Pszichológus Online

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta - www.napmandala.eu blogja - Tanácsadás, coaching, terápia.

#metoo – Mit mond a pszichológia az áldozathibáztatásról

2017. október 29. 10:24 - Schrammel Ivett

Valahogy mindig eljön az a pillanat, amikor betelik a pohár, valami ébred kollektív szinten is, nem csak egyes egyénekben, az egyéni ébredések száma elér egy kritikus tömeget.. Akkor mozdulnak meg tömegek, emelik fel a hangjukat és történnek változások..

 felelem_2_1.jpg

Nem írtam volna meg ezt a cikket, ha nem döbbentett volna meg mélységesen az az áldozathibáztató kommentözön, ami a zaklatási ügyek kapcsán megjelent írásokra érkezett. Az, hogy egyes közszereplők ilyen módon nyilatkoznak a témában nem volt meglepő, de a kommentek áradata egy nagyon komoly problémára hívja fel a figyelmet. Ahogy az üzenőfalakon hetek óta megjelenő, ismerőseim által használt „metoo” hastag is, mely jelzi, rengetegen érintettek az ügyben. És ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen még most sem osztja meg minden érintett múltbeli erőszakos, zaklatási ügyét szűkebb-tágabb környezetével, a nyilvánossággal. Itt nem csak egyéni traumákról, hanem nagyon is súlyos társadalmi problémáról van szó.

Hetek óta minden nap újabb és újabb történetek jutnak az eszembe, melyeket klienseimtől hallottam az elmúlt évek során. Olyanoktól, akik nem szexuális zaklatás, erőszak, traumák miatt kerestek fel, de az együtt töltött idő, közös munka során fény derült a velük történtekre.

Minden eset azt erősítette, hogy a szexuális erőszak valójában a másik feletti hatalomról szól..

Láttam a szemükben a félelmet, ahogy mesélték történeteiket, és igen, a szégyent is.. És ahogy a sok bátor kiállás a nyilvánosság elé nekik is erőt és bátorságot adhat, a külvilág áldozathibáztató reakciói ezt a szégyent erősítik. Pedig a szégyen nem az övék, hanem az elkövetőké.

 

Pszichológiai szempontból persze megvan a magyarázata az áldozathibáztatásnak. Létezik egy olyan fogalom, jelenség, hogy az „Igazságos világba vetett hit”. Szeretnénk azt hinni, hogy igazságos világban élünk, ahol – mint a mesében - a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig büntetését. Ez a hit növeli a biztonságérzetünket, hiszen úgy véljük, nálunk van a kontroll, nagyobb mértékben befolyásolhatjuk a világ történéseit. Mi történik, ha látszólag ártatlan emberekkel történnek tragédiák? Ilyenkor ez a hit, feltevés mintegy szűrőként működve, más értelmezési keretbe helyezi a történteket. Sokan elkezdik keresni az okokat, a valójában vétlen áldozat felelősségét a kialakult szituációban, az őt ért traumában. Elkezdik kétségbe vonni szavai igazságtartalmát. Hiszen ha igazságos világban élünk, ez nem történhet meg vétlen emberekkel. És elkezdődik az áldozathibáztatás: „Biztos provokatívan viselkedett”, „biztos kihívóan volt öltözve”, „igazából ő is akarta”, „miért szállt be az autóba”, „miért ment fel a lakására”… stb. Az áldozathibáztatás ad is egyfajta megnyugvást: „Ez velem, a szeretteimmel nem történhet meg”, hiszen mi „jók” vagyunk, és hát „igazságos világban élünk”… Ez a hit, meggyőződés így vezet egyfajta kognitív torzításhoz sokaknál.

