált legtöbbször az okozza, hogy a DHMO véletlenül a tüdőbe kerül, de ezzel a dihidrogén-monoxid ártalmai korántsem merültek ki. Abban a testrészben, amelyik hosszan érintkezik a szilárd DHMO-val, súlyos szövetkárosodás jöhet létre. Ha a DHMO az emésztőrendszerbe jut, túlzott izzadás és vizeletkiválasztás következhet be, de felfúvódás, hányinger, hányás is előfordulhat. A DHMO-dependencia kialakulása után a szer megvonása biztos halált jelent.

A dihidrogén-monoxid

  • savként is ismert, és a savas eső fő komponense,
  • hozzájárul az üvegházhatáshoz,
  • súlyos égést okozhat,
  • hozzájárul természeti környezetünk eróziójához,
  • számos fém korrózióját, rozsdásodását sietteti,
  • hibát okozhat az áramszolgáltatásban, rontja az autók fékhatását,
  • rákos daganatokban is kimutatható.

A SZENNYEZÉS JÁRVÁNYSZERŰ MÉRETEKET ÖLT!

Amerika szinte minden folyójában, tavában, medencéjében megtalálható ma a dihidrogén-monoxid. De a szennyezés az egész Földre kiterjed, és az antarktiszi jégtakarót is elérte. A DHMO több millió dolláros kárt okozott a Közép-Nyugaton és nemrég Kaliforniában is!

A veszély ellenére a dihidrogén-monoxidot felhasználják

  • ipari oldószerként és hűtőanyagként,
  • atomerőművekben,
  • poliuretán hab gyártásához,
  • tűzoltáshoz,
  • különböző kegyetlen állatkísérletekben,
  • a rovarirtók permetezéséhez,
  • a gyorséttermek egyes készítményeihez és más élelmiszerekhez.

A gyárak a szennyezett DHMO-t a folyókba és a tengerekbe engedik, és semmi sem állíthatja meg őket, mert az eljárásuk még mindig törvényes. A DHMO óriási hatást fejt ki az élővilágra. Ezt nem tűrhetjük tovább szó nélkül!

ÁLLJUK ÚTJÁT A BORZALOMNAK!

Az amerikai kormány azért nem tiltja be ennek a káros vegyszernek a termelését, elosztását és felhasználását, mert gazdasági szempontból hasznos a nemzetnek. A haditengerészet és más katonai szervezetek is kísérleteket folytatnak a DHMO-val, és több milliárd dolláros berendezéseket terveznek háborús hasznosítására. Több száz katonai kutatóintézetbe bonyolult, föld alatti hálózaton érkezik tonnaszám a DHMO. Sok intézmény nagy mennyiséget tárol későbbi felhasználás céljára.

MÉG NEM KÉSŐ!

Cselekedjünk MOST, hogy az újabb szennyeződést megakadályozzuk! Tudjunk meg többet erről a veszélyes vegyszerről!

A tudatlanság önmagunknak és embertársainknak is árthat!

Szövetség a DHMO betiltásáért”

 

Eddig a petíció.. És a tanulság? Nelson Mandelát idézve:

„Az oktatás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot.”

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Forrás: e-mail körlevél)

Szólj hozzá!

Mit tanulhatsz a külföldön töltött évekből?

2016. szeptember 17. 11:22 - Schrammel Ivett

A csoda ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér

Közel két külföldön töltött év után már írtam egy cikket a témában: Miért is jó külföldön élni – pszichológus szemmel”. Azt az írásom máig érvényesnek és igaznak tartom. Azonban azóta eltelt újabb két év, ez idő alatt sok új tapasztalatot szereztem, személyesen is és a szintén külföldön élő klienseim által, ezekből a tapasztalatokból született meg ez az újabb cikkem.

img_0211_1.JPG

Külföldön élve megtanulhatod, hogy minden lehetséges. Senkinek sincs bebetonozva a pozíciója az életben: lehet nagyot emelkedni és persze zuhanni is.

A kihívást gyakran leginkább az jelenti, hogy sokaknak frusztráló, külföldön nem tudnak a társadalomnak arra a szintjére belépni, ahonnan Magyarországról érkeztek. Elsősorban megfelelő szintű nyelvtudás és kapcsolatok hiányában. Ismerek rengeteg diplomást, aki a vendéglátásban dolgozik: agrármérnököt, aki pincérként keresi a kenyerét és ügyvédet, aki mosogat. De így olyan tapasztalatokra tehetnek szert, amire a szakmájukban elhelyezkedve esélyük se lenne.

És persze rengeteg a sikertörténet is, amiből megértheted, hogy soha nem késő változtatni.

Van konyhai dolgozóból lett könyvelő, pincérből lett étteremtulajdonos, matematikatanárból lett hipnoterapeuta, gyermekgondozóból lett személyi edző, vállalkozó. Sok helyen ugyanis nem kötik szakirányú diplomához bizonyos munkakörök betöltését, Magyarországgal ellentétben. Így annak is lehet esélye ezekre az állásokra pályázni, aki bármilyen okból kihagyta az életéből az egyetemi, főiskolai képzést, és ez már a körülmények miatt nem is férne bele az életébe – viszont van tehetsége és szorgalma egy-egy rövidebb kurzus elvégzéséhez. (Azért bizonyos esetekben ezeket a kurzusokat túl rövidnek tartom, de ahány ország, annyiféle szabályozás.)

 img_5222.JPG

Megtanulhatod, hogy semmi sem állandó, csak a változás.

Mivel nagy eséllyel szintén külföldről érkezőkkel kerülsz szorosabb kapcsolatba, hiszen a helyiekkel ellentétben ők hozzád hasonlóan rá vannak utalva a kapcsolatteremtésre, egy részük pedig néhány évente országot, de legalábbis várost vált – folyton új kapcsolatok, barátságok születnek és szűnnek meg. A külföldön élő magyar és expat közösségek kicsit olyanok, mint egy átjáróház.

Köszönet a sorsnak, a ma már Gibraltáron, Írországban, Franciaországban élő barátaimért, akiket mind egy másik országban ismertem meg. Messzire sodort minket egymástól az élet, de talán egyszer újra összefúj a szél.. :-)

 

Megtanulhatod, hogy bátrabb vagy, hogy többre vagy képes, mint gondolnád.

