Korábbi cikkemben ("Miért szeretem az angol iskolarendszert?") már írtam nagy vonalakban az angol értékelési rendszer előnyeiről, de mivel épp most kaptuk meg lányaim év végi értékelését Gibraltáron, úgy éreztem, érdemes ezt bővebben kifejtenem.
Érdemes lenne a magyar oktatásba is átültetni az angol iskolák értékelési rendszerének néhány elemét. Jóval alaposabb, részletesebb, a gyerekek fejlődésének több területét fogja át, így informatívabb és lényegesen hasznosabb a szülők számára is.
Ezen kívül rendkívül fontos, hogy nem csak a tárgyi tudást és az elért eredményeket értékeli, hanem a befektetett energiát, az erőfeszítést is. Kiderül az is, hogy az oktatáson kívül a nevelésre is nagy hangsúlyt helyeznek. Nemcsak a tananyag elsajátítását, hanem az élethez szükséges egyéb készségek kibontakoztatását is szem előtt tartják. Ami legalább annyira fontos, ha nem fontosabb..
Érdemes figyelni a szövegben a megfogalmazásra! Hiszen tudjuk, hogy a pozitívan megfogalmazott mondatok pozitívan programoznak, előre visznek, és itt ezt tudatosan alkalmazzák is.
Az első 3 évben, „first school-ban”, (5-től 8 éves korig) a gyerekek nem kapnak osztályzatot. Helyette tantárgyanként értékelik, hogy milyen erőfeszítéseket tettek és hogy milyen eredményesen sajátították el az adott év tananyagát.
Erőfeszítés: Mindig keményen próbálkozik – Legtöbbször keményen próbálkozik – Próbálkozik, de szüksége van segítségre.
Eredmény: Az életkorától elvárt szint feletti – Az életkorának megfelelő – Az életkorától elvárt szint felé tart. Ugye milyen érdekes? Nem azt írják, hogy az életkorától elvárt szint alatti, nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy mit nem tud, mi a probléma, hanem hogy mi felé tart. És mennyivel előrevivőbb ez a szemlélet: hiszen tudjuk, hogy mindig könnyebb valami felé menni, mint valamitől el.
Az angol nyelvet hat részre bontva értékelik: olvasás, írás, nyelvtan, helyesírás, szépírás (folyóírás), beszélt nyelv.
A matematikát három részre bontják: problémamegoldás, számok, mérés.
Ebből a két fő tantárgyból részletezik, hogy „milyen célok kitűzéséből profitálna” az adott gyerek, milyen területeken érdemes a szülőnek bátorítania őt. Ugye milyen érdekes itt is a megfogalmazás? Nem azt írják, hogy milyen területek van lemaradva, hol nem teljesít megfelelően, hanem azt, hogy miben és hogyan tudna fejlődni.
A természettudományok tantárgyat öt részletben értékelik: vizsgálatok/kutatások, állatok és emberek, mindennapi anyagok, növények, évszakok változásai.
Az alapozó tantárgyak a következők: számítástechnika, földrajz/történelem, művészetek/kézművesség, zene, testnevelés, vallás/fizikai –, szociális -,és egészségnevelés.
Végül egy részletes leírás következik, egy „általános áttekintés”, melyet az osztálytanító ír minden egyes gyerekről: Ő milyennek ismerte meg a gyereket, hogyan érzi magát a gyerek az iskolában, milyen az osztályon belül betöltött szerepe, hogyan jön ki más gyerekekkel, mennyire együttműködő és segítőkész, empatikus másokkal. Milyen mértékben követi az utasításokat, mennyire figyelmes az órákon, hogyan tud koncentráltan feladatokat megoldani, hogyan képes önállóan dolgozni, melyek az erősségei, a kedvenc tantárgyai, mikor aktív és figyelmes kiemelkedően. De leírja a tanár azt is, ha pl. nagyon jó a gyerek humorérzéke és szeret viccelődni. És az is megjegyzi, ha úgy érzi, érdemes lenne megtanulnia, hogy ebben hol a határ.
Olyan nem létezik ebben a rendszerben, hogy általánosságban értékelik a „magatartást” és „szorgalmat”, és végképp nem osztályozzák. Hiszen ez valójában nem is lenne reális.
4-től 7. osztályig, „middle school-ban”, (8-tól 12 éves korig) már tantárgyanként öt különböző szinten kapnak értékelést (A-B-C-D-E), ami megfeleltethető a magyar osztályzatoknak, de továbbra is külön értékelik minden tantárgyból az erőfeszítést és az eredményeket. És természetesen megtartják a korábbi részletes szöveges értékelést is.
Az angol nyelven belül külön értékelik a beszédet/hallás utáni szövegértést, az olvasást és az írást. Mind a három területen elért eredményekről külön részletes leírást is adva.
Értékelik az általános matematikai képességeket és az általános természettudományos képességeket, ezen tudományok részterületein belüli fejlődésről pedig szintén szöveges, alapos értékelést adnak.
Alapozó tantárgyak: művészetek, tervezési technológia, számítástechnika, testnevelés, földrajz, történelem, zene, személyes-, társas-, egészségnevelés, vallás, idegen nyelv. Tantárgyanként részletezik az elmúlt év tananyagát is. (Amit egyébként év közben csak a gyerekek elmondásaiból tudunk nyomon követni, mivel a tankönyveiket nem hozzák haza, csak kivételes esetekben, ha pl néhány matematika példát kapnak házi feladatként. De általában nincs házi feladat.)
Következik egy részletes leírás: „Gyermeke, mint tanuló”, ezen belül a következő területek: A tanulás iránt mutatott érdeklődés – Figyelmes hallgatás – Önálló munka – Csoportban végzett munka – Kitartó próbálkozás a nehéz feladatokban – Munkák gondos elkészítése.
A következő téma: „Gyermeke társas és személyes fejlődése”. Ezen belül: Iskolai közérzete (szó szerint: „Happy at school” – és ez nem vicc!) – Osztályon belüli megfelelő magatartása – Más gyerekekkel való együttléte – Érzékenysége mások érzései iránt – Udvaron tanúsított megfelelő magatartás – Saját érzéseinek kezelése és kifejezése.
Témánként jelzik, hogy milyen mértékben jellemző egy- egy kategória a gyerekre. ( A-B-C-D: gyakran, legtöbbször, néha, ritkán), majd szövegesen elemzik az egyes területeket.
Ezek az utóbbi kategóriák és leírások igazán meglepőek lehetnek azok számára, akik a magyar iskolarendszerben szocializálódtak. Igen, itt erre is figyelnek, mert érdemes rá figyelni és van rá idő.
A szöveges értékeléseknél nagyon fontos, hogy mindig a pozitívumokra, az erősségekre helyezik a hangsúlyt és megemlítik azt is, hogy milyen területeken lehetne még fejlődést elérni. A gyerekekről szóló leírások nagyon személyesek, részletekben gazdagok, egyértelműen látszik belőlük, hogy a tanárok valóban odafigyelnek a gyerekekre. Van is erre idejük, energiájuk, hiszen a tanításon kívüli időt nem folyton dolgozatjavításokkal és adminisztrációval kénytelenek tölteni. Így természetesen az órákra való felkészülésre, kreatív ötletek kidolgozására, és az egyes tanulók megismerésére, megértésére, az osztály közösséggé formálására is lényegesen több idő jut.
De jó lenne mindezt Magyarországon is megvalósítani! Én úgy látom, hogy a tanárok kreativitásában, lelkesedésében, elhivatottságában nincs hiány.. csak hagynák őket dolgozni..
(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)
Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta
Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/
Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A
A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.