A helyzet tovább bonyolódik, ha az elkövető ismert, a társadalom által megbecsült és általunk is értékesnek tartott személy. Ekkor lép a képbe az úgynevezett kognitív disszonancia. Ha két ismeret, információ egymásnak ellenmond, ez disszonanciát, erős feszültséget kelt bennünk, ami egy szorongáskeltő állapot. A feszültséget, szorongást pedig úgy igyekszünk csökkenteni, hogy az egyik meggyőződést, ismeretet érvénytelenítjük. Általában a legelsőt, hiszen nehéz felülírni már meglévő attitűdjeinket, hiteinket. Ez esetben, ha az elkövető pozitív értékekkel bír a számunkra, ez szinte kizárja annak a lehetőségét, hogy higgyünk a bűnösségében. Ezért vonjuk kétségbe az áldozat szavait: „Biztos csak kitalálta az egészet”, „nem is úgy történt, ahogy elmesélte”. És elkezdjük az elkövetőt felmentve, felelősségét csökkentve az áldozatot okolni a történtekért.

Mennyivel könnyebb egy rosszarcú „bűnöző típus” bűnösségében hinni, hátha még előítéleteink is vannak vele kapcsolatban (származása, bőrszíne, vallása, előélete miatt), mint egy jól szituált, sikeres, ismert és elismert személy bűnösségét elfogadni tényként. Az első esetben nincs akkora eltérés előzetes feltevéseink és az általunk kapott új információ között. Holott pl. az antiszociális személyiségzavar vagy más néven szociopátia, mely jól leírható a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” triásszal és sok esetben bűnöző magatartáshoz vezet, lényegesen gyakoribb felsővezetők között. Hiszen nincsenek gátlásaik a siker felé vezető úton.

Az emberek nagy része nem ismeri azokat a kutatási eredményeket sem, melyek kimutatták: nincs összefüggés az áldozat öltözködése, az aktuálisan viselt ruha és az áldozattá válás között. A gyakran feltett áldozathibáztató kérdés, miszerint „Hogyan volt felöltözve?” tehát teljességgel irreleváns az erőszak szempontjából.

A valóságot alapvetően csak a saját szűrőinken keresztül vagyunk képesek befogadni és értelmezni. Ezeket a szűrőket meghatározzák hiteink, meggyőződéseink. Ezért a beérkező összes információt torzítjuk, általánosítunk és ki is hagyunk bizonyos információkat. Azokat, melyek nem illenek előzetes feltevéseinkbe, melyek nem illeszkednek világképünkbe..

Persze az emberek többsége soha nem is hallott a kognitív torzítások jelenségéről, és szentül meg van győződve a saját igazáról. Akkor is, amikor a valóság ennek ellentmondani látszik. Ahelyett, hogy felülvizsgálná nézeteit, egyszerűen átírja a történteket, a valóságot, hogy az illeszkedjen a világról alkotott képéhez.

De ha tudjuk, hogyan működik az emberi gondolkodás, hogyan befolyásolják meggyőződéseink az értelmezéseinket, véleményünket, talán elgondolkodhatunk, valóban igazunk van-e? Van-e más magyarázat? Lehetséges-e, hogy valóban minden úgy történt, ahogy az áldozat állította? Lehetséges-e, hogy vétlen a történtekben? Lehetséges-e, hogy ez bárkivel, bármikor megtörténjen? Igen, megtörténhet velünk is és a szeretteinkkel is… És ez a válasz egyáltalán nem kényelmes, a legkevésbé sem megnyugtató.

És megtörténhet mindaddig, amíg a közvélemény nem ítéli el egységesen az ilyen cselekedeteket, és az erőszaknak nincsenek az elkövetőre nézve komoly következményei.