Nem az a bátor, aki eleve félelmek nélkül él - úgy könnyű. Az a valóban bátor, aki legyőzi a félelmeit. És kinek ne lennének félelmei – még a biztos nyelvtudás, biztos szakmai tudás ellenére is külföldön élve. Valójában itt kénytelen is vagy úrrá lenni a félelmeiden és belevágni számodra ismeretlen, új dolgokba, ha boldogulni szeretnél.

 

Megtanulhatod pozitívabban szemlélni a világot.

Hiszen minden, ami ismeretlen félelmet is kelthet, távol a jól ismert otthonodtól pedig szinte minden ismeretlen, éppen ezért rengeteg pozitív csalódás, meglepetés érhet külföldön élve. Ugyanis a legtöbb félelmünk valójában irreális, vagy legalábbis túlzó, a valóságtól elrugaszkodott. A valóság általában nem is olyan ijesztő, mint ahogy azt a képzeletünkben lefestjük. Sőt, tulajdonképpen a saját képzeteinktől félünk, szorongunk és nem a valóságtól.

 img_4448.JPG

Megtanulhatod, hogy mik a rejtett képességeid, belső erőforrásaid.

Hiszen az új közegben bizony sokszor nem elegendő a megszokott, rég bevált mintákat elővenni, új képességeket kell felébreszteni magadban, új gondolkodási és viselkedésmintákat tanulni.

 

Felismerheted, hogy sokkal rugalmasabb és elfogadóbb tudsz lenni, mint gondolnád.

Mivel a kezdeti egyedüllét olyan emberekkel hoz közeli kapcsolatba, akikkel az otthonodban semmilyen kapcsolatod nem volt, barátságok alakulhatnak ki a nagyon eltérő társadalmi státusz, világkép, politikai, vallási nézetek, életszemlélet, és természetesen a különböző kultúra ellenére, magyarokkal és nem magyarokkal egyaránt. Ezáltal mindenképp gazdagodsz, szélesebb spektrumát vagy képes látni, érzékelni a világnak.

 

Megtanulhatod, hogy a felszíni különbségek ellenére, az emberek valahol mélyen mindenhol ugyanolyanok.

Bár különbözőek a nyelvek, a kultúrák, a szokások, mégis ugyanazok az örömeik, a bánataik, a félelmeik, a problémáik, a céljaik. Úgy szoktam fogalmazni, hogy "mindenki másképp egyforma". :-)

 img_4342.JPG

Ráébredhetsz, hogy még mindig képes vagy a tanulásra.

Akár aktívan tanulod, fejleszted a nyelvtudásod, akár nem, akarva-akaratlanul is rengeteg új információ, szó, kifejezés ragad rád. Így szinte észrevétlenül csiszolódik a nyelvtanod, fejlődik a nyelvtudásod. Tulajdonképpen ez a leghatékonyabb, leggyorsabb útja a nyelvtanulásnak, a mai élő beszélt nyelv elsajátításának.

 

Felismerheted, hogy melyek az igazán fontos, értékes kapcsolatok a számodra.

Megtapasztalhatod, hogy ki az, aki hiányzik, hogy hiányzik-e egyáltalán valaki az életedből. Néhány barátság kiállja az idő és a távolság próbáját, hosszú szünet után ugyanúgy folytatódnak a beszélgetések mintha csak a tegnapit folytatnánk, pedig akár évek teltek el. Néhány kapcsolat nem állja ki ezt a próbát – de érdemes végiggondolni, hogy akkor ezek valódi veszteségek-e. Talán ezekért nem is kár..

 

Megismerheted, hogy mi az, ami valójában fontos a számodra, letisztul a saját értékrended.

A külföldi létnek vannak nyereségei és veszteségei egyaránt, és mindenki számára más dolgok jelentik az előnyöket és hátrányokat. Egy idő után el kell döntened, hogy mész vagy maradsz, ehhez pedig automatikusan mérleget kell vonni: Mit nyertem, mit vesztettem? Megéri-e? Ebből a folyamatból kiderülhet, hogy mik a számodra valóban fontos dolgok, mi az, ami téged boldoggá tesz. A biztonság? A szabadság? A kalandok? A változatosság? A pénz? A jólét? A szakmai előrelépés? A fejlődés lehetősége? A pozíció? A barátságok? A család? Akár egész meglepő felismeréseket is tehetsz ezzel kapcsolatban.

 

Ha végignézzük az eddig leírtakat, egyértelmű, hogy hosszabb ideig külföldön élve mélyebb önismeretre tehetsz szert, fejlődnek a képességeid, fejlődik a személyiséged. Rájössz, hogy az élet egy nagy és izgalmas utazás. És talán ez a legnagyobb nyeresége a külföldön töltött éveknek.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett) 

5 komment

Agresszív, passzív és asszertív viselkedés - Milyen a hatékony önérvényesítés?

2016. szeptember 03. 08:23 - Schrammel Ivett

 Három életstratégia – három kommunikációs stílus.

Téged melyik jellemez? És milyenné szeretnél válni?


ero_1_1.jpg

Az asszertív viselkedés valójában önérvényesítő viselkedést jelent – a szó legpozitívabb értelmében.

Alapvetően az embereket 3 féle működési mód, kommunikációs stílus jellemzi az életben, kapcsolataikban: agresszív, passzív vagy pedig asszertív/önérvényesítő.

Az agresszív embert egyszerűen onnan ismerni fel, hogy meg akarja mondani másoknak, hogy mit tegyenek: irányítani, uralkodni akar, akár kemény harc árán is.

A passzív hagyja, sőt néha kifejezetten igényli, hogy mások mondják meg neki, mit tegyen és azt is teszi, így alárendelt szerepekbe kerül kapcsolataiban.

Az asszertív egyszerűen tudja, hogy mit akar és azt is teszi. Nem hagyja, hogy mások döntsenek helyette és ő sem hoz döntéseket mások helyett, ellenben hatékonyan együttműködik másokkal.

 

Egy egyszerű példa könnyen megvilágítja a három stílus közötti különbséget:

Ha elmegy az agresszív, a passzív és az asszertív vásárolni, mindhárman kérnek egy kiló szép, piros almát, amit a pulton látnak, majd ehelyett kapnak egy kiló sárga, hibás gyümölcsöt a pult alól - hárman háromféleképp reagálnak:

Az agresszív dühösen kiabálni kezd az eladóval, követeli, hogy azonnal cserélje ki az árut.

