Pszichológus Online

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta - www.napmandala.eu blogja - Tanácsadás, coaching, terápia.

Milyen is magyarnak lenni külföldön? Multikulti szubjektív...

2017. január 14. 09:15 - Schrammel Ivett

Hol az otthon és hol a haza? Mi lesz a külföldre költöző gyerekekkel?

 fold_2_1.jpg

Megint kaptam egy inspiráló kommentet, ezúttal a  „Hol is vagyunk igazán otthon?” című cikkemre. A kommentelő azt írta, hogy „..külföldön mindig idegen maradsz, csak a hazádban lehetsz otthon..”.  Így ez az írásom valójában az előzőnek egyfajta folytatása, mely még Gibraltáron élve született.

 

Azt gondolom, hogy érezheti magát valaki jól, sőt „otthon” külföldön és érezheti magát magyarnak, lehet fontos számára a magyarsága és a hazája. Ez a két dolog nem zárja ki egymást.

Magyarnak születtem és életem végéig magyar is maradok. És közben gibraltári is lettem. Magyar vagyok és gibraltári. Nem érzem, hogy választanom kellene.

Mint ahogy nő vagyok és anya. Mert nőnek születtem, életem végéig nő is maradok. És közben anyává lettem és életem végéig az is maradok. Nem kell választanom közöttük.

 

Az sem mindig egyértelmű, hogy hol van az ember hazája. Ott van például az én legkisebb lányom, aki Ausztriában született, ott is töltötte élete első fél évét. Élt Magyarországon három évet, Máltán néhány hónapot és Gibraltáron több évet, itt a leghosszabban. Hol van az ő hazája? És a hozzá hasonló, sok országot megjárt gyerekeké? Én azt gondolom, hogy ott, ahol ők legbelül érzik..

 2013_tavasz_gibraltar_376.jpg

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi lesz a külföldre kerülő gyerekekkel, akik egy másik országban fognak felnőni. Elveszítik-e a magyar identitásukat? Elveszítik-e az anyanyelvüket? Emiatt felesleges aggódni. Egy gyerek nem tudja elveszíteni az anyanyelvét: ha a szülők megfelelő mennyiségű és minőségű időt töltenek vele, természetesen az anyanyelvükön.

Az én gyerekeimnek magyar az anyanyelve és évek óta angol nyelven tanulnak az iskolában, angol nyelvű környezetben élve. Mára kétnyelvűvé váltak: az iskolában és a helyi barátaikkal természetesen angolul beszélnek, otthon magyarul beszélünk egymás között. Ha angol nyelvű vendégünk van, akkor pedig angolul, hogy ne rekesszük ki őt a beszélgetésből, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe őket.

Mint ahogy a gibraltáriak is – akik egyébként egymás között a spanyolt használják elsősorban, vagy a llanitot, a helyiek sajátos angol-spanyol keverék nyelvét – átváltanak angolra, ha megjelenek egy társaságban, mert tudják, hogy ez az egyetlen, mindkettőnk által ismert nyelv. Én ezt egy nagyon kulturált, befogadó gesztusként értékelem a részükről.

2013_osz_gibraltar_697.jpg

A gyerekeimmel otthon énekelünk magyar gyerekdalokat, népdalokat és ugyanúgy angolokat is. Egyaránt ismerjük a magyar és angol mondókákat, klasszikus gyerekjátékokat.

Hol magyar népmeséket olvasok a lányaimnak magyarul, hol angol klasszikusokat angolul. És ők is (mindenki a saját szintjén) két nyelven olvasnak meséket, regényeket. Sőt, a legnagyobb lányom ijedten közölte, hogy néha azon kapja magát, hogy angolul gondolkodik.. Soha nagyobb gondja ne legyen! :-) Így már két teljesen eltérő módon képes szemlélni a világot és gondolkodni arról. Ez egy elképesztő tudás, aminek a birtokába került, hiszen számtalan kutatás bizonyítja, hogy a kétnyelvű, két nyelven gondolkodni képes gyerekek számtalan egyéb képessége is fejlődik ezáltal. (matematikai képességek, szövegértés, érzelmi intelligencia, empátia stb.)

Az egyik nap spanyol paellát főzök, a másik nap „fish and chips”-et sütök, a harmadik nap indiai „chicken tikka”-t, és kerül az asztalra túrós tészta, pörkölt, gulyásleves is. :-) 

A három lányomnak vannak magyar, gibraltári, angol, spanyol, thaiföldi, marokkói, lengyel és minden más nemzetiségű barátaik, osztálytársaik. Őket nem zavarja a különböző származásuk, kultúrájuk, vallásuk, eltérő bőrszínük, hajszínük.

Úgy gondolom, hogy a kétnyelvűségtől és ettől az erősen multikulturális környezettől, amiben itt Gibraltáron élnek, csak gazdagodnak, többé válnak, nyitottabbá a világra, más kultúrákra, más emberekre, és ezáltal elfogadóbbá és megértőbbé is válnak mások iránt. Hiszen az emberek általában attól félnek, az iránt éreznek ellenszenvet, amit nem ismernek igazán.