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online - Schrammel Ivett facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrammelivett.blog.hu/api/trackback/id/tr1513113904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

DoctorMorreau 2017.10.30. 08:13:09

Nem volt áldozathibáztatás, csak a nők felelősségéről is szót ejtettek páran.
Jogos felvetés, hogy egy nő miért simul egy idősebb vezető férfihez, miért ül be egy 18 éves lány egy autóba egyedül, miért megy be vizsgázni miniszoknyában, miért házasodnak fiatal csitrik idősebb sikeres/gazdag férfiakkal stb.
(Ezek sajnos keretei ennek az egész témának)

De ennek felvetése nem jelenti, hogy a konkrét ügy miatt (Marton-ügy) az áldozatot akarja valaki jogi felelősségre vonni.

Túlélő ... 2017.10.30. 08:15:26

Ez is magyarázat, a pszichológia viszont időnként alternatívákban gondolkodik (tudjuk ezt Freud óta). Egy másik alternatíva szerint: az áldozatokat nem mindig csak sajnálattal illeti a többség, hanem gyakran dühöt is érzünk, mert nehezen megmagyarázható módon bizonyos esetekben az áldozatok szinte kiprovokálják önmaguk ellen az erőszakot (vagy zaklatást) és átgondolatlanul, hibákat halmozva keverednek olyan helyzetekbe, melyeknek következményeit nem csak ők, hanem szeretteik, barátaik is viselik. Nem véletlen, hogy a viktimológia igenis ismeri az "áldozat felelősségének" kérdését, melyet a morális pszichológia olyan előszeretettel démonizál és tagad.

Ha valaki népesen mondva "kivívja maga ellen a sorsot", majd semmit nem tesz a közelgő baj elhárításáért, az igenis tehet arról, ami várhatóan bekövetkezik majd. Ha egy 18 éves lányt maga mellé ültet egy rendező, majd megkéri, hogy kényeztesse mialatt ő nézi saját darabját és a lány azt szolgálatkészen meg is teszi, csak mert csodálja a rendezőt, az NEM áldozati magatartás, hanem felelőtlen, naiv, ostoba és akarattalan sodródás.

Az áldozat hibáztatás egyetlen dologra jó: rávilágít arra, hogy igenis felelősek vagyunk önmagunkért, egészséges lelkivilágunkért és szeretteinkért. Felelősségünk van abban, hogy ne hagyjuk magunkat, hogy mindent megtegyünk önmagunk megvédéséért és a lehetséges veszélyhelyzetek elhárításáért. Csak ha mindezt megtettük és mégis bekövetkezett a baj, mondhatjuk: az áldozat valóban vétlen elszenvedője mindannak, ami vele történt. A Marton-Sárosdi esetre ez messze nem áll. Sajnos.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2017.10.30. 08:20:37

Szetetnem megkérdezni és teljesen komolyan. Miért van az, hogy a mai közbeszédben meg sem lehet penditeni az áldozattá valas tipikus eseteit. Annak ellenére hogy bizony van egy tudomány.... a kriminalisztika annak egy ága a viktimologia ami pont a leendő áldozatok védelme érdekében kutatja hogyan lesz valaki áldozat.
Vajon pl. mennyire tipikus az a férfi akit szexuális ígéretet kap....leitatjak majd kirabolják.hogyan lehet hogy elmegy a novel es iszik? Pedig gondolhatja hogy nem....nem kell a nőnek es megis megteszi
Ugyanigy fel lehet tenni a kerdest mit keresett xy 19 eves lany a harom ot megeroszakolo ferfi kocsijában Bátaszék es Nagyküküllő között? Vagy nem?
Szerintem ha dolgozunk azon h ne váljunk áldozatra.bezarjuk a hazat kocsit, riasztót szerelünk fel az anyagi javaink védelme érdekében akkor miert nem beszelunk soha arrol hogy IGENIS van az aldoatta válásnak folyamata. Es ez egyaltalan nem menti fel az elkovetit.viszont segithat a leendő hasonlo aldozattipusu embernek elkerülni a bajt.