A passzív savanyú képpel ugyan, de szó nélkül hazaviszi, amit kapott. (Ugyanis ehhez van hozzászokva.)

Az asszertív mosolyogva visszaadja a hibás árut és elismétli a kérését, hiszen nem azt kapta, amit akart.

Könnyen belátható, hogy a három közül az asszertív magatartás a legcélravezetőbb és legeredményesebb hosszú távon. Az asszertív eléri a célját és közben megőrzi a jó kapcsolatot másokkal.

 asszertiv_1_1.gif

Milyen kapcsolati minták adódnak a három eltérő kommunikációs stílusból?

  1. agresszív – agresszív:

Két agresszív ember kapcsolatát a folyamatos harc, küzdelem jellemzi: olyan ez, mint egy kötélhúzás. Az a hajó pedig nem jut messzire, melyben két irányba eveznek.

  1. agresszív – passzív:

Az egyik irányít, a másik alárendelt szerepbe kerül. Nem túl egészséges kapcsolati minta, hiszen mindketten az agresszív céljait valósítják meg, a passzív általában sokat szenved, nem a saját életét éli, az agresszív pedig nem tudja őt igazán sokra becsülni.

  1. passzív – passzív:

Nem jutnak együtt messzire, hiszen mindketten a másiktól várnák az irányítást. Hajójuk csak sodródik a tengeren.

  1. asszertív – asszertív:

„Élni és élni hagyni” típusú egészséges, együttműködő kapcsolat. A közös hajóban egy irányba evezve messzire juthatnak.

  1. asszertív – passzív:

A passzív ember először agresszívnak gondolja az asszertívat, hiszen látja, hogy a másik pontosan tudja, hogy mit akar és érzi részéről azt a határozottságot, céltudatosságot, ami belőle hiányzik. De amint észreveszi a különbséget, hogy egyáltalán nem akarja őt erőszakkal irányítani, maga is megtanulhatja tőle az önérvényesítő magatartást.

  1. asszertív – agresszív:

Az agresszív először azt hiszi, hogy egy másik agresszív személlyel van dolga, hiszen a másik öntudatos, céltudatos és nem hagyja magát irányítani, ezért szokásához híven harcolni készül vele, hogy legyőzhesse. Egy asszertív emberrel azonban nem lehet sem harcolni, sem pedig uralkodni felette. Valójában az asszertív magatartás a legcélravezetőbb az agresszív személyekkel szemben, ugyanis az agresszív vagy kénytelen stratégiát váltani, és asszertív módon együttműködni, ha pedig ezt nem teszi meg, kénytelen megszakítani a kapcsolatot. Az előbbi kifejezett nyereség, az utóbbi pedig – lássuk be – nem nagy veszteség. Egy agresszív, együttműködni képtelen emberrel nem érdemes kapcsolatban maradni!

 

Bármelyik stratégia is jellemez jelenleg, fontos tudnod, hogy az asszertív viselkedés tanulható, fejleszthető – és ahhoz, hogy a saját céljaid valósíts meg, ténylegesen a saját életed éld, másokkal harmóniában - érdemes is elsajátítani!

 egyutt_hajo_1_1.jpg

És végül következzen egy lista: az asszertív (önérvényesítő) jogok listája

  1. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
  2. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet.
  3. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.
  4. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd mi fontos neked és mi nem.
  5. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
  6. Jogod van ahhoz, hogy kérd, amire szükséged van.
  7. Jogod van ahhoz, hogy megkapd, amiért fizettél.
  8. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakemberektől, beleértve az orvosokat is.
  9. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.
  10. Jogod van ahhoz, hogy képviseld az érdekeidet.
  11. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
  12. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.
  13. Jogod van ahhoz, hogy meggyógyulj.
  14. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: "Nem tudom."

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

3 komment

Vigyázz mit kívánsz, a végén még megkapod!

2016. augusztus 27. 09:14 - Schrammel Ivett

Ez a gyakorlat megmutatja, érdemes-e hozzákezdened céljaid megvalósításához

 img_0434.JPG

Az ember életének alapvető élménye a vágyakozás. Mindig vágyunk valamire: jobbra, többre, másra. Újabb és újabb célokat tűzünk ki magunk elé. Mielőtt azonban hozzákezdenénk céljaink megvalósításához - akár konkrét tettekkel, akár mentálisan: meditációval, pozitív programozással, ismétlődő vizualizációs gyakorlatokkal - érdemes rászánni egy kis időt, hogy megtudjuk, valóban jó lesz-e nekünk, ha elérjük a vágyott célt. Így elkerülhető az a csalódás és elégedetlenség, amit gyakran annak ellenére érez az ember, hogy hosszú küzdelem után végre célt ért, álmai valóra váltak.

Ehhez elegendő egy kicsit befelé figyelni, elképzelni, hogy milyen lesz, ha vágyunk megvalósul. Nem úgy, mintha kívülről egy filmet néznénk, hanem mintha itt és most történne a dolog, itt és most érnénk el célunkat.

Teremtsünk egy kis csöndet magunk körül és önmagunkban, csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy a vágyunk valóra vált... Hol vagyunk most? Mit látunk magunk körül? Milyen hangok vesznek körül? És a legfontosabb: Milyenek a testi érzeteink? Figyeljük meg ezt alaposan!

Honnan tudjuk valójában, hogy mit érzünk? Honnan tudjuk, hogy boldogok, elégedettek vagyunk? Onnan, hogy különböző testi érzeteket címkézünk meg különféle érzelmekként. Ha e rövid vizualizációs gyakorlat során kellemetlen testi érzeteket tapasztalunk - az élmény "szívszorító", "gyomorszorító", vagy egyenesen "gyomorforgató", izmaink megfeszülnek, vállainkat felhúzzuk, izzadni, remegni kezdünk, levegő után kapkodunk, torkunk összeszorul, belefájdul a fejünk - biztosak lehetünk benne, hogy a cél elérése nem hozza meg a vágyott eredményt számunkra. Felesleges lenne a megvalósításhoz hozzákezdenünk. Téves volt a célkitűzés, délibábot kergettünk vagy talán nem is a mi célunk volt ez valójában, hanem valaki más "ültette a fejünkbe”. Persze, honnan tudná bárki, hogy mi a jó nekünk? Hiszen sokszor magunk sem tudjuk biztosan... Ha azonban kellemes testi érzeteket élünk át - könnyed laza érzés az izmokban, egyenletes, mély légzés, mosoly az arcon, mintha lebegnénk, mintha a ráncaink kisimulnának - bátran vágjunk bele a megvalósításba! A cél elérése elhozza majd a várt elégedettséget, örömet! Higgyük el: a testünk nem hazudik!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotó: Schrammel Ivett)

 

Szólj hozzá!