Azt gondolom, hogy ez a nemzetközi környezet, maga a külföldi lét, nem vesz el semmit a magyarságtudatukból, sőt talán a későbbiekben még fontosabbá is válik ez a számukra – ahogy erről olyan sok külföldön élő magyar beszámol.

2013_osz_gibraltar_556.jpg

Elmesélek végül egy érdekes történetet: amikor ellátogattunk a gyerekekkel a Gibraltár – Magyarország focimeccsre (megjegyzem életem első focimeccsére), itt Gibraltáron, a lányaim megkérdezték, hogy melyik csapatnak drukkolunk.. Azért ez a kérdés már mutatta az ő kettős identitásukat. Természetesen a magyar csapatnak szurkoltunk, egy maroknyi itt élő „honfitársunkkal” együtt, több ezer gibraltári szurkolóval körülvéve. Én ezt éreztem természetesnek. Gibraltárt választottam, mint helyet, ahol élek, itt érzem magam igazán otthon, és minden más csapattal szemben Gibraltárnak szurkolnék. Kivéve Magyarországot.. :-)  Mert mégiscsak magyar vagyok: gibraltári magyar.

Azt gondolom, hogy fontos a magyarságtudat. És ami ennél is fontosabb: az „emberségtudat”. Hiszen elsősorban emberek vagyunk mindannyian, és csak utána magyarok, angolok, spanyolok, németek, osztrákok.. stb. Ha ezt mindenki felismeri, egy jobb világban élünk majd.

 

Ha érdekelnek más, a külföldi léttel kapcsolatos írásaim, kattints a blogomra!

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

2. 3. 4. fotó: Schrammel Ivett

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrammelivett.blog.hu/api/trackback/id/tr5712124399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nyanyus 2017.01.14. 19:58:22

De jó! Nagyon élveztem az egészet! Főleg azért, mert az én lányom a vőlegényével épp most igyekszik Skóciába. Benne van a pakliban, hogy mi lesz, ha terhes lesz.Lévén, hogy 35 éves, a vőlegény se mai darab, hol születik meg az utód, és vajon milyen lesz neki ilyennek és olyannak is lennie.
Irigylem a gyerekeidet, mert nagyon jó dolguk van. Több kultúrában nevelkednek, ami csak a javukra válhat. Gratulálok, mert hogy nagyon ésszerűen veszed az akadályokat! Azért egy Gibraltár-Magyarország meccsen én is a magyaroknak drukkolnék:))

ostvan1 2017.01.15. 11:18:34

Első unokatestvéri szinten élnek rokonaink Szlovákiában Csehországban, Kárpátalján, Vajdaságban. Alapvetően már 70 év körüli emberekről van szó. Egyik megdöbbentő mondat: a Losoncon, magyar gimnáziumban érettségizett rokon elmondta hogy az 50 éves érettségi talékozón a megjelent osztálytársak fele már nem beszélt magyarul (ismétlem, magyar általános iskola és magyar gimnázium után). A Felvidéki rokonok gyerekei vagy nem tudnak magyarul (vegyes házasságban, nem magyar nyelvi közegben felnőve), vagy még tudják de nehezen használják a szüleik nyelvét. Az unokák már egyáltalán nem tudnak magyarul.
A Délvidéki és Kárpátaljai rokonoknál erősebb az elkülönülés a szerb (vagy ukrán) nyelvi környezettől, ott a 3. generáció is magyar, családban csak magyarul beszélnek, írásban is jól használják az anyanyelvüket.

karandash 2017.01.15. 16:04:49

@nyanyus: "Több kultúrában nevelkednek, ami csak a javukra válhat."

Több nyelvet használnak, de egy kultúrkörön belül mozognak. Egy magyarországról soha ki nem mozdult embernek a svéd, portugál stb. nagyon egzotikusnak tűnik, de azok is a fehér, európai kultúrkörbe tartoznak.

Ha egy vidéki afgán elmegy Münchenbe, na az a kultúrkörváltás.

odamondó 2017.01.15. 16:05:17

@ostvan1: így van. Itt mindig a közvetlen generációról beszélnek, de majd meg lehet nézni az unokákat akiket totál semmi sem köt Magyarországhoz. Valószínűleg 5 szót fognak beszélni.

Továbbá nem tudom milyen kutatás mutatta ki, hogy a dupla anyanyelv jó. Személyes tapasztalatom inkább azt mutatja a kettős anyanyelvű emberek egyik nyelvet sem beszélik jól.

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2017.01.15. 16:05:23

"Milyen is magyarnak lenni külföldön?"
Semi különös kicsivel kevésbé stresszes az éltünk.

Geneman 2017.01.15. 19:59:35

Nagyon élveztem az írást:) És nagyon szépek voltak az illusztráló képek is:) Esetleg megkérdezhetem, hogy az első ahol a hegyek vannak, hol készült?

Schrammel Ivett · http://www.napmandala.eu 2017.01.15. 20:14:55

@Geneman: Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :-) A 2. kép Spanyolországban készült, Granada tartományban, útközben a Sierra Nevada csúcsai felé. A 3. szintén Spanyolország, Cadiz tartomány, San Roque melletti erdő, a Pinar del Rey. Ez 20 perces autóút Gibraltártól. A 4. kép pedig Gibraltár, Camp Bay, vagy ahogy a helyiek hívják: Quarry. :-)