RobertJ 2017.10.30. 08:21:58

Nekem neha inkabb ugy tunik, mintha az „Igazságos világba vetett hit” sokkal inkabb az aldozatok es azok feltetel nelkuli igazaba vetett hituekre jellemzo. Hiszen automatikusnak veszik, hogy viselkedesuknek nem lehet ilyen jellegu kovetkezmenye, mert az nem normalis kovetkezmeny (hozzateszem, nem szabadna, hogy legyen!). De pl. ha veszelyes kornyeken el valaki, akkor jobban kell figyelnie, elkerulni az elhagyatott utcakat, stb.
"Az emberek nagy része nem ismeri azokat a kutatási eredményeket sem, melyek kimutatták: nincs összefüggés az áldozat öltözködése, az aktuálisan viselt ruha és az áldozattá válás között." - a tobbi magabiztos, eros no, akik viszont kihivoan oltozkodnek, ill. a vilag nyers szexualitas fele fordulasa sem befolyasolhatja az elkovetot?

Hosszú Haj 2017.10.30. 09:45:56

Azért ez külön vicces, hogy egy poszt alá, ami leírja, hogy hogy működik ez a dolog, egy sor olyan komment érkezik, amiben pont az cseng vissza, amiről a poszt ír. Mennyire kell hülyének lenniük a fenti kommentelőknek, hogy még a téma szájbarágása után sem képesek felismerni a mintát?

Jerico 2017.10.30. 11:17:22

@Hosszú Haj: ... és mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy valaki szolgai módon elfogadjon mindent egy posztból és ne legyen egyetlen eltérő, önálló gondolata - véleménye sem, amellett pedig ne fogja fel, hogy a kommentek vitatják a posztban leírtakat.

ABC123456 2017.10.30. 11:17:27

Igen, a kommentek épp a cikk témájának jogosságát erősítik. Számomra az is érdekes, ahogy az áldozathibáztatók a nő részéről az "egészséges menekülési ösztön"-re apellálnak : mindeközben eszükbe sem jut, hogy ugyan már, könyörgöm, milyen világ az, ahol egy utazási célokat szolgáló autóba invitáló felnőtt férfi elől menekülni kell egy fiatal nőnek ? Ebbe belegondoltunk ? Egészséges, normális helyzet ez ? A férfi a támadó, és a nő a védekező, még mielőtt bármi történne, megelőlegezve a totális bizalmatlanságot ? Melyik állat az, amelyik nősténye a hímmel szemben állandó védekezésben, menekülésben tölti az életét ? EZEN kell elsősorban változtatnunk, a férfiak támadó attitűdjeit elítélni, és nem a nőn számonkérni, hogy miért nem eléggé bizalmatlan ! Félünk a sötét utcán, a sikátorokban, nem mehetünk ki éjjel szabad emberként a természetbe, és ráadásul még a barátnak mutatkozó ember autójába sem ülhetünk be, most éppen erre tanítanak bennünket az áldozathibáztatók. Nőként csak szülni és dolgozni van jogunk, az összes többi férfikiváltság, mert meg vagyunk félemlítve ? A nemiségünket mi nem élvezhetjük, nem élhetjük meg, mert abban is a letiprásunk jelenti a másik fél örömét, és nem egy mindkét fél számára kellemes nász ? Mert igen, még az is lehet, hogy aki beül az autóba, sem feltétlenül csak haza akar utazni, hanem ő is szívesen venne sokféle intimitást (mert uram bocsá, a nő is ember...), na de egy belógatott hímtag a másik ember pofátlan megalázása és nullának nézése, semmi más.

DAnna 2017.10.30. 11:17:33

@Hosszú Haj: Ő nem AKARJÁK felismerni. Ha megtennék, a saját életükön, viselkedésükön, gondolkodásmódjukon kéne változtatni.