Az allergia lelki háttere és pszichológiai terápiája

2016. augusztus 20. 09:19 - Schrammel Ivett

Allergia - "az immunrendszer fóbiája"

allergia_1_1.jpg 

Az allergia ma már népbetegség, az allergiás betegek száma évről évre nő, 400 millió embert érint a világon, Magyarországon 2-3 millió embert. A legjellemzőbb tünetek az állandó tüsszögés, orrfújás, orrdugulás, de gyakori a könnyezés, szemviszketés és a  különböző bőrtünetek is.

Napjainkban előtérbe került a betegségek pszichoszomatikus szemlélete, mivel a pszichológiában és az orvostudományban nem is olyan régen történt egy paradigmaváltás. A betegségek szemléletében a biomedikális modell meghaladottá vált, felváltotta a biopszichoszociális modell, miszerint a betegségek keletkezésében és lefolyásában a biológiai tényezőkön kívül szerepet játszanak pszichológiai és társadalmi tényezők is. A lineáris kauzalitás elvét pedig felváltotta a cirkuláris okság elve: testi folyamatok hatnak pszichológiai folyamatokra és fordítva: pszichológiai folyamatok hatnak testi folyamatokra.

Az allergiák nagy része egyértelműen pszichoszomatikus betegség, az orvostudomány szerint is. A pollenallergiák, por allergia, a bőrt érintő allergiák jelentős része felnőttkorban alakul ki, úgynevezett szerzett allergia. A veleszületett allergiák, a penicillinérzékenység természetesen nem ide sorolhatók.

Az allergia gyógyszeres kezeléssel csak tünetmentesíthető, azonban pszichológiai módszerekkel, speciális pszichológiai terápiával, elsősorban NLP módszerekkel sok esetben gyógyítható.

A szerzett allergiát úgy is nevezhetjük, hogy az "immunrendszer fóbiája".

Az allergiás személy elfojtott haragját, dühét, belső frusztrációját, félelmét vetíti ki egy valójában ártalmatlan anyagra, az "allergénre". Úgy érzi, hogy az életben akadályoztatva van saját érdekei érvényesítésében, ettől pedig frusztrálódik. Az ennek hatására benne megjelenő haraggal, félelemmel és agresszív késztetésekkel pedig nem tud mit kezdeni. Haragjának, agresszív késztetéseinek kifejezése korlátokba ütközik. Ezek lehetnek belső és a külvilág által támasztott külső korlátok. Így az érzések elfojtás alá kerülnek és a tudattalanba süllyednek. Sokat elárul a valódi probléma jellegéről az is, hogy ki milyen anyagra tolja át saját negatív érzéseit - ennek mindig szimbolikus jelentése van.

Megfigyelhető, hogy az allergia tüneteinek megjelenése és erősödése stresszhelyzetekhez, párkapcsolati, családi vagy munkahelyi konfliktusokhoz köthető.

Az allergia pszichológiai kezelése egyfajta tanulási folyamat: a terápia során feltérképezzük az allergia hátterében álló negatív érzelmeket, a személy megtanul más módon reagálni a haragra, frusztrációra, megtanulja másként kezelni az ilyen érzelmeket kiváltó helyzeteket. Megtanulja másként érzékelni az addig allergén anyagot, és ezáltal más módon reagálni rá - egészségesen, allergiás tünetek nélkül. Végre nyugodtan "fellélegezhet", a szó szoros értelmében!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, NLPt terapeuta

29 komment

Hogyan is működik a pozitív programozás?

2016. augusztus 13. 09:24 - Schrammel Ivett

Nekem az a tapasztalatom, hogy a vonzás törvényét, a pozitív mentális programozást sokan félreértik, mert sok a félreérthető, leegyszerűsítő magyarázat ezzel kapcsolatban.

Mit is jelent az, hogy az ember teremt a gondolataival? Hogy „bevonz” az életébe bizonyos dolgokat? Hogyan működik ez valójában? Miért van az, hogy a pozitív programozás néha hibátlanul működik, néha pedig nem?

 ket_vilag_3.jpg

Tudjuk, hogy a tudat a jéghegy csúcsa. Akkor miért gondoljuk, hogy a tudatos gondolataink irányítanak bennünket? Miért gondoljuk, hogy a tudatos gondolataink alapján vonzunk be eseményeket? Alapvetően nem a tudat, hanem a tudattalan irányít. Hiába a tudatos pozitív gondolatok, ha tudattalanul az ember mást "ismételget", ha a tudattalan félelmeink, tudattalan vágyaink, tudattalan meggyőződéseink, a tudattalan „programjaink” – melyek sokszor évekkel, évtizedekkel ezelőtt íródtak, akár magunk által, akár valaki más által - erősebbek, akkor nyilván annak hatása fog erőteljesebben érződni az életünkben. Pl. hiába programozza valaki tudatosan a sikert, az élet bármely területén, ha tudattalanul ennél a vágynál sokkal erősebb a sikertől való félelme. Ennek számtalan oka lehet: a tudattalan hit, hogy ő ezt nem érdemli meg, a félelem, a siker által okozott egyéb – elsősorban a kapcsolatokban bekövetkező – változásoktól, a félelem mások vélt vagy valós negatív véleményétől.

Ezért fontos a tudattalanban egy "nagytakarítást" rendezni, és utána rendszeresen "takarítani". Nem csak a lakhelyünket, a testünket, hanem a tudatunkat és a tudattalanunkat is tisztán kellene tartani. Akkor lesz képes a tudattalan bölcsessége igazán segítő módon megnyilvánulni.

novekedes_1_1.jpg

Mit is jelent a tudattalan „nagytakarítása” és rendszeres „takarítása”?