Hosszú Haj 2017.10.30. 13:09:25

@DAnna: az emberek többsége nagyon nem szereti, ha tudatosítják benne, hogy az ember agya mennyire képes befolyásolni/félrevezetni önmagát, gondolom azért, mert senki nem szeretné úgy érezni, hogy nincs teljes kontrollja a gondolatai fölött, hogy azok nem a teljes valóságot tükrözik. Ironikus módon persze pont azzal érhetünk egy teljesebb kontrollt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a saját agyunk milyen módokon torzítja a tényeket.

Morpheus. 2017.10.30. 14:09:16

A mi posztunkat a témáról nem tette ki az Index, mert nagyon nem a mainstream közvélekedést és a pszichológusok kórusban hangoztatott közös nevezőjét ismétli, hanem kicsit más szemszögből világítja meg a Marton-Sárosdi ügyet.

Az áldozat-hibáztatás és a áldozatszerep nagyon összemosódik manapság, de a helyzet az, hogy ha megnézzük a katasztrófákat túlélő, azokat megúszó és elkerülő megmenekültek eseteit az elmúlt 5-10 év kriminalisztikájában, akkor azt látjuk: azok jöttek ki jól az ilyen esetekből, akik nem csupán sodródtak a velük történő események áramában, hanem tettek is valamit önmagukért. Ezt napjainkban tanítják, önvédelmi képzésekben, a rendőrség berkeiben, sőt bizonyos országokban már az iskolában is. Hogyan ne válj áldozattá? Hogyan kerülheted el a kiszolgáltatott helyzeteket? NEM mindig kerülhető persze el, de nagyon sokszor igen.

Nem az emberek ostobaságát, pszichotikus jellemét kéne káromolni és az "áldozat-hibáztatás" démonizálását mantrázni, hanem lehetőséget kell adni egy más megközelítéseknek is. Mert van az ilyen ügyeknek egy másik olvasata is.

morpheusz.blog.hu/2017/10/27/a_sarosdi_lilla_marton_laszlo_ugy_margojara

élhetetlen 2017.10.30. 14:10:34

@Túlélő ...: Most több dologról írok. Valaki "kivívja maga ellen a sorsot", „Ha egy 18 éves lányt maga mellé ültet egy rendező, majd megkéri, hogy kényeztesse mialatt ő nézi saját darabját és a lány azt szolgálatkészen meg is teszi, csak mert csodálja a rendezőt, az NEM áldozati magatartás, hanem felelőtlen, naiv, ostoba és akarattalan sodródás.”. Ennyire nem egyszerű. Nem tudom, mik voltak az előzmények, csak tegyük fel, hogy a büfében, egy kávézás közben megszólítja a köztiszteletbe álló úr a kislányt. Beszélgetnek. A rendező azt mondja, elkezdődött az előadás, gyere, nézzük együtt. Miért kéne azt hinni a lánynak, hogy ebből faroksimogatás elvárás lesz? Tehát a „felelőtlen, naiv, ostoba” jelzők azért nem jogosak. Aztán, mikor a tényekkel szembesül, és nem tud, nem mer nemet mondani, nem tudja, hogyan másszon ki belőle, az már „akarattalan sodródás”, ez igaz, de az, hogy ebbe belekerült, nem az áldozat hibája. Közjáték, egyszer egy vállalati bulin rám mozdult a főnököm, nemet mondtam, de még pár hónapig aggódtam, hogy mi lesz ebből. Szerencsére egy okos ember volt, nem volt következmény, de, ha lett volna, és „bosszút áll”, miben lettem volna hibás? „A Marton-Sárosdi esetre ez messze nem áll. Sajnos.”. Nem mélyedtem el az eset elemzésében, megint csak úgy általánosan. Elismert ember a saját közegében „ismerkedik”. Aztán pl. a vacsorázni megyünk, meghívunk, eljössz velünk? Egyébként miért ne, szoktak így kezdődni barátságok is, szerelmek is. Mi lenne a biztonságos megoldás? Nem, kösz nem megyek veletek sehová, mert a legrosszabbat tételezem fel rólatok, vagy egy abszurd, menjetek a kocsival, és majd utánatok megyek taxival, csak mondjátok meg hová? (És akkor még vacsora után is lehet probléma). És ez nem az a helyzet, hogy az utcán kinyit egy kocsiajtót egy idegen, hogy eljössz-e velem. És egy semleges eset. Húsz éve, amikor a pénz értéke más volt. Éjjel kettőkor indultam haza a munkahelyemről, (nem éjszakás műszak, reggel kezdtem, csak addig tartott a nap). Taxit hívtam, és a Krisztina körúttól az Erzsébet híd budai lábáig 3000-t mutatott a taxióra. Zuglóba mentem volna, ez nem fér bele, mondtam a taxisnak. Lecsapta az órát, hazavitt ennyiért. Ha kirak a Gellért hegy lábánál az éjszaka közepén, és történik velem valami, akkor csak kihívtam magam ellen a sorsot?