Mivel nehéz lenne csukott szemmel kitakarítani a házunkat, először is meg kell ismernünk a tudattalan tartalmakat, a tudatba kell emelnünk azokat. Szembe kell néznünk tudattalan vágyainkkal, félelmeinkkel, korlátozó meggyőződéseinkkel. Végeznünk kell egy alapos szelektálást: mi az, ami hasznos, ami előre visz, segít minket, amire valóban szükségünk van és mi az, ami haszontalan, idejétmúlt, kifejezetten korlátozó. Sok régi meggyőződést találhatunk ilyenkor, ami valamikor akár hasznos is lehetett, de mára idejétmúlt. Milyen jó volt például gyerekként hinni a Mikulásban.. :-)

Ugye, ma már felesleges? Ha ezt a hitünket megtartottuk volna felnőttként, akkor gyerekeink hiába várnák a csizmákban az ajándékokat, és persze mi is hiába várnánk erre minden évben, december 6-án.

Lehet, hogy ez most viccesen hangzik, de meglepő módon sok ehhez hasonlóan irreális meggyőződést találhatunk, ha alaposan kutatunk. Lehet, hogy kisgyerekként még mindent elhittünk a szüleinknek, tanítóinknak, a felnőtteknek – ma már tudjuk: nem minden igaz, amit mondtak nekünk. Nem igaz, hogy „Te ezt nem tudod megcsinálni”, „Neked ez úgysem sikerül”, „Te ezt nem érdemled meg”, „Te ezt nem értheted”, „Te még kicsi vagy ehhez”, stb.

Miután megismertük azokat, megválhatunk önkorlátozó hiteinktől, gátló programjainktól. A fenti Mikulásos példa jól mutatja, hogy ez lehetséges.. :-) 

Ugyanígy találhatunk irreális félelmeket, irreális vagy már idejétmúlt vágyakat is. Kiderülhet az is, hogy ezek nem is a mi félelmeink, a mi vágyaink eredetileg, csak átvettük valakitől, a magunkévá tettük, de tulajdonképpen nem is hozzánk tartoznak. Ezeket szintén le tudjuk választani önmagunkról.

Csak miután megszabadultunk a felesleges tartalmaktól, utána tudjuk tudatunkat és tudattalanunkat egyaránt, pozitív, valóban segítő, előrevivő tartalmakkal megtölteni. Ezután indulhat el a pozitív mentális programozás.

A tudattalan „nagytakarítása” –megismerése és újraprogramozása - úgynevezett módosult tudatállapotban tud megtörténni, ekkor nyílik meg a tudat és a tudattalan közötti átjáró. Az út lehet többféle: meditáció, vezetett meditáció, NLP, hipnózis, stb. Mindenkinek magának kell megtalálnia a számára leginkább megfelelő módszert, a saját útját.

És ahogy használat során a házunk, lakásunk, a testünk is „bepiszkolódik”, ezért rendszeresen tisztítjuk, takarítjuk, úgy nem árt rendszeresen bekukkantani a fent említett átjárón, hogy bepillantsunk a tudattalanba: van-e újabb rendbetennivaló.

ejtoernyo_1_1.jpg

Mit érdemes tenni, hogy a pozitív mentális programozás valóban működjön? Hogy elérjük a kívánt eredményeket, pl. az egészséget, a sikert?

Az én hitem szerint az emberrel valójában csak olyan események történnek - csak olyan események történhetnek - amelyek tanítják, amelyekre valójában szüksége van a fejlődéséhez. Ezek nem mindig kellemesek. De ha valamit meg tudtunk volna tanulni más, kellemesebb módon, nyilván nem lett volna rájuk szükség. Ha az ember nem veszi észre az első apró figyelmeztető jeleket, jönnek a figyelmen kívül hagyhatatlan, komolyabb történések.

Az ember nem feltétlenül azt vonzza be, amit szeretne, hanem amire valójában szüksége van a felismerésekhez, a belső fejlődéshez. Ezt pedig általában tudatosan nem is tudjuk, hogy micsoda. Pl. hiába programozza valaki tudatosan az egészséget, ha nem érti meg a betegsége üzenetét, tanítását, célját az életében és nem változik ő maga, nem változtat az életén ennek hatására. Ezért van az, hogy a pozitív mentális programozás ilyen esetekben önmagában nem vezet eredményre, csak a mélyreható belső változással együtt.

Az önismeret is éppen ezért fontos: ha nem tudom, hogy milyen vagyok, akkor azt sem tudom, hogy min kellene változtatnom, hogy elérjem a célom. Nehéz lenne pl. most eljutnom Barcelonába, ha nem tudnám, hogy hol vagyok jelenleg. Lehetetlen lenne így megtervezni az utat. Nemcsak azt kell tudnom, hogy mi a célom, hanem azt is, hogy honnan akarok oda eljutni, és persze el kell fogadnom, hogy jelenleg itt állok, itt tartok, így válik világossá az út.

Ezt jelenti valójában a pozitív gondolkodás: Abból indulok ki, ami van. Nem pedig abból, ami nincs.

Az önismeretet segítő módszerek, terápiák pont erről szólnak, és akkor a leghatékonyabbak, ha nemcsak a tudattal, hanem a tudattalannal is dolgoznak. Először megismerjük a tudattalan tartalmakat, utána tudunk változtatni rajta.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

 

8 komment

Hogyan szeress bele újra az életedbe?

2016. augusztus 05. 11:51 - Schrammel Ivett

Néha talán úgy érzed, hogy már nem találsz annyi örömet, szépséget az életedben, mint egykor, mintha valami megváltozott volna. S bár biztosan változtak a körülményeid, a téged körülvevő világ is, ennél sokkal fontosabb, hogy valójában a belső világod változott meg. Benned változott meg valami, a te hozzáállásodban, szemléletedben, viselkedésedben, s éppen ezért Te tudsz tenni azért is, hogy újra megtaláld az örömöt, hogy újra beleszeress az életedbe.

 img_5100.JPG

  1. Légy jelen a pillanatban!

Az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek elégedetlenek az életükkel az, hogy elszalasztják azt, lemaradnak róla. A múltban és a jövőben élnek a jelen pillanat helyett. A múltban elkövetett hibákon keseregnek, az elszalasztott lehetőségeket siratják, vagy épp visszasírják a régi szép időket, és a jövőbe vetített negatív képek miatt aggódnak, szoronganak. Így a jelen szépségeit, örömeit észre sem veszik.

Emlékezz: "A múlt történelem, a jövő rejtély, a jelen ajándék."

  1. Ismerd fel a saját értékeidet!

Lehet, hogy csodálsz, irigyelsz másokat és azt hiszed, hogy azt kell tenned, amit ők, hogy sikeres és elégedett legyél az életeddel. Érdemes elgondolkodni: talán azért csodálod őket, mert a saját életüket élik. Valójában a hitelesség az, ami vonzó. Ne másokat figyelj, nézz helyette befelé, hogy megtaláld a saját belső értékeidet, és élj ezeknek megfelelő, hiteles életet.

  1. Gondolkodj és kommunikálj pozitívan!

Gondolataink és szavaink programoznak minket – ez lehet negatív és pozitív programozás egyaránt, rajtad áll, hogy melyiket választod. A pozitív gondolkodás azonban nem egyfajta irreális optimizmus: valójában azt jelenti, hogy abból indulsz ki, ami van, nem pedig abból, ami nincs. A hiányok helyett figyelj a célokra és a meglévő erőforrásaidra.

  1. Fókuszálj a lehetőségekre a szükségszerűségek helyett!

Ahelyett hogy azon gondolkodnál mit „kell”, „kellene”, „kellett volna” tenned, vedd számításba a lehetőségeidet! A „kellett volna” egyébként is csak bűntudatot kelt benned.

  1. Légy rugalmas!

Találj mindig legalább 3 alternatívát, ez adja meg a döntés szabadságát! Ha úgy érzed, csak egyetlen lehetőséged van, az kényszer. Ha azt gondolod, csak két lehetőséged van, azt dilemmának hívjuk.  

img_5351.JPG

  1. Menj új utakon, a megszokottak helyett! Utazz új helyekre, oda, ahol azelőtt még soha nem jártál!

Munkába menet, hazafelé menet mindenkinek megvan a bejáratott, gyakran évek óta minden nap használt útvonala. Találj és használj új utakat! A szó szerinti perspektívaváltás segít a mentális szemléletváltásban. 

  1. Mozogj!

Találd meg a számodra legmegfelelőbb mozgásformát, sportot! Számos kedvező élettani hatása mellett, amikor a mozgásra fókuszálsz, a jelenre figyelsz, egy kicsit másképp kezded látni a dolgokat és ezáltal új lehetőségek nyílnak ki előtted.

  1. Kapcsolódj a saját céljaidhoz! Írj „bakancslistát” és kezdj hozzá a megvalósításhoz!

 

  1. Vedd körül magad számodra megfelelő emberekkel!

Tölts időt olyan emberekkel, akik építenek téged, észreveszik az értékeidet, akik önmaguk is őszinte, hiteles életet élnek.

Az energiák hatnak rád: ha pozitív energiák vesznek körül, pozitívan kommunikálsz másokkal, elkezded újrarendezni a gondolataidat és más módon tapasztalod meg a körülötted lévő világot.

  1. Légy hasznára másoknak!

Ha valaki másért teszel valamit, az élet teljesebbé, értelmesebbé válik. Mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással és mindenkinek megvan a maga szerepe az életben, ahogy mások hasznára is válhat és a közös jót építheti. Ha a valódi szerepednek megfelelő életet éled, megszűnik az üresség érzet.   

img_0368.JPG

 

Hogy újra beleszeress az életedbe, elhatározást, befelé figyelést, elmélkedést és cselekvést igényel. De az egész folyamat leginkább a régi, felesleges dolgok elengedéséről szól és a megismerésről, a ráhangolódásról: a valódi, hiteles, mély önmagad megismeréséről, az ennek megfelelő célokra és életre való ráhangolódásról.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

2 komment

Ezt is elviszem magammal.. Virtuális csomag, amit a Gibraltáron töltött évek után hazaviszek Magyarországra..

2016. július 30. 09:12 - Schrammel Ivett

img_0202.JPG5 nap kalandos utazás után – hogy is ne lenne kalandos autóval és 3 gyerekkel – megérkeztem egyik otthonomból a másikba: Gibraltárról vissza Magyarországra. Azért is szeretek autóval utazni, akár napokon keresztül, repülés helyett, mert ilyenkor valahogy letisztulnak az ember gondolatai, van ideje megérkezni, fejben és lélekben átállni, nem csak úgy „belezuhan” egyik helyről a másikba, egyik világból a másikba.

Tehát mit is viszek haza magammal, persze a fizikai csomagjaimon kívül?

  1. Viszem magammal az emberek mosolyát, ami 3 és fél év után is őszintének tűnik. Mosolyognak, ha süt a nap, és mosolyognak, ha esik az eső – hiszen még mindig jobb nevetve bőrig ázni, mint sírva vagy dühöngve.
  2. Viszem magammal a szinte egész éven át tartó napsütést, a meleget, a „saját belső Napomat”, ami a hideg Pesti napokon is felmelegít.
  3. Viszem magammal a sós tengeri levegőt, az állandó szelet, mely megmutatja, hogy semmi sem jó vagy rossz önmagában, mindent kontextusban érdemes értelmezni. A nyári meleg mit sem ér, sőt elviselhetetlen szellő nélkül és a téli eső is egész más, ha a szél miatt nem függőlegesen, hanem szinte vízszintesen esik.
  4. Viszem magammal a tenger hullámainak zúgását, a sirályok vijjogását, az égen mindig gyorsan mozgó felhők képét, ami arra emlékeztet, hogy semmi sem állandó, az élet örök változás. Ezt az ember amúgy is nagyon megtanulja külföldön élve.
  5. Viszem magammal a folyton nyüzsgő, színes forgatagot, ami itt az utcákat jellemzi, ami azt juttatja eszembe, hogy „mindenki másképp egyforma” – bár különbözőek vagyunk, de valahol mindannyian „rokonok”. Ami megmutatta, hogy a különbözőségek ellenére lehetséges a békés egymás mellett, sőt együtt élés. img_0691.JPG
  6. Viszem magammal a spanyol paella, a brit fish and chips, az indiai chicken tikka ízét és receptjét. Lám-lám, gazdagodhatunk is más kultúrák által – és persze nem csak ételreceptekkel, hanem „életreceptekkel” is. A gibraltáriak mentalitása az egyik legjobb példa, hogy milyen az, amikor nem csak szlogen, hogy „a család az első”, milyen az, amikor ez egy valóban összetartó és megtartó rendszer.
  7. Viszem magammal a „nem sietést”, a spanyol „manana” stílust, a lassabb élettempót. A tudást, hogy egy közös kávézás, egy baráti beszélgetés a legzsúfoltabb napba is belefér. Hogy nem siethetünk sehova annyira, hogy ne álljunk meg egy pár szóra az összes ismerőssel, akivel útközben találkozunk. (Ez itt a Main Street-en egy 15 perces gyalogút során minimum 10 embert jelent.)
  8. Viszem magammal a tapasztalatot, hogy mosolyra mosoly a válasz, kérdésre felelet, kérésre segítség. Sőt akár kérés nélkül is.. Soha nem felejtem el az első „igazi gibraltárival” való beszélgetésem: Én a gyerekekkel voltam a játszótéren, ő az unokájával, egyszerűen odajött hozzám, mert még soha nem látott itt, megadta a telefonszámát és felajánlotta a segítségét, ha bármire szükségem lenne. Ő lett az egyik „kedvenc nagyim”.
  9. Viszem magammal az utcán éneklő, táncoló, zenélő vagy éppen óriási szappanbuborékokat fújó, és így világ körüli útra pénzt gyűjtő „poszt hippik” képét, akik nagyon messziről jutottak el idáig és hiszem, hogy végigjárják a megálmodott utat – sőt útközben még jól is szórakoznak. És bár ahány ember, annyi különböző út, de miért ne érezhetnénk magunkat jól út közben is, nem csak a célba érve? Hiszen valójában az utazás fontos, nem a megérkezés. 
  10. Tudom, hogy most sokan azt mondják, hogy javíthatatlan optimista vagyok, de viszem magammal a hitet, hogy bárhol létre lehet hozni egy mindenki számára élhető világot, csak jó szándék, hit és összefogás kell hozzá. img_0434.JPG