élhetetlen 2017.10.30. 15:25:17

@DoctorMorreau: „Nem volt áldozathibáztatás, csak a nők felelősségéről is szót ejtettek páran.”. De volt bőven, mind híreségek részéről, mint kommentekben. „Jogos felvetés, hogy egy nő miért simul egy idősebb vezető férfihez”. Nem jogos felvetés. Igen, vannak nők, akik csak pénzért simulnak, vagy mennek férjhez, de teljesen normális az is, hogy hogy valaki beleszeret egy sikeres vezető férfiba. Normál esetben azért lesz sikeres, mert okos, sármos, stb., miért ne szerethetne bele egy nő, ugyanis a szerelem az az állapot, hogy odavagyok érte, mert szerintem mindenkinél jobb. Ugyanez a házasságra. „miért ül be egy 18 éves lány egy autóba egyedül”. Nem mindegy, hogy egy utcán kinyitott kocsiba ül be egy ismeretlen mellé, vagy egy köztiszteletben álló emberről nem tételez fel rosszat. „miért megy be vizsgázni miniszoknyában”. Van ilyen, de nem hiszem, hogy a diplomás nők többsége így szerezte a diplomáját, és így meg is él. Matolcsi új felesége is inkább kivétel.

kotyesz 2017.11.01. 08:17:09

A hit szerintem inkább az igazságtalan világ létezéséről szól, miszerint a világ tele van gonosz és aljas emberekkel, megátalkodott lelkiismeret nélküli hazudozókkal akik különböző előnyök ( figyelem, szimpátia tömegek támogatása, (bekerülni a fősodorba) legyen az üdvözültség vagy bántalmazottság ) megszerzése, nudibárok, hastáncosnők, bordélyházak (stb) üzemeltetői dolgozói tisztában vannak az általuk sokakban felkeltett érzelmi állapottal, és sorolhatnánk az élet számtalan szituációját amikor talán minden rejtett mozgatórugót nem ismerünk, de nagyon nagy bizonyossággal megjósolhatjuk mi várható ha ""valamit így vagy teszünk "". Nos ez a tudás és többgenerációs tapasztalat tör utat magának, nyugodtan nevezhetjük jóindulatúnak is ha valaki megpróbálja ezt megosztani másokkal, de aki ezt teszi nem számol a nyilvánossághoz forduló eredeti szándékával mert hisz Ő nem tanácsot kér hogyan kerülje el legközelebb amit most sérelmez nem azt akarja megtudni 40 akárhány évesen, hogy huszonévesen hogyan kellett volna viselkednie , hogyan kell elkerülni azt ami végül vele történt! Talán azt Ő maga jobban tudja tőlük . Valamint nem számol azzal, hogy egy kampány közepén a véleményvezérek nem fogják megengedni senkinek sem, hogy naiv belebeszélésükkel eltereljék a főcsapást a kiszemeltekről. Ja még valami , a cikkben megtaláltam az erőszak felemlegetését is, tudtommal az elmúlt hetekben, eröszaknak említése sem történt.