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

2 komment

Gyakorlati tanácsok külföldre költözőknek

2016. július 15. 20:14 - Schrammel Ivett

img_0169_1.jpg 

Egyre többen élnek külföldön vagy tervezik a külföldre költözést. Milyen hibákat ne kövess el és mit tegyél helyette. 

  1. Ne feledd az „öreg indián” stratégiát: Tájékozódik – Dönt – Cselekszik! És soha nem cseréli fel a sorrendet. Szánj elegendő időt a költözés előtt a lehető legalaposabb tájékozódásra az új hellyel kapcsolatban. De ne legyenek illúzióid: Így is érnek majd meglepetések bőven, ha nem is annyi, mint megfelelő tájékozódás nélkül.
  1. Ne csak menekülj valami elől, inkább menj valami felé! Tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi helyzetednél bármi jobb. Mindig lehet rosszabb, mindig van lejjebb. Találj egy számodra vonzó, motiváló alternatívát, ami felé szívesen tartasz!
  1. Ne legyenek elvárásaid! Kíváncsian, nyitott szemmel, füllel és szívvel csodálkozz rá az új világra, mint egy kisgyerek!
  1. Ne várd, hogy mások kezdeményezzenek kapcsolatot veled! Közeledj te a helyiekhez és más expatokhoz! A helybeliek eleve nagy szociális hálóval rendelkeznek, szövevényes családi és több évtizedes baráti kapcsolatokkal. Neked áll inkább érdekedben, hogy új ismerősöket, barátokat szerezz. Az expatok hasonló cipőben járnak, mint te.
  1. Ne akarj mindent egyedül megoldani! Kérdezz, kérj segítséget bátran! Meglátod, az emberek többsége szívesen segít, örömmel osztja meg a tapasztalatait veled.
  1. Ne hasonlítgass mindent a régi otthonodhoz! Tudom, hogy nehéz, de legalább ne ítélkezz! Ne méricskéld, hogy mi jobb, mi rosszabb az új helyen! Természetesen mindenhol vannak kulturális különbségek, egy idegen, más kultúrából érkező számára furcsaságok. Nézd úgy, hogy ez egyszerűen más, mint otthon! img_0500_1.jpg
  1. Szakíts időt rendszeresen az otthon maradt családtagokkal, barátokkal való kapcsolatra, legalább virtuálisan! És bár annyi új élmény ér az első időkben, hogy akár naponta mesedélutánt tarthatnál, figyelj arra, hogy ezek valódi beszélgetések legyenek, ne a te saját monológod. Kérdezd őket is a mindennapjaikról, így megőrzöd a kapcsolati egyensúlyt!
  1. Ne siettess semmit! Ne akarj néhány hónap alatt beilleszkedni. Az országváltásnak megvannak a maga természetes fázisai, erről írtam korábban „Az új élet négy szakasza - Dilemmák és választások külföldön” c. cikkemben. Van időd bőven!
  1. Ne aggódj, ha nem beszéled tökéletesen a befogadó ország nyelvét! Ha valaki kritizál, elmondhatod: „Ez semmi mást nem jelent, csak azt, hogy van ezen kívül egy másik nyelv (a magyar) amit hibátlanul beszélsz!” :-)  Az új otthonodban való mindennapi boldoguláshoz egyébként sem szükségesek az irodalmi mélységek. Figyeld meg: helyiek is csak töredékét használják az általuk passzívan birtokolt nyelvnek.
  1. Ne számolj fel mindent otthon közvetlenül a költözés után, a „mézeshetek fázisában”, vagy még a költözés előtt. Más valahol turistáskodni, nyaralni és egészen más a mindennapokat élni.
  1. Ne rohanj haza hirtelen felindulásból a „kultúrsokk szakaszában”! Hidd el, ez is csak egy átmeneti állapot, később könnyebb lesz, és megalapozottabb döntést leszel képes hozni akár a maradás akár a hazaköltözés mellett.
  1. Bármilyen vonzó is az eredeti „A” terv, és bármennyire 100%-osan elérhetőnek tűnik, mindig legyen „B” terved, optimális esetben „C” terved is. Ha csak két lehetőséged van, azt dilemmának hívjuk. Az igazi szabad választást a minimum 3 lehetőség adja.
  1. Ha nem boldogulsz egyedül a költözés tervezésével, ha kétségeid vannak, kérj támogatást! Igénybe veheted speciálisan külföldre költözőknek szóló „Céltervező tréningemet”.
  1. Ne maradj egyedül a lelki gondjaiddal! Ne várd, hogy majd magától megoldódik! Vannak a külföldön elkezdett új életnek természetes mélypontjai és a „komfortzóna elhagyása” felerősíthet meglévő, felszín alatt megbújó lelki problémákat, pszichoszomatikus tüneteket is. Van, amit az idő megold, van, amit nem. Ha szükséges, kérj segítséget szakemberektől! Ha ez nem elérhető személyesen a lakóhelyeden, megoldható skype-on keresztül is. Közel négy év tapasztalata mondatja velem, hogy ez a forma ugyanolyan hatékonyan működik, mint a személyes tanácsadás, terápia.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

(Fotók: Schrammel Ivett)

Szólj hozzá!

Miért beszélünk el egymás mellett? Hogyan értsünk szót a másikkal?

2016. július 10. 12:17 - Schrammel Ivett

kommunikacio_4.jpg

Biztosan mindenkinek ismerős az a szituáció, hogy vannak emberek, akikkel fél szavakból is értjük egymást, míg másokkal hiába beszélünk akár órákon át, gyakorlatilag elbeszélünk egymás mellett, mintha két külön nyelvet beszélnénk.

Az okok szerteágazóak, ezek közül most egyet emelnék ki, mely lehet, hogy sokak számára elsőre meglepően hangzik.

A világot az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg: a látáson, halláson, tapintáson (testi érzeteken), szagláson, ízlelésen keresztül. Mindenkinek van egy úgynevezett elsődleges reprezentációs rendszere: van aki leginkább vizuális, van aki auditív, van aki kinesztetikus típus. Tehát van aki számára a látott információ elsődleges, van aki számára a hallott információ, van aki számára a testi érzetek – úgy is fogalmazhatunk, hogy van aki elsősorban képekben, van aki hangokban van aki testi érzetekben gondolkodik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nagy része elsősorban vizuális típus. Az olfaktorikus (szaglással kapcsolatos) és gusztatorikus (ízleléssel kapcsolatos) rendszer ezekhez képest kevésbé jelentős, nem elsődleges, bár van, akinél rendkívül fejlett.

Hogy kinek milyen az elsődleges reprezentációs rendszere, könnyedén kideríthető, ha megfigyeljük az adott személy szóhasználatát. A vizuális típusok leginkább látással kapcsolatos kifejezéseket használnak, hiszen a vizuális információ hat rájuk a legerősebben. Pl. „napnál világosabb számomra”, „tisztán látszik a cél”, „szembeötlő a különbség”, „már látszik az alagút vége”, „kristálytiszta gondolatok”, „kirajzolódik a lényeg” stb.

Az auditív típusok gyakran használnak hallással kapcsolatos kifejezéseket beszéd közben, mivel a hallott ingerekre érzékenyek leginkább. Pl. „ez jól hangzik”, „zene füleimnek”, „na ne mondd”, „na hallod”, stb. és gyakran használnak hangutánzó szavakat: „csitt-csatt”, „dirr-durr”, „na bumm”.

A kinesztetikus típusok alapvetően testi érzeteket kifejező szavakkal kommunikálnak, hiszen elsősorban ezen keresztül tapasztalják meg a világot. Pl. „kirázott a hideg tőle”, „szívmelengető érzés”, „torokszorító félelem”, „hűvösen viselkedett”, „gyomorforgató volt”, „szinte tapintható volt a feszültség”., „kézzelfogható bizonyítékra van szükség”.

Ezt nevezzük érzékszervi nyelvnek.

Ugyanabban a házban egy vizuális típusnak a tágas terek tetszenek meg, a színek harmóniája, egy auditív típusnak a forgalom zajától mentes, madárdalos környék, egy kinesztetikus típusnak a kandalló melege, mely barátságos otthon érzetét kelti.

 

Ha egy olyan emberrel beszélünk, akinek ugyanaz az elsődleges reprezentációs rendszere, mint a mienk, akkor könnyedén megértjük egymást, hiszen „egy nyelvet beszélünk” - ugyanazt az érzékszervi nyelvet használjuk elsősorban.

Félreértések és meg nem értés abból adódik, ha két ember két különböző típusba tartozik, így olyan mintha két különböző nyelvet beszélnének.

Hiába mondja egy vizuális típus, hogy őt zavarja a rendetlenség, a szanaszét dobált ruhák, az el nem pakolt edények, össze-vissza heverő könyvek látványa, ezt egy más típusba tartozó nem igazán érti. „Mi ebben a probléma?”

De ha a kinesztetikus típus azt hallja, hogy ez a látvány olyan érzés, mintha egy morzsákkal teli ágyba kellene befeküdnie, rögtön átérzi a probléma lényegét, megfoghatóvá válik számára, talán még a hideg is végigfut a hátán a puszta gondolattól.

Ha ugyanezt a problémát egy auditív típusnak úgy magyarázzuk el, hogy ez olyan érzés, mintha a kedvenc dalát kellene hamisan énekelve hallgatnia – akár el is énekelhetjük neki - rögtön a füléhez kap és megérti a gondunk.

Ha valakinek hangsúlyos az olfaktorikus rendszere - kiemelten fontosan számára az illatok és szagok – érzékeltethetjük számára ezt úgy, hogy elmondjuk neki, a rendetlenség minket az orrfacsaró bűzre , pl. a rothadó gyümölcs szagára emlékeztet. Ezt hallva rögtön elfintorodik.

Egy erősen gusztatorikus ember – akinek az ízek kiemelten fontosak – akkor érzi át igazán a helyzet súlyosságát, ha elmeséljük neki, hogy ha hazaérkezve minket ez a kép fogad, az olyan, mintha egy elrontott, odaégett étel ízét éreznénk a szánkban. A szemét ugyanúgy nem való a lakásba, mint ahogy a só nem való a kakaós palacsintába.

 

„Ha valakinek az értelmére akarsz hatni, beszélj hozzá egy általa ismert nyelven. Ha valakinek az érzelmeire akarsz hatni, beszélj hozzá az anyanyelvén” – tartja a mondás.

Az előnyben részesített reprezentációs rendszer nyelve mindenki számára olyan, mint az anyanyelv. Érdemes tehát megtanulni a másik „anyanyelvét” és azon szólni hozzá, a szó átvitt értelmében is.

A sikeres, eredményes kommunikáció egyik titka, hogy mindenkihez a "saját nyelvén" szóljunk!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalamat, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, NLPt terapeuta

5 komment